Már lassan heti szinten számolunk be egy-egy közelgő found footage filmről. Azonban ezeknek a folytatásairól már kevésbé. Egyszerűen azért, mert ilyenek ritkán fordulnak elő, és nem véletlen. Mert ezeknek az alkotásoknak abban rejlik az ereje, hogy el akarják hitetni a nézővel a felvételek valóságtartalmát. Ugyan manapság tényleg retardáltnak kell ennek a benyeléséhez, de az embernek szüksége van az illúzióra. Vagy legalábbis kell lennie valamiféle oknak arra, hogy miért készül annyi belőlük. Persze túl azon, hogy baromi kevés pénzből lehet sokat szakítani.

Egy esetleges folytatással azonban sikerül a "varázslatot" végképp tönkre tenni. Vannak persze kivételek, a legismertebb egyértelműen az Ideglelés 2 esete. Ami egy "rendes" film lett, ráadásul sikerült megtartani az elsőnek az "erejét" is. (A Karantén 2 meg lényegében egy mezei zombifilm lett, bár még így is eredetibb, mint az elődje.)

Az viszont még ritkább, hogy megtartsák a kézikamerás jelleget. A [REC] 2 felemás megítélést kapott (én ugyan imádtam), és talán nem véletlen a harmadik rész szakítása a hagyományokkal (olyan is lett). Azonban a legismertebb zászlóshajója a műfajnak egyértelműen a Paranormal Activity széria. Azt ne kérdezzétek, hogy miért képesek a nézők negyedszerre is beülni rá. Főleg úgy, hogy már a harmadik is egy előzménynek az előzménye volt. A stúdiónak persze megéri, hiszen rengeteget kaszálnak. Vagyis ez a brand lett a kivétel, hiszen végig (anyagilag) sikeresen megtartották a found footage jelleget.

Miire fel ez a hosszúra nyújtott bevezető? Mert most egy olyan műről lesz kritika, amelyik egyértelműen a Paranormal Activity babérjai akar törni. Nem fog menni, ennek okait maga a produktum fogja megmutatni. Ez pedig (már biztosan tudjátok) nem más, mint a:

Néhány fiatal dokumentumfilmet forgat egy elhagyott elmegyógyintézetben. Hmm... ismerős? Igen, már az előzetes alapján is érezni az igen erős Grave Encounters "hatást", vagy minek is lehet nevezni az ilyet.

Egy teaserünk korábban már volt.

A V/H/S horrorantológia ugyan nem sikerült valami fényesre, de hátha a következő rész jobb lesz. Ó igen, mert érkezik az újabb felvonás.

Nézzük, hogy mely rendezőket nyerték meg egy-egy szegmenshez. Gareth Evans, a The Raid direktora Timo Tjahjtantoval közösen vezényelnek le pár percet. Eduardo Sanchez, az Ideglelés egyik alkotója produkciós partnerével, Gregg Hale-lel veszi kezelésbe saját történetét. A fedélzeten van Jason Eisner is, akinek a Hobo With A Shotgunt köszönhetjük és Simon Barrett forgatókönyvíró is kipróbálja magát a kamera mögött. Eddig úgy néz ki, hogy az első részből egyedül Adam Wingard marad az újabb filmre.

Sajnos az egyes szegmensek történeteiről nem tudok beszámolni, de annyi biztos, hogy ugyanazt a sémát fogja követni, mint a V/H/S. Azaz lesz keretsztori és lesz videólejátszó, ahol szépen megnézünk pár ijesztő eseményt.

Sejteni lehetett. Habár a Paranormal Activity 4 csak csalódást keltő 30 millió dollárt söpört be Amerikában (plusz 26 millió folyt be a nemzetközi piacról), de a film az alacsony költségek mellett máris sikeresnek mondható. A stúdió egy percig nem gondolkodott el azon, hogy befejezze a franchise-t, e helyett inkább bejelentették, hogy 2013-ban, valamikor Halloween előtt kerül a mozikba. Egyelőre nem tudni, hogy ki írja a forgatókönyvet és az sem ismeretes, hogy ki ülhet a rendezői székbe.

Ezen túlmenően számítani lehet egy spin offra is, amely valamikor jövő év őszén érkezne a vásznakra, a célközönség pedig a latinok lennének. Kifejezetten a Parajelenségek brazíliai, mexikói és argentínai kedvelői számára készülne az alkotás. A rendezői teendőket Christopher Landon, a Disturbia írója látja el.

Miképp indult el ez a franchise? Tekintsünk egy kicsit vissza. A DreamWorks azzal a céllal vette meg a 15.000 dollárból forgatott Paranormal Activity-t, hogy abból egy nagyobb költségvetésű remake-et készítenek. Ám még előtte levetítették egy tesztközönség előtt, a nézők gyakorlatilag maguk alá csináltak a félelemtől. Ekkor a fejesek úgy döntöttek, hogy hagyják a remake-re vonatkozó elképzeléseiket. Marketingre se költöttek sokat, bíztak abban, hogy elég lesz annyi is, hogy mutogassák a vászon előtt ülő emberek rémült arcait. Állítólag Steven Spielberg egy másolatot hazavitt, ám szobaajtaja becsapódott és lakatost kellett hívnia, hogy kijusson, majd a DVD-t egy szemeteszsákban küldte vissza a stúdióhoz, amire figyelmeztetésképp ráírta a következőt: Haunted.

Oren Peli filmje hatalmas sikert aratott, nem meglepő, hogy jött a folytatás, ami némileg gyengébben szerepelt a kasszáknál, de a harmadik beállította a legjobb októberi nyitány rekordját. Csoda, hogy itt a negyedik felvonás? A stúdió bő negyven milliós hétvégét remélt, azonban a 30,2 millió dolláros összeg jelentősen alulmarad a vártakkal szemben. Pénteken 15 millióval kezdett, majd szombatra hirtelen jelentős csökkenést produkált, úgy tűnik, hogy a rajongók rögtön az első napon látni akarták. Persze így szép profitot fog termelni a produkció, hisz 5 millió dollárból hozták össze, legalábbis papíron ennyi.

Remélhetőleg a Wayans-fivéreket senkinek se kell bemutatni. Már rengeteg (szerintem) jó vígjátékot tettek le az asztalra. Ami minket különösebben érint, hogy nekik tudható be a Horrora akadva első két része. (Véleményem szerit addig voltak jók ezek a filmek, amíg ők készítették.)

Egyikük, Marlon, most egy új projektnek lett a társírója - nem meglepő módon ismét egy paródiának. Az A Haunted House a kézikamerás horrornak mutat görbe tükröt, különösképpen a Paranormal Activity-nek és Az ördög benned lakozik-nak.

Az előzetes önmagáért beszél. A kedvencem belőle a tipikus, már-már kötelező "kamera elöl hirtelen hátrahúzása a karakternek" kifigurázása. Hiába no, már szükség volt egy ilyenre is.

Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!

V/H/S (2012)

Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard

Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.

Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.

Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!

Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.

Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket:

Roppant nagyot csalódtunk a [REC] harmadik részében, nem tett jót ennek a franchise-nak, hogy más irányba próbálták terelni a sztorit. Mindenesetre jövőre befut a következő felvonás, amelyet Jaume Balagueró fog dirigálni. Ő és Paco Plaza vezényelte le az első két részt, majd Plaza vette kezébe a stafétabotot, remélhetőleg Balagueró jobban ért a dolgához, mint kollégája.

A negyedik forgatása még nem indult el, szóval semmiféle új képkocka nem került a teaserbe, amely afféle elő-elő-előzetesként szolgál. Mindenesetre levonható a következtetés: a riportercsaj visszatér és talán összefo***k a gatyánkat tőle. Részemről nem probléma, működik a mosógép.

Aki rendszeresen olvas minket, annak nyilvánvaló, hogy most éljük a found footage filmek reneszánszát, vagyis jóformán hetente adunk hírt egy-egy újabb ebben a stílusban készülő filmről. Ezeknek a 90%-a elakarja hitetni a nézővel, hogy a látottak igaziak, persze a többség esetében ez elég szánalmas (lásd: Apolló 18). Persze vannak pozitív példák is, de manapság ritkán látni valóban klasszikus értelemben vett ál-dokumentarista filmet. Legutóbb talán a Megan is Missing kapcsán beszélhettünk ilyesmiről, de azért ott is voltak necces részek. A következő alany ellenben egy méltánytalanul elfeledett mű, hiszen a hitelessége több, mint meggyőző.

The Poughkeepsie Tapes (2007)

Rendezte: John Erick Dowdle

Ez voltaképpen egy nagyon ügyesen összerakott ál-dokumentumfilm. Nincs oknyomozó riporter, akit láthatnánk, ahogy találkozik az interjúalanyokkal, csupán a száraz narrációját hallhatjuk, amitől csak még hitelesebbé teszi az összhatást.

A történet egy sorozatgyilkosról szól, akinek megtalálták a VHS kazettáit, rajtuk a szörnyű tetteivel. Igen, még az évezred elején járunk. A felvételek remekül visszahozzák az analóg kamerák képi világát. Ritkán látni ilyen éles kontrasztot, a legemlékezetesebb egyértelműen a Cannibal Holocausthoz köthető. Ennél fogva a képhibák, "csíkozások" nem hogy nem zavaróak, hanem remek atmoszféra teremtők is egyben.

A filmben megszólalnak különböző rendőrségi és egyéb szakértők, akik bizony bevallják, hogy sokáig tehetetlenek voltak a tettessel szemben, hiszen képes volt mindig profilt váltani. Vagyis elkövette azt a bravúrt, hogy nem tudták megmondani, hogy összesen hány gyilkosság köthető hozzá - ezidáig.