Eredetileg egy hármas kritika darabjának szántam, de túl sok mindent tudok róla írni ahhoz, így megérdemel egy külön posztot. Már csak azért is, mert a "széria" nagy mumusa a blognak. Vegyük sorjában: az 1978-ban készült, a norvég koppintás és a remake. Most pedig ez utóbbinak a "folytatását láthatjuk". Az írás kissé spoileres lesz, mert csak így tudom a problémáim sokaságát feltárni. Mindazonáltal egy zsánerfilmnél nem hiszem, hogy túl sok meglepetést tudnék ellőni...
I Spit on Your Grave 2 (2013)
Rendezte: Steven R. Monroe
Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.
Bizalomra adhat okot, hogy a rendező ugyanaz maradt, noha azóta se sikerült semmi más maradandót alkotnia. Mindenesetre szolgai módon leforgatta majdnem ugyanazt a filmet. Mert hiába dolgoztak ketten is a forgatókönyvön, meglehetősen slendrián munkát végeztek. Erre még bővebben ki fogok térni.
Friss kommentek