Rendhagyó kritika-csomag következik, ugyanis az alábbi filmek olyan rosszak, hogy nem bírtam őket végig nézni. Éppen ezért egyiket sem pontozom, inkább rávilágítanék, hogy mi miatt kapcsoltam ki őket idő előtt. Ezzel pedig végérvényesen megszüntettem azt az eddigi elvemet, hogy a blog kedvéért csak azért is befejezem a hulladék értékű alkotásokat. Ezzel időt és agysejtet is megspórolók egyaránt. Egyébként nem ez az első eset, hogy olyanról írok, aminek nem láttam a végét.

1. Insane (2010)

Rendezte: Anders Jacobson és Tomas Sandquist

Kezdjük azzal, amiből kb. egy órát meg tudtam tekinteni. Eddig a svéd horror alatt a nagyközönség csak a zseniális Engedj be! c. kis kedvencemet ismerhette meg, erre képesek egy ilyen unalmas filmmel előállni. Szégyen.

A történet olyan minimális, hogy nyugodtan leírhatom az egészet: van egy elhagyatott hotel, amit egy kissé kattant figura vezet egyedül. Akik betérnek ide lányok, azok meg meghalnak egy gázmaszkos ember által. Ismerős? Nahát, csak nem egy húsgombóc és IKEA-bútor szagú Psycho?  Mivel lemaradtam a "csattanóról", ezért nem bizonyosodhattam meg róla, hogy a tettes tényleg a tulaj-e, illetve, hogy van-e a pincéjében egy csontváz, amit "anyunak" szólít. De nem is igazán érdekel. Azt azért megjegyezném, hogy ezen a fene nagy kreatív forgatókönyvön négyen dolgoztak! Gondolom a munka helyett elmentek sörözni, aztán kínjukban inkább átírták Hitchcock mesterművét.

Vannak ugyan ötletes megoldások, mint pl. amikor álmában fényképezgeti a leendő áldozatokat, meg maga a látvány is egész korrekt, de ez mind kevés. Baromi unalmas, ne lefekvés előtt nézzétek meg, mert be fogtok aludni, ahogy én is. Annyira nem tudott lekötni, hogy ennél többet még akkor se tudnék róla írni, hogy ha az életem múlna rajta.

2. Someone's knocking at the Door (2009)

Rendezte: Chad Ferrin

Ebből már csak húsz percet bírtam és azalatt az idő alatt nem túl sok minden történt. A kezdés elég erős: egy meztelen csaj bekopog egy hernyós csávóhoz, akiből azután egy ronda faszi lesz, majd megerőszakolja a drogosunkat. Remélem érthető voltam. A kezdeti megrázkódtatás után azonban 19 perc tömény unalom következik, amiben annyi horror van, mint a Gondos Bocsokban. Kissé szürreális zagyvaságot kapunk történet néven. A legrosszabb, hogy próbálnak viccesek is lenni, ami iszonyatosan szánalmasra sikeredett. A szereplők egytől egyig idegesítőek, egyszerűen nem lehet ép ésszel végig nézni, valószínűleg a film élvezetéhez egy nagy adag tudatmódosító szükséges, mert ez így nekem "nem jött át".

3. Bone Sickness (2004)

Rendezte: Brian Paulin

Ha azzal kezdem, hogy a filmet három ezer (!) dollárból forgatták le, akkor már el is lehet képzelni az eredményt. Ez egy vérbeli splatter, vagyis abszolút a gore-ra épít. Van ám neki sztorija is, de valljuk be, az kit érdekel ebben a műfajban? Itt nincs más csak belezés, töménytelen mennyiségben. Pontosabban az a baj, hogy van más is, vontatott, unalmas és béna jelenetek egymás után. A kivitelezés full amatőr, ezt tessék mindenre érteni az "alakításoktól" kezdve az operatőri munkán át a sminkig. Csakis trash fanoknak tudom nyugodt szívvel ajánlani. Amúgy a látszat ellenére ez is baromi unalmas és még gagyi is.

4. Beyond the Limits (2003)

Rendezte: Olaf Ittenbach

Na ezt meg már tényleg csak az említés szintjén, ugyanis ezt bevallom az első 5 perc után kikapcsoltam. Még anno a modern német filmes posztomban kérték tőlem számon, én pedig bele is kezdtem, mint a jó tanuló, de egyszerűen nem bírtam. Iszonyat ZS-kategória ömlött a pofámba, fel sem foghatom, hogy 5 perc alatt hogy lehet ennyire ótvar minden a megszólaló "színésztől" kezdve a "látványig" bezárólag. Pedig sok helyen dicsérik és állítólag elég kemény gore-al van teletűzdelve, de franc sem fog addig szenvedni.