Nőnap alkalmából mi más is lehetne megtisztelőbb a gyengébbik nem iránt, mint egy olyan horror, amiben egy Nő majdnem kiírtja Montrealt?

Veszett - Rabid (1977)

Rendezte: David Cronenberg

Remélhetőleg ezzel a darabbal pedig sikerült egy kicsit visszafognom magam a kanadai filmekből. Na nem mintha bajom lenne az országgal, csak hát fő a változatosság. Viszont a rendező neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A filmet sokan a Paraziták "testvérének" tulajdonítják, nem véletlenül, ahogy az sem az, hogy itthon is egyszerre adták ki őket DVD-n. Ugyanis nagy a hasonlóság a két mű között: itt is nagy szerepet kap a szexualitás, ami egy veszélyes vírus terjesztésével párosul. Ahogy a tudomány előrehaladásának a kritikai értelmezése is nagy hangsúlyt kap.

A felvezetéssel nincs tökölés: épp hogy lement a cím, máris egy motorozó szerelmespár karambolját kapjuk a képünkbe. A lányt csak egy újfajta bőrátültetéssel lehet megmenteni, a műtét pedig természetesen sikerrel zárul, a beteg felépül. Igaz, mellékhatásként akárkit (férfit, nőt) bármikor leteperne, hogy a hónaljából (!) kitörő lény (?) megsebesítse, esetenként megölje áldozatát. Ami hagyján, de utána elkapnak egy újfajta veszettség vírust. Ez nem csak a száj habzásában merül ki, hanem abban is, hogy a betegek előszeretettel aprítják fel a körülöttük lévő egészségeseket. Mondhatni ez majdnem egy zombifilm, csak annál azért kifinomultabb.

Pin... (1989)

Rendezte: Sandor Stern

A rendező neve ne tévesszen meg senkit se, Kanadában született 1936-ban, szóval nem mondanám biztosra, hogy magyar, de ez nem is annyira lényeges. Ami viszont az, hogy ez volt az egyetlen olyan filmje, ami nem direkt televízióra szántak, hanem bizony a mozivásznat is megjárta. Egyébként a horror terén még az Amityville 4 is az ő nevéhez fűződik.

Sajnos a történetet muszáj lesz kissé spoileresen felvázolnom, mert nem szeretném nagyon körülírni, meg kacsintgatni, hogy "majd meglátjátok úgyis".

Az alapszituáció: gazdag kertvárosi család két gyerekkel. A szülők roppant szigorúak. Apuka orvosként állandó jelleggel a gyermekek elméjének pallérozásával foglalatoskodik, míg az anyuka meg egyszerűen bakterofób. A minden téren való tisztaság és a karriercentrikusság  szelleme körbelengi a fészküket. Élmény lehet így felnőni, nem? A nevelés hatása teljesen másképp mutatkozik meg a két testvér életvitelében. A srác bezárkózott lesz, aki nem tud normális kapcsolatokat kialakítani, míg a lány egyszerűen már 15 évesen befogadóképes lesz a f*sz iránt.

Mostanában akaratom kívül elég sok kanadai produkcióval találkozok, és a közeljövőben sem lesz másként, mivel akad még 1-2 gyöngyszem. Ez is egy, mondjuk úgy; kivételes darab.

Továbbá már ideje volt egy sokkolóbb, undort keltő filmnek is,  hiszen a többség ezt szereti. Ne is tagadjátok pupákok;)

Tudatalatti erőszak - Subconscious Cruelty (2001)

Rendezte: Karim Hussain

Valamit rögtön tisztáznunk kell: ez nem horror, hanem sokkal inkább művészfilm, ám azt a rendszeres olvasók tudják, hogy ebben a műfajban is vannak olyan darabok, amelyek képesek elborzasztani. Egyébként sok tekintetben az Antikrisztushoz tudnám hasonlítani a SC-t, a különbségek pedig nyílvánvalóak lesznek.

A film első fele lineárisan halad, van története: egy férfi narrációját halljuk, ahogy a terhes húgával való viszonyáról beszél. Igaz, előtte már az ötödik percben láthatunk egy meztelen nőt teljes valójában, ahogy a méhéből (?) kivesznek egy szemgolyót. Szóval a srác kissé kattant, a saját filozofikus képzelgéseit próbálja tettekkel igazolni. Hogy konkrétan miken tűnődik, azt most hagyjuk. Egyébként "ki szokta csapni" a testvérére, amikor az valami férfival hetyeg. Az igazi töréspont kb. fél óra múltán következik, ugyanis megindul a szülés, amit nem egy Geréb Ágnes vezet le, hanem a mi kis filozófusunk. Aminek az lesz a végkifejlettje hogy - hatásszünet, ha nem bírod a durvaságot, most ugorj egy bekezdést!!! - megöli az újszülöttet egy sniccerrel. Úgy, hogy a feje még benn van!! Aztán egyszerűen a baba vérével megfullasztja a kismamát. Egyébként abszolút hiteles az egész folyamat, itt is MINDENT látunk. Kissé bizarr tudom, de le a kalappal a stáb előtt. Na ugorjunk.

Az agy - The Brain (1988)

Rendezte: Ed Hunt

Nem tudom, hogy mennyire fogtok ennek örülni, de most egy kicsit visszakanyarodunk a '80-as évek "gumiszörny" filmjeire, ismételten Kanadából. Úgy tűnik, hogy anno ez az ország volt a műfaj fellegvára, vagy mi.

A rendezőnek ez volt az utolsó munkája, nem mondanám, hogy méltó módon fejezte be, vagy hogy ez lenne munkásságának az ékköve. Több műfajban is kipróbálta magát, de leginkább a sci-fi volt a kedvenc témája, ahogy ez is egy sci-fi horror. Most lássuk, hogy pontosan miről is van szó konkrétan.

A történet kissé hézagos és eléggé buta is: van egy pszichológiai intézet, aminek a tulajdonosa egy saját, helyi műsorral is rendelkezik. Amiben voltaképpen más sincs, mint hogy mantrázza az embereket, hogy milyen jó is ezt nézni. Aztán van egy vagánykodó pöcs, aki "poénból" felrobbantja a suli toalettjét. Bruhaha milyen vicces... Az igazgató persze ultimátumot ad neki és a szüleinek, hogy vagy a beutaló a már fent említett intézménybe, vagy nincs érettségi. A gyerek persze nem szeretne élete végéig utcaseprő lenni, ezért rááll. Ott aztán el kezd hallucinálni mindenféle csápokat és képbe kerül egy kb. 2 méter átmérőjű AGY. Ami már nem elégszik meg az eddig kapott egerekkel (!), ezért rákap az emberhús ízére. Külsőre leginkább a Doom lebegő fejeire hasonlít. Sőt, meg is merem kockáztatni, hogy a játékkészítők innen (is) merítettek ihletet.

Előtte: holnap este 7-ig még lehet szavazni, tessék klikkelgetni!

A Sátán kapuja  - The Gate (1987)

Rendezte: Takács Tibor

Erre a gyöngyszemre még az előző posztban, Róka-Rudi nevű kommentelőnk hívta fel a figyelmemet. Pontosabban már egy ideje megvolt, de még nem vitt rá a lélek a megtekintésére, viszont a Troll 1-2 után rákaptam a '80-as évek gumiszörnyes remekeire, a végső lökést pedig a kulcsszó adta meg: magyar. Igen, egy mondatban a magyar és a horror szavak, az egészségügyi ellátás szókapcsolat nélkül! Eddig csak egy, szélesebb körökben is ismert ilyen produkcióról tudtam, a Hasfalmetszőkről, amin sajnos messziről érződik a lelkes amatőrizmus és az ultra szerény költségvetés. Tudom persze, hogy a készítőknek még van 1-2 ilyen filmjük, de azok még ennyire se ismertek. Jó, igaz, ott van még Antal Nimród is, üsse kő... Na de ez! Ez végre egy rendes "stúdiós", több kamerás film! Egyenesen Kanadából! Na hoppá.. Igen, ugyanis a rendezőn, az operatőrön (Thomas Vámos) és az egyik produceren kivűl (Andras Hamori) mást nem találni, aki hazánkfia lenne. De ez így is elég szép teljesítmény.

Hogy rögtön a tárgyra térjek: ez is egy eléggé családias hangvételű horror, ám van benne azért egy-két borzongatóbb jelenet. De hogy is lehetne bármilyen horror igazán hatásos, ha a két főszereplő kisfiú még a pubertás kort is csak alulról súrolják? A legnagyobb gondjuk pedig a tinédzser nővérke és a f*sz barátai, akiknek persze a legfontosabb dolog az életükben a bulizás. Ami alapból nem lenne gond, de ezek egytől egyig ellenszenvesek, ráadásul sajnos egyik sem hal meg. Sőt, ha már itt tartunk, az egész film eléggé vérszegény, bár azért akadnak érdekes dolgok, mint pl. a telefon magától történő megolvadása, ezt mellesleg nagyon szépen kivitelezték.

A Barlang után egy újabb összehasonlítást láthattok a hasonló magyar című filmekről.

Paraziták - Shivers / They came from within (1975)

Rendezte: David Cronenberg

Menjünk az egyszerűség kedvéért időrendben. Cronenberg-ről szerintem már sokan hallottatok, vagy legalábbis már látattok már tőle filmet. A legismertebb tőle (legalábbis hazánkban) A légy és a King regényének adaptációja, A holtsáv. Persze a tájékozottabbak sokkal több kultfilmjét fel tudnák sorolni, köztük van ez is, nem meglepő módon.

A helyszín minimalista, ám nagyon okosan: ugyanis egy olyan lakó-komplexumról van szó, ami minden fontosabb igényt ki tud elégíteni. Ez konkrétan úgy kell elképzelni, hogy az egyik emeleten saját orvosi rendelő, a másikon saját patika, medence, mélygarázs, sőt azt hiszem még egy áruház is volt említve. Ez mindenképp praktikus, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez egy szigeten játszódik (persze híddal összekötve a nagyvárossal), így nyújtva egyrészt egy menedéket a tömegtől, ugyanakkor az ott lakókra nem telepszik az elhagyatottság érzése sem.

A nyitó képsorokkal nincs semmi cicózás: egy idős, szakállas úr rátámad egy diáklányra. Először azt hisszük, hogy erőszakolni akar, aztán persze csak simán felvágja, majd saját magával is végez. Így a néző kellőképpen rá tudott hangolódni, jöhet a "csendes" folytatás, ami csak egy bizonyos pontig tart, szerencsénkre, mert onnantól nincs megállás a cselekményben.

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.