A legutóbbi kis figyelemfelketésemnek hála ugyan jeleztétek, hogy miket szeretnétek látni, csak hát szerencsére sokféle ember olvassa a blogot, így a válaszok is sokfélék voltak. Ennek eredményeképpen inkább előveszek egy elég beteg alkotást, arra mindig vevőek vagytok:)

Ugye volt már egy balra lévő (kétszer is), egy part menti, most pedig jöjjön egy zsákutcában (?) lévő. Ám autóból egy deka nem lesz, előre bocsájtom.

The last house on Dead End Street (1977)

Rendezte: Roger Watkins (Victor Janos néven)

A magyar vonatkozás már a rendező nevénél gyanús, azonban az imdb adatlapja szerint ő tősgyökeres amerikai, noha ez nem jelenti azt, hogy szülei (nagyszülei) nem idegenbe szakadt hazánkfiai voltak.  Sajnos személyesen tőle már nem lehet megkérdezni, mivel azóta elhunyt. Egyébként a díszletért felelős embert meg Gabor Lazlosnak hívják, ami meg szintén elgondolkodtató.

A film arra a kérdésre rögtön ad választ, hogy lehet-e filmet forgatni 1500 (!) dollárból, mert mint a mellékelt ábra mutatja igen. Persze a srácok roppant költséghatékonyak voltak, hiszen a forgatókönyvet maguk a főszereplők írták, és sejteni lehet, hogy a színészek többsége szintén egy haveri körből verbuválódott össze. Azért elég érdekes társaság lehet, hiszen a legtöbbjüknek elég sok mindent kellett kiállnia a forgatás kedvéért. Sejthető, hogy ezt hogy vészelték túl, erre még később kitérek.

A következő sorokban ismételten összeeresztünk egy eredeti és egy remake-t, ezúttal azonban a két film között óriási különbség van, mondhatni két, teljesen más alkotásról lesz szó. Azt viszont előre elárulom, hogy szorosan egyik sem kapcsolódik az Ányák napjához.

Mother's Day (1980)

Rendezte: Charles Kaufman

Ez egy minimalista grindhouse film. Ami nem csoda, tekintve, hogy mindössze 150 ezer dollárra rúgott a büdzsé. Így  az sem meglepő, hogy túl sok helyszín nincs, a szöveggel rendelkező színészek száma pedig nem túl nagy. A technikai kivitelezés meg olyan, amilyen: túl élénk színek és kissé homályos kép. Azonban ez sokat dob a hangulaton, tekintve a legfőbb színtér egy vidéki, a külvilágtól eldugott kis erdei családi ház. A lakói pedig egy idős néni és a két, kissé degenerált fia (akik már elég idősek, szóval ne gyerekekre vagy tinikre tessék gondolni). Az életvitelükre mindjárt bővebben is kitérek, de előbb lássuk a többi főszereplőt.

Velük kontrasztként ott van három lány, akik a főiskola óta elválaszthatatlanok, pontosabban minden évben egyszer kiruccannak egy hétvégére. Ők hárman teljesen különböznek egymástól: a szőke egy gazdag picsa, a szemüvegest terrorban tartja a magatehetetlen anyja, a harmadikuk pedig egy léhűtőbe szerelmes. Szóval mindegyiküknek jól esik időnként elszakadni a gondjaiktól és együtt tartani a "Patkány Falkával", ez a kis bandájuk neve. Az ő, illetve a barátságuk bemutatása elég sok időt vesz el a történetből, de jogosan, mivel így lehetőségünk akad ténylegesen megismerni őket, amire ritkán van lehetőség egy (grindhouse) horrorban. Így amikor bajba kerülnek, mert nyilván fognak, aggódhatunk értük. Szerencsére ez a felvezetőt nem éreztem olyan unalmasnak.

Eaten alive (1977)

Rendezte: Tobe Hooper

Három év telt el A texasi láncfűrészes mészárlás bemutatása óta, ami zajos sikert aratott. Ugyan a kritikusok fanyalogtak a brutalitása miatt, de a nézők többsége imádta, mára meg hatalmas kultuszstátusznak örvend. A rajongók pedig már ki voltak éhezve az akkor kikiáltott zseni következő művére. Azonban csalódniuk kellett, ahogy nekem is, mert ez egy közel sem olyan jó film. De talán kezdjük is magával a történettel.

Az alapkoncepció hasonló: elhagyatott, lelakott környezet és egy őrült, mániákus gyilkos, na meg a "redneck-feeling" (aka. "suttyók", lásd South Park, Family Guy). A kezdés máris könnyet csalt a szemembe: Robert Englund (a mi jó öreg Freddy Kruegerünk) karaktere bemutatkozik: „Name’s Buck, I’m ready to fuck." Igen, ez hasonló a Kill Bill-ben hallhatóhoz, erről bővebb elemzést itt lehet olvasni. Aki éppen egy prostit akar megánuszkázni. Azonban a kéjhölgy inkább abbahagyja a szakmát és elmegy egy lepukkant szállóba. A tulaj meg egy pszichopata, de nem az a Psycho-ból ismert kifinomult fajta, hanem egy kőkemény vén tahó. Mindenesetre a lányt motiváció nélkül megöli. Aztán meg jóformán mindenkit, aki betéved. A cím pedig (vagyis "Élve elfogyasztva") arra utal, hogy az öregnek van egy házi kedvence, egy krokodilja. A még élő áldozatokkal eteti. A "fegyvere" pedig egy kasza, ennek azért van stílusa!

A szobatárs - The Roommate (2011)

Rendezte: Christian E. Christiansen

Mint látjátok, igyekszek lépést tartani a friss megjelenések terén, úgy hogy íme egy idén debütált alkotás egyenesen Amerikából. A rendezőt azonban innen Európából importálták, ő meg nyilván örült, hogy "felfedezték". Viszont a forgatókönyvet egy bizonyos Sonny Mallhi írta, akinek ez volt az első szkriptje és olyan is lett. Hogy mi a legnagyobb baj vele, arra mindjárt kitérek, de előbb lássuk a történetet! Abból úgyis világossá válik.

Hazánkban nem ismeretlen létforma a "koleszosság", csak hát ez egészen másképpen néz ki, mint jelen esetben az államokban: ott pl. hétvégére nem küldik haza a kölyköket, és a körülmények is emberibbek. Teszem azt, hogy náluk nem hiszem, hogy bevett gyakorlat lenne a 6 (!) fős szobák kialakítása... Kint mondhatni aranyélete van a diákoknak. Leszámítva, ha a szobatársad egy őrült. Rebecca (Leighton Meester - Bújj, bújj szellem!) friss főiskolás, aki Sarával (Minka Kelly - 500 nap nyár) osztja meg szobáját. Hamar barátnők lesznek, csak éppen ez Sara részéről inkább válik rögeszmévé. Mondhatni, hogy beleszeret, de ez még annál is sokkal mélyebb érzés. Hamar eluralkodik rajta a féltékenység, és ami még aggasztóbb, hogy aki rosszat tesz Rebeccával, azt egyszerűen megbünteti. A végére meg már abszolút rá akar hasonlítani.

Sexual parasite: Killer pussy - Kiseichuu: kiraa pusshii (2004)

Rendezte: Takao Nakano

A poszt címe nem direkt lett bulváros, hanem tényleg "Gyilkos punci" a most górcső alá vett film hivatalos neve. Azonban itt máris adódik egy kis félreértés: ugyanis a tettes nem egy olyan kaliberű vagina, amit a Mély harapásban láthattunk, hanem sokkal inkább egy parazita. Konkrétan egy angolnára emlékeztető  lény, ami tele van tűhegyes fogakkal és a lányok "csúnyájában" bújkál és onnan eszeget. Hogy mi a fő tápláléka, az sejthető.

Egy ilyen felvezetésből világosan látszik, hogy nem egy kőkemény darabról van szó, hanem egy komédiáról. Erről már az első 10 percben meggyőződhetünk, hiszen dél-amerikai őslakosnak akarnak beállítani egy leopárdmintás ruhába bújtatott japánt. Bravó. Történet ugyan van, ami igazából kimerül abban, hogy egy amatőr pornóstábnak lerobban a furgonja, a legközelebbi menedék pedig egy lezárt, titkos terület. Mivel az előbb leírtam a bűvös szót, ezért sejthető, hogy lehet számítani egy kis szoft-pornóra, ami egyébként meglepően jóra sikeredett. Női meztelenség minden mennyiségben! Csöcsök, CSÖCSÖK!

Így hétvégére összeállítottam Nektek egy halom rossz filmet, mazochistáknak és olyanoknak, akik nem szeretnék az idejüket ilyenek megtekintésére pazarolni. Ezeket viszont már egytől egyig végignéztem. Mit meg nem teszek értetek? :)

1. The Jail - A Women's Hell / Anime perse (2006)

Rendezte: Bruno Mattei

Annak ellenére, hogy a film jelentős részében ázsiaiak hölgyek szerepelnek (börtöntöltelékek), ez egy hamisítatlan olasz trash. Az azóta megboldogult rendező a haláláig rengeteg szemetet termelt, leginkább (mily meglepő) zombi produkciókra specializálta magát, de azért a fiatal lányok megalázásához és kínzásához is egész jól értett, ahogy a mellékelt film is mutatja.

Amint azt a cím is sugallja, itt egy nyomorúságos női börtön lakóinak az életét követhetjük nyomon, ami nem éppen cukormázas. Nevük nincs, csak számuk (bár egymást azért a rendes nevükön szólítják) és a kiválasztottaknak időnként egy bordélyházban kell elviselni a gazdag vendégek különböző perverzióit. A fenyítés meg kíméletlen. Igazából az egész egy Ilsa-filmhez hasonlít, csak nincs benne annyi szenvedély, de gagyiság kétszer annyi.

I saw the Devil - Akmareul boatda (2010)

Rendezte: Jee-woon Kim

Hogy ki is az a Chan-wook Park? Remélem a kérdés nem komoly, mert ha igen, akkor sürgősen be kell pótolni a Bosszú-trilógia darabjait (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya). De már a blogon is találkozhattatok a rendező munkásságával, legyen az egy vámpír pap krónikái, vagy egy szelet extremitás. A lényeg, hogy nagy bátorságra vall az, ha valaki a "Mester" útjára lépve leforgat egy bosszúfilmet. Azt most megmondhatom, hogy  a Két nővért is jegyző Jee-woon kim maximálisan felnőtt a feladathoz (ez utóbbi film kritikájával már egy ideje tartozok, de arról majd lesz egy külön DVD ajánló, tekintve, hogy sikerült beszereznem a duplalemezes, digipack kiadást. Fuck yeah).

Rendhagyó kritika-csomag következik, ugyanis az alábbi filmek olyan rosszak, hogy nem bírtam őket végig nézni. Éppen ezért egyiket sem pontozom, inkább rávilágítanék, hogy mi miatt kapcsoltam ki őket idő előtt. Ezzel pedig végérvényesen megszüntettem azt az eddigi elvemet, hogy a blog kedvéért csak azért is befejezem a hulladék értékű alkotásokat. Ezzel időt és agysejtet is megspórolók egyaránt. Egyébként nem ez az első eset, hogy olyanról írok, aminek nem láttam a végét.

1. Insane (2010)

Rendezte: Anders Jacobson és Tomas Sandquist

Kezdjük azzal, amiből kb. egy órát meg tudtam tekinteni. Eddig a svéd horror alatt a nagyközönség csak a zseniális Engedj be! c. kis kedvencemet ismerhette meg, erre képesek egy ilyen unalmas filmmel előállni. Szégyen.

A történet olyan minimális, hogy nyugodtan leírhatom az egészet: van egy elhagyatott hotel, amit egy kissé kattant figura vezet egyedül. Akik betérnek ide lányok, azok meg meghalnak egy gázmaszkos ember által. Ismerős? Nahát, csak nem egy húsgombóc és IKEA-bútor szagú Psycho?  Mivel lemaradtam a "csattanóról", ezért nem bizonyosodhattam meg róla, hogy a tettes tényleg a tulaj-e, illetve, hogy van-e a pincéjében egy csontváz, amit "anyunak" szólít. De nem is igazán érdekel. Azt azért megjegyezném, hogy ezen a fene nagy kreatív forgatókönyvön négyen dolgoztak! Gondolom a munka helyett elmentek sörözni, aztán kínjukban inkább átírták Hitchcock mesterművét.

Vannak ugyan ötletes megoldások, mint pl. amikor álmában fényképezgeti a leendő áldozatokat, meg maga a látvány is egész korrekt, de ez mind kevés. Baromi unalmas, ne lefekvés előtt nézzétek meg, mert be fogtok aludni, ahogy én is. Annyira nem tudott lekötni, hogy ennél többet még akkor se tudnék róla írni, hogy ha az életem múlna rajta.

Tudom, tudom, mostanság hanyagoltam kissé a blogot, ennek több oka is van, amire most nem igazán térnék ki. Szerencsére koimbra tartotta a frontot, ezúton is köszönöm neki.

Jöjjön akkor a tradicionális "bocsánat csomag", amiben kivételesen egész jó filmek kerültek. Természetesen csak tömören.

1. Az elcserélt gyermek - The Changeling (1980)

Rendezte: Peter Medak

Ez a film is a "para-toplista" keretében került megtekintésére, mivel sok külföldi oldalon említik, teszem hozzá gyorsan, hogy jogosan. Itt is fellelhető az a minimalista professzionalitás, ami a Woman in Black c. remekmű esetében felmerült: nagyon apró, mégis mai szemmel nézve triviális eszközökkel képes befosatni az embert.

A történet első hallásra nem több egy szabvány kísértethistóriánál: "frissen" özvegyült férfi beköltözik egy régóta elhagyatott hatalmas házba. Aztán hamar feltűnnek neki furcsaságok (pl. különböző természetellenes zajok), aminek hatására hív egy médiumot, aki közli, hogy itt bizony egy halott gyermek szelleme nem talál nyugalmat. Azonban ahelyett, hogy az alkotók ennek a kölöknek a fejével rémisztgetnék a nézőt, inkább folytatják a különböző paranormális jelenségek egymásra pakolását.

De még ez se minden! Ugyanis itt a szemünk előtt egy kész összeesküvés bontakozik ki, kvázi egy krimi a horrorban, nagyon elegáns párosítás, meg kell hagyni. Manapság sajnos az ilyesmi ritkaság.

A színészekkel maximálisan megelégedhetünk, hiszen maga a főszereplő egy Oscar-díjas színész, George C. Scott (A tábornok c. háborús filmben nyújtotta alakításáért kapta). De a többségnek sincs szégyenkeznie, hiszen az egyik mellékszereplő a két Oscar-díjas Melvyn Douglas. Szóval a minőségre nem lehet panasz, de ugyanez mondható el a film minden technikai részletére is. Engem hangulatában leginkább az Ómenre emlékeztetett, csak itt még említés szintjén se jelenik meg a Sátán, ami nem is baj.

Aki szereti a régi vágású, visszafogottabb, finoman paráztató horrort, annak ez egy tökéletes választás. Ha már nálad az etalon a gyors vágások és a több liternyi vér, akkor inkább kerüld. Mellesleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi mai zsánerfilm vett át tőle jellegzetes elemeket, mint pl. a kútra épített ház megjelenítése, ami mondanom se kell, hogy miben köszön vissza később.

Olybá tűnik, hogy Kanadának a '80-as évek volt a horror aranykora.

Cannibal Ferox (1981)

Rendezte: Umberto Lenzi

A világot megbotránkoztató Cannibal Holocaust sikere után (az csak jelent valamit, ha az ember filmjét 50 országban betiltják?) bizony megindult a kannibálos, dzsungeles filmek divathullámja. Ezt nem ecsetelném tovább, mert ezt már bővebben kifejtettem A dzsungel árnyékában c. borzadálynál. A lényeg, hogy nagyon sokan próbáltak  az előbb említett hullámot meglovagolni, a legtöbben elég kevés sikerrel. Kivételt képez talán ez a mű, teljes joggal, annak ellenére hogy a különbségek ellenére ez is voltaképpen egy másolata Deodato művének.

A sztori önmagában még akár érdekes is lenne, ha a főszereplők nem lennének ennyire ellenszenvesek: egy hisztis- és egy okostojás picsa. Ez utóbbi pedig különösképpen irritáló, noha neki van a legfontosabb szerepe a filmben, amit a csak a végén fogunk megérteni. De mitől is zavaró ez a karakter? Mert eleve úgy megy el az esőerdőbe, hogy az antropológiai szakdolgozatával bebizonyítsa azt az elméletet, hogy olyan, mint "kannibalizmus" nem létezik, ez csak a fehér ember meséje, amivel anno legalizálta az őslakosok módszeres kiirtását. Azért valljuk be, van ebben ráció, de nekem egy ilyen kaland kb. azzal egyenértékű, mintha valaki elmenne Csernobilba megbizonyosodni arról, hogy tényleg sugárzik-e. Természetesen két városi lány három percet sem bírna ki egy ilyen vidéken, ezért felbérelnek egy hasonló kaliberű kísérőt, akit a nagy klasszikusban is láthattunk. Igaz, itt nem hal meg rögtön, sőt még flörtölgetésre is futja.