Eredetileg egy hármas kritika darabjának szántam, de túl sok mindent tudok róla írni ahhoz, így megérdemel egy külön posztot. Már csak azért is, mert a "széria" nagy mumusa a blognak. Vegyük sorjában: az 1978-ban készült, a norvég koppintás és a remake. Most pedig ez utóbbinak a "folytatását láthatjuk". Az írás kissé spoileres lesz, mert csak így tudom a problémáim sokaságát feltárni. Mindazonáltal egy zsánerfilmnél nem hiszem, hogy túl sok meglepetést tudnék ellőni...

I Spit on Your Grave 2 (2013)

Rendezte: Steven R. Monroe

Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.

Bizalomra adhat okot, hogy a rendező ugyanaz maradt, noha azóta se sikerült semmi más maradandót alkotnia. Mindenesetre szolgai módon leforgatta majdnem ugyanazt a filmet. Mert hiába dolgoztak ketten is a forgatókönyvön, meglehetősen slendrián munkát végeztek. Erre még bővebben ki fogok térni.

UPDATE: A drága jó blog.hu még mindig nem oldotta meg azt a bugot, aminek köszönhetően egyes posztokhoz nem lehet kommentelni. Ezért most kirakom még egyszer. Ha ehhez se lehet, írjatok e-mailt!

Magam is meglepődtem, amikor a meghirdetett könyvkritikusi posztunkra négyen is jelentkeztek. Mivel véleményem szerint mindegyikük elég tehetségesnek tűnik a felvételre, ezért nem akartam önkéntesen döntést hozni. Elvégre Ti fogjátok őket olvasni, így döntsetek róluk Ti!

Alant látható lesz a négy versenyző írása, a kommentek között pedig írjátok le annak a nevét, akitől szívesen olvasnátok még az oldalunkon! Csak egy nevet lehet írni! Nyugodtan tessék megindokolni, kritizálni a mindegyiküket - kulturált keretek között! Hogy biztosítsuk a verseny tisztaságát, csak azoknak a kommentjeit fogjuk elfogadni, akik 2013. június 16 előtt regisztrálták magukat!

Természetesen, nekünk szerkesztőknek is lesz 1-1 titkos szavazatunk, már csak azért is, hogy így növeljük az izgalmakat:) Esetleges egyenlőség esetén én fogok dönteni, jobb módszert nem tudok.

Gondolkodtam, hogy két fordulós legyen, ezáltal "párharcokból" alakulna ki egy döntő, de egyrészt ez kissé igazságtalan, másrészt meg ehhez kéne még egyet írniuk. Könyvkritikánál meg ugye nem kérhetünk számon senkit, hogy pár napa alatt készítse el.

Fontos! A versenyzők nem tudták, hogy nyilvános párharc lesz, így nem is úgy készültek. Továbbá mivel én se így készültem, ezért semmiféle elvárásom nem volt. Így a terjedelemben és témákban bőven lesznek eltérések. Ezt tessék figyelembe venni!

A szavazás vasárnapig, azaz 2013. június 30 éjfélig fog tartani! Eredményhirdetés és ünnepélyes beiktatás másnap este.

Az írásokon csak formailag változtattam (illetve. a teljes neveket vettem ki), a képeket minden esetben én vadásztam.

A sorrend a beérkezés szerint alakult.

Hajrá!

Hamut szórok a fejemre és bűnbocsánatot kérek, mert Balint_bacsi nevű törzsolvasónk már egy jó ideje elküldte eme írását én meg megfeledkeztem róla. Na de most!

Amúgy már régóta akartam róla írni én is. A leírtakkal egyet értek, de én talán eggyel kevesebbet adnék neki.

Cannibal Inferno - Massacre in Dinosaur Valley / Nudo e selvaggio (1985)

Rendezte: Michele Massimo Tarantini

Mivel ezúttal már negyedszer láthattok Balint_bacsis posztot, és saját blogom is volt, már azt hiszem, tudom, mik szoktak lenni a legnagyobb hibáim. Például, hogy kurva hosszúak az írásaim, amik sokszor a hosszú, és fölösleges felvezetések miatt lesznek olyan kéretlenül grandiózusak. Úgyhogy most próbálom rövidre fogni magam...ja, hogy már késő? Francba, legközelebb!

Na de tényleg nem hinném, hogy ezen a blogon szükséges bevezetőt tartanom a kannibálfilmekről. A legtöbben tudják, melyik volt az első, és mindenki tudja, melyik a leghíresebb. A korszakot is szerintem be tudjátok lőni, és a műfaj nagyobb rendezőit is ismeritek. Személy szerint én imádom ezeket a filmeket. Valahogy olyan felszabadító érzés egy olyan alkotást nézni, ahol csak szép tájak, belezések és csöcsök vannak...

Ezért is vetettem rá magam a Cannibal Infernora, amit régóta szerettem volna megnézni, mert még a viszonylag ismert kannibálfilmek közé tartozik... Lássuk!

A sztori a röhejesség határát súrolja: a főszereplő süket lányt egy gyilkos banda terrorizálja, majd a lány testét megszállja egy apacs harcos szelleme. Akinek (aminek?) az erejével bosszút áll, még hozzá nem kicsit brutálisan.

A leírtak ne riasszanak el senkit, ha alant megnézitek a rövid, de velős teasert, rájöttök, hogy mire fel a lelkesedésem. Régóta várunk ilyen véres bosszúfilmre.

Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

Gutterballs (2008)

Rendezte: Ryan Nicholson

Nicholson egy elég nagy név a szakmában, mivel rengeteg (de tényleg) filmben és sorozatban volt maszkmester. Nem ragadnék ki egyet se, csekkoljátok le inkább az imdb-n. "Mellékállásban" meg kis költségvetésű horrorokat készít. Ezek ugyan nem valami sikeresek, de vélhetően a rendező ezeket maga is csak szórakozásból vállalja be. Vagy ha ebből akar megélni, akkor ott már gondok vannak.

Mindenesetre az alábbi műve nem semmi, azt rögtön szögezzük le. Ugye a trash az olyan film, ami annyira rossz, hogy az már jó. Konkrétan az olyan ZS-kategóriás művek, amiket maguk a készítők se akarnak komolyan venni. Ezért direkt túlzásokat tesznek alkotásaikba, mivel minden mindegy alapon megtehetik. Egyébként a műfaj leghíresebb képviselői a japánok, de erről bővebben majd egy külön posztban lesz szó.

Last house on the beach / Terror / La settima donna (1978)

Rendezte: Franco Prosperi

Az angol cím nyilvánvalóan Az utolsó ház balra c. film sikerének köszönhető, ami azért kár, mert történet szempontjából nem igazán vannak köszönő viszonyban. Amíg Wes Craven zsánerfilmje egy egyértelműen rape and revenge féle exploiton horror, addig ezt én inkább a nem túl közismert, explicit horror filmek közé raknám. E műfajnak a leghíresebb képviselője a hazánkban is beszerezhető Ház a park szélén c. remekmű.

Nincs totojázás a kezdésnél, rögtön egy bankrablás tanúi lehetünk, szigorúan csak a lábakat láthatjuk, ami egyrészt hatásos, másrészt ennek komoly funkciója is lesz a későbbiekben. A tettes három férfi, akiknek a kocsija beadja az unalmast, ezért kénytelenek egy közeli, félreeső kis háznál megállni. Ki nem találjátok, de a tengerpartnál helyezkedik el. A ház azonban nem üres, aminek részben örülnek, hiszen tele van fiatal, csinos diáklányokkal, akiket egy még jó bőrben lévő apáca tanít. Gazembereinknek pedig több se kell, úgy döntenek, hogy maradnak egy kicsit, és elszórakoznak a hölgyekkel. Ezzel az elején még gondok vannak, így egyikük kap egy csúnya bibit a combjába, ami persze el kezd fertőződni, a kórház meg kizárva.

Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

Először is elnézést, amiért a hosszú hétvégén nem írtam, de kiakartam használni a szabadnapok minden egyes percét, de most szokásomhoz híven egyszerre három filmről olvashattok. A "sorozat" (első rész itt, második pedig itt) legújabb epizódjában most olyan Fulci filmeket sikerült meglesnem, amelyekben voltak jobb pillanatok, persze egyik se egy nagy durranás (nahát). Akkor kezdjük is.

1. A fekete macska - Black Cat / Gatto nero (1981)

Nem is olyan rég láthattuk mindannyian a TV6-on (bocsánat, hivatalosan már Viasat 6), azonban a hazai sajtó valahogy félreértésbe áldozata lett: mivel a gyilkos egy fekete macska, ezért  szerintük az csak paródia lehet. Elég csak megnézni ezt a port.hu-n, de én a nyomtatott Színes RTV-ben is ilyen jelzőkkel láttam. Vagy lehet, hogy megnézték az első 10 percet és mindenki felröhögött? Ugyanis abban egy sajátos autóbaleset van, aminek következtében a sofőr kirepül az ablakon keresztül, kár, hogy még a vak is látja, hogy az csak egy bábu. Nagyon gáz. De ettől függetlenül ez egy korrekt horror és itt a tettes kiléte csak néhol válik röhejessé. Igaz, akkor nagyon.

Mert nincs mit szépíteni: a cica egyszerűen gonosz és halhatatlan. Erre magyarázatot nem igazán kapunk, helyette egy már sokat megjárt idős színészt, Patrick Magee-t, akit többek között a Mechanikus Narancsban láthatott a nagyérdemű. De a többi szereplő is ismerős lehet korabeli horror filmekből. Szóval a kis szőrös bitang embereket öldös különböző módokon, a legtöbbet nem is direkt -karmokkal-, hanem példának okáért egyszerűen csak hagy egy szerelmes párt megfulladni egy csónakházban.

Nőnap alkalmából mi más is lehetne megtisztelőbb a gyengébbik nem iránt, mint egy olyan horror, amiben egy Nő majdnem kiírtja Montrealt?

Veszett - Rabid (1977)

Rendezte: David Cronenberg

Remélhetőleg ezzel a darabbal pedig sikerült egy kicsit visszafognom magam a kanadai filmekből. Na nem mintha bajom lenne az országgal, csak hát fő a változatosság. Viszont a rendező neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A filmet sokan a Paraziták "testvérének" tulajdonítják, nem véletlenül, ahogy az sem az, hogy itthon is egyszerre adták ki őket DVD-n. Ugyanis nagy a hasonlóság a két mű között: itt is nagy szerepet kap a szexualitás, ami egy veszélyes vírus terjesztésével párosul. Ahogy a tudomány előrehaladásának a kritikai értelmezése is nagy hangsúlyt kap.

A felvezetéssel nincs tökölés: épp hogy lement a cím, máris egy motorozó szerelmespár karambolját kapjuk a képünkbe. A lányt csak egy újfajta bőrátültetéssel lehet megmenteni, a műtét pedig természetesen sikerrel zárul, a beteg felépül. Igaz, mellékhatásként akárkit (férfit, nőt) bármikor leteperne, hogy a hónaljából (!) kitörő lény (?) megsebesítse, esetenként megölje áldozatát. Ami hagyján, de utána elkapnak egy újfajta veszettség vírust. Ez nem csak a száj habzásában merül ki, hanem abban is, hogy a betegek előszeretettel aprítják fel a körülöttük lévő egészségeseket. Mondhatni ez majdnem egy zombifilm, csak annál azért kifinomultabb.