...már ami a horrort illeti. Hiszen jó néhány klasszikus (vagy legalábbis annak tartott) filmnek is erre az időre esett a bemutatója: Halloween, Holtak hajnala, Piranha és az Ómen II. Azonban én találtam még három egész jó filmet, amit ugyanebben az évben mutattak be. Ráadásul három különböző országból. Lássuk!

Ja és igen, úgy tűnik, hogy mégsem tudom megúszni a "tömbösítést". Ez van.

Továbbá lehet örülni, mindegyikben vannak csöcsikék!

1. The Toolbox Murders

Rendezte: Dennis Donnelly

Kezdjük egy hamisítatlan amcsi grindhouse filmmel, egy hagyományos slasher-rel. Itt máris álljunk meg egy pillanatra: ezt a filmet márciusban mutatták be, míg az "első slasher-nek" kikiáltott Halloween-t, csak októberben. Pedig, mint ahogy azt majd Ti is látni fogjátok, minden kötelező zsánerelemet felvonultat, ami ehhez az alműfajhoz tartozik. Érdekes...

A kezdés meglehetősen erős: kis kocsikázás, majd autóbaleset. Ezt követően egy gyanús alakot látunk kezében egy szerszámos ládával, amint éppen bekopog a már rá türelmetlenül váró hölgyhöz. Na, vajon csak szerelni fog? Nem, mert egy fúrógéppel meglékeli az említett nő koponyáját. A legtöbb filmben most az következne, hogy vágás és láthatjuk a helyszínelést, de itt nem. Ugyanis "hősünknek" van még ideje (mindeközben megcsodálhatjuk a csini símaszkját is) egy másik, örömünkre csöcsét mutogató lánykát is meglátogatni. Akin szintén egy agyvelő kifolyatós műtétet végez el, ezúttal kalapács használatával. Nyami. De még mindig nincs vége! Sorra kerül egy harmadik is, egy csavarhúzóval, így mondhatni rendesen kihasználja a láda tartalmát. Ez egyébként igaz lesz minden alaklomra, így változatos módszereknek leszünk tanúi. Aztán végre jöhetnek a tehetetlen rendőrök. Teszem hozzá, hogy ekkor még mindig csak negyed óra telt el a filmből!

Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).

Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)

Little Deaths (2011)

A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.

A blogon már rengeteg filmről olvashattatok kritikákat, sajnos azonban a legtöbb műnek a folytatásairól mindig megfeledkezek. Most egy részét pótlom, szóval következzen három olyan horror, amiknek az első részéről már korábban beszámoltunk.

Figyelem! Aki lemaradt volna valamelyiknek az előzményéről, az csak óvatosan, mert a kritikák spoileres információkat fognak tartalmazni!

1. A barlang 2 - The Descent: Part 2 (2009)

Rendezte: Jon Harris

Első részről a kritika itt.

Kétségtelen tény, hogy a The Descent az utóbbi évek egyik legjobb horrorja, amit kivételesen a kritikusok és a nézők is egyaránt szerettek. Nem véletlen, hogy a rendező, Neil Marshall neve mellé a mai napig ezt a filmcímet biggyesztik, hogy az átlagember be tudja azonosítani. Egyedi darab, jól eltalált klausztrofóbikus helyszínnel, és azzal az újítással, hogy a szereplők mind nők voltak. A szörnyek megjelenítéséről meg már nem is beszélve.

Indokolt volt a folytatás? Abszolút nem, már csak azért sem, mert a befejezés olyan kellemesen lehangolóvá sikeredett. Az külön szomorú, hogy így a folytatás ezt a filmélményt is befolyásolja, hiszen tudjuk, hogy a főszereplő végül nem hal meg. Üzleti szempontból viszont érthető, az indokért meg elég az előző bekezdést visszaolvasni. Na de lássuk, megérte-e.

Remélhetőleg a törzsolvasóknál már elvárás, hogy ha sokáig nem írok, akkor valami grandiózussal rukkolok elő, ez most is így lesz. Ezúttal egy féltucat rossz filmről lesz szó, mind különböző évjáratú, különböző műfajú többféle vidékről. Szemezgessetek.

1. Hell of the Living Dead / Virus (1980)

Rendezte: Bruno Mattei (mint Vincent Dawn) és Claudio Fragasso

Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a Holtak hajnala, vagy a Zombi igazi mesterművek még az én szememben is. Hiába olasz-spanyol koprodukció, a végeredmény szánalmas, ami kilométerekről szaglik az alacsony költségvetéstől és hozzá nem értéstől.

Egyetlen erénye az, hogy van mondanivalója. A történet szerint ugyanis a gazdag, fejlett államok nem akarnak többet bajlódni a Harmadik Világgal, ezért megpróbálják egy kísérleti gázzal kiirtani őket. Természetesen a dolog balul sül el és kitör a zombi-járvány, ami ugye nem tesz különbséget szegény és gazdag között. De ez csak a háttér, az igazi cselekményeket egy négyfős dilettáns kommandós alakulat és egy riporter pár harcát mutatja a dzsungelben. Ami természetesen mindössze pár kilométerre van a járvány kiindulási pontjától, így a környék hemzseg az élőholtaktól, akik vérgagyin néznek ki. De még ez a legkisebb baj, mert a lassú mozgásukat itt-ott humorosra vették.

Magát az új-guineai dzsungelt (vagyis a spanyol tengerpartot) ugyanis úgy tették "hitelessé", hogy archív természetfilmekből származó képkockákat vágtak a vérengzések közé! Nagyon szánalmas. A színészek borzasztóak, amit még egy kis meztelenkedés se tud kompenzálni. Magukra a belezésekre nem lehet panasz, de azokat se lehet komolyan venni a béna sminkek miatt. A grimaszoló zombi gyerek meg mindent visz. Nagyon-nagyon rossz, csak elfogult rajongóknak!

Az első részben egy  tudós azzal kísérletezett, hogy összevarrjon három embert, ezzel létrehozva az emberi százlábút. A folytatás nincs messze, ami elviekben még őrültebb lesz az elsőnél, legalábbis ezt ígérte Tom Six, a rendező. Sőt úgy véli, hogy a második fényében az első az Én kicsi pónimhoz fog hasonlítani. A reklám már megvan, Angliában nem engedik levetíteni a produkciót, szóval erre már páran biztosan felkapták a fejüket.

Most bevezetőként hivatkoznom kéne az eddigi francia filmekkel foglalkozó posztokra, de ehhez most nincs kedvem, ráadásul alul ott vannak a címkék, csak rájuk kell kattintani. Úgy, hogy inkább gyorsan vágjunk is bele, mivel ismét három mű lesz terítéken.

1. Saint Ange / House of Voices (2004)

Rendezte: Pascal Laugier

Kezdjük ezzel, tekintve, hogy itthon is kiadták DVD-n. Továbbá ugyanaz rendezte, aki a fenomenális Mártírokat is. Így mondhatni kötelező volt megtekintenem.

A történetről igazából nem lehet sokat írni: egy terhességét titkoló lány ápolónak jelentkezik egy majd hogy nem elhagyatott árvaházba. Igazából csak egy kissé kattant csajszira kell felügyelnie, segítségnek meg ott van a mindenes néne. No meg az igazgató asszony. Ki nem találjátok, de szellemjárta, és igen, árva gyerekek kísérteteit láthatjuk, hallhatjuk.

Bármennyire is izgalmasnak tűnik így hirtelen, le kell szögeznem, hogy roppant unalmas. Ami még hagyján, de egyszerűen NEM ÉRTEM A TÖRTÉNETET! Könyörgöm valaki magyarázza el nekem, hogy miről is szól, mert a vége az kész káosz. Túl elvont és túl sejtelmes. Akinek már a Mártírok vége sem tetszett, az meg ne nézze, mert agyvérzést kap!

Amúgy ezt leszámítva nagyon igényes munka: szép hideg színezés, kiváló operatőri munka, a zene meg az Óment juttatja az eszembe. A színészekkel sincs gond, bár tény, hogy a főszereplő karaktere ritka ellenszenves volt számomra, pedig a cél nyilván a sajnálat lett volna. A vége felé már olyan gonosz gondolataim voltak, hogy "megérdemelted te k*rva az erőszakolást". Szóval lényegében ez egy szépen kivitelezett szar, aminek nincs értelme, vagy legalábbis nem igazán érthető/értelmezhető.

Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

Gutterballs (2008)

Rendezte: Ryan Nicholson

Nicholson egy elég nagy név a szakmában, mivel rengeteg (de tényleg) filmben és sorozatban volt maszkmester. Nem ragadnék ki egyet se, csekkoljátok le inkább az imdb-n. "Mellékállásban" meg kis költségvetésű horrorokat készít. Ezek ugyan nem valami sikeresek, de vélhetően a rendező ezeket maga is csak szórakozásból vállalja be. Vagy ha ebből akar megélni, akkor ott már gondok vannak.

Mindenesetre az alábbi műve nem semmi, azt rögtön szögezzük le. Ugye a trash az olyan film, ami annyira rossz, hogy az már jó. Konkrétan az olyan ZS-kategóriás művek, amiket maguk a készítők se akarnak komolyan venni. Ezért direkt túlzásokat tesznek alkotásaikba, mivel minden mindegy alapon megtehetik. Egyébként a műfaj leghíresebb képviselői a japánok, de erről bővebben majd egy külön posztban lesz szó.

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Tudom, hogy a többség (sajnos) nem rajong a régiségekért, de hátha ez majd felkelti az érdeklődésüket, mivel a korszak talán legvéresebb filmjével van dolgunk.

The Wizard of Gore (1970)

Rendezte: Herschell Gordon Lewis

A rendező nevét tessék megjegyezni, ugyanis neki köszönhetjük a legelső splatter filmet (vagyis ami a belezésre épül, azaz sok benne a gore), az 1963-as (!) Blood Feast-et. Ami underground körökben igazi kultstátuszt vívott ki magának. A rendezőről még annyit, hogy elmondhatja magáról, hogy Fulcival osztozik a "Gore Keresztapja" címen. Egyébként még így, 90 évesen is elég aktív, hiszen legutóbbi filmjét csak 2 éve mutatták be. Remélem a felvezetés meggyőzött titeket, lássuk konkrétan a művet.

A cím nem beszél mellé: itt valóban egy illuzionistát láthatunk, akinek a "tudománya" abból áll, hogy a nézők közül fiatal hölgyeket hív fel a színpadra, majd ott helyben megöli őket. Amint sejthető, ezek elég változatosak, kreatívok és baromi véresek. Aztán jön a csoda: hirtelen az áldozat felépül, mintha mi sem történt volna. Csak hogy! Ezek a nők miután szépen haza indulnak, út közben egyszerűen meghalnak, a testük pedig olyan állapotába kerül, ahogy az előadáson is végezniük kellett volna. Most akkor jön a kérdés: mi is akkor az illúzió? Az hogy az emberek a "varázslat" után jól vannak, vagy maga a színpadi látvány a szemfényvesztés?

Tudom, hogy egy jelentős rétege az olvasóknak a "modern", belezős horror filmekre voksol, ezért a most következő darab megfelel majd az elvárásoknak (remélhetőleg). Ráadásul ez egy slahser, amit, mint alműfaj amúgy is elhanyagoltam mostanság.

Midnight movie (2008)

Rendezte: Jack Messitt

A rendezőnek ugyan ez az első saját filmje, de technikusként (operatőrként) korábban rengeteg nagy, hollywoodi produkcióban tevékenyen részt vett, szóval látta, hogy hogy dolgoznak a "nagyok". Az, hogy megérte egy új karrierbe kezdeni, nem tudom, de valószínűleg neki a rendezi szék nem fekhetett annyira, hiszen azóta sem töltötte be ezt a szerepet. Pedig első próbálkozásnak nem is rossz a végeredmény, sőt.

Ez a film alapjában véve két klasszikus szerelemgyereke: a zseniális Démonoké és a Péntek 13 2-é, ez utóbbinál szándékosan a második részt emelem ki. De akár szőrmentén még a Sziklák vérét is említhetném. Maga a sztori egyszerű, mint egy pofon: egy lestrapált moziban éjféli vetítést tartanak, aminek keretében mindig bemutatnak valami kultikus horrort. Jelen esetben a The dark beneath címűt, ami természetesen egy fiktív darab. Azonban ennek a műnek a kultikus jellegét az a háttérsztori adja, hogy a forgatás során a szereplők többsége meghalt. Az író-rendezője és egyben főszereplője pedig a nyitójelenetben kiszabadul az elmegyógyintézetből, maga mögött hagyva egy szép kis mészárszéket.