Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.

1. Az egyezség - The Pact

Rendezte: Nicholas McCarthy

A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.

Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben...  A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.

Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.

Mostanában szinte csak fikázás volt, ideje valami jót is bemutatni. Következzen egy vérbeli angol farkasemberes horror! Amire korábban már volt itt példa a Démoni harcosok képében. Egyébként a két filmen ugyanazok a producerek dolgoztak.

13 Hrs / Night Wolf (2010)

Rendezte: Jonathan Glendening

Sarah visszajön Amerikából, hogy egy kis időt együtt tölthessen családjával. A családi birtok természetesen egy eldugott erdőben van és egy valóságos kastély áll a közepén. Apuci a számlákkal szenved, anyuci meg egyszerűen lelépett valahova. A tesók meg a baráti körrel szívnak és buliznak. Teszem hozzá, hogy bevették a 13 éves kisöcsit is, ami igencsak büntetendő cselekmény.

Mindenesetre látszólag minden rendben van, sztorizgatnak, hülyéskednek. Igaz, az már ekkor levehető, hogy a csapatban ott lappanganak a korábbi sérelmek is, amik majd később a felszínre fognak törni. Ez a felvezetés eléggé unalmas és semmi jelet nem mutatna arra, hogy mi most egy horrort látunk. Nem tudom, hogy ez szándékos húzás volt, de annál nagyobbat ütött, amikor hirtelen felfedezik apuka kibelezett tetemét. Mondhatni elég gyorsan bedobnak minket a mélyvízbe, ami jól esik, főleg ilyen melegben (bocs a képzavarért).

Hamar kiderül, hogy valamiféle lény a hunyó, ami nem szarozik és hamar rájuk ront. Kínjukban a padlásra menekülnek. Persze itt sem időzhetnek időtlen időkig, úgy hogy egymás után jönnek a többé-kevésbé sikeres ötletekkel. Végül is sikerül rendőrt hívniuk, innentől fogva meg néha párhuzamosan láthatjuk az illetékes biztos urat, aki segítségül hív egy sintért (elvégre valami veszett állatról locsogtak a kölykök).

A mai gyűjteménnyel véget ér a három napos trailer-áradat. Tegnap Amerikát vizsgáltuk, most lássuk a világ többi részét. Régi olvasóink már úgyis tisztában vannak azzal, hogy az igazi csemegék már nem Hollywoodból érkeznek. Sajnos ezúttal ez nem így lesz, a felsoroltak közül keveset fogunk majd igazán várni.

Haladjunk Nyugatról Kelet felé.

1. Exit Humanity

Polgárháborús zombik Kanadából. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam, amit kellett. Mondjuk nekem már most soknak tűnik a moralizálás és a pofázás. A rendező egyik korábbi filmjéről, a Scarce-ről már volt korábban szó. A színészek közül kiemelném Bill Moseley-t, akit legutóbb a Rogue Riverben láthattunk, illetve az abszolút horror-veteránt, Dee Wallace-t (Cujo, Az üvöltés).

Mennyire várós? 7/10

Elnézést a büntető címért, de nem hagyhattam ki, hiszen az alábbi két film a "The Hole"-ra hallgat. Meglepő módon azonban a hasonlóság nagyjából ennyiben ki is merült. Szerencsére a hazai forgalmazók tisztességesen megkülönböztették őket. Nosza!

A gödör (2001)

Rendezte: Nick Hamm

Ezt a filmet egy SugarBee nevű kommentelőnk ajánlotta (még dolgozok egy nagy "Önök kérték" jellegű poszton, nem kell aggódni).

A történet spoilermentesen baromi egyszerű:  négy középiskolás fiatal ellóg egy osztálykirándulást, helyette egy elhagyatott világháborús bunkerben bújik meg. Azonban benn rekednek, míg végül csak egyikük jön fel élve... Hogy mi történt pontosan, annak jár utána egy pszichológus. Így voltaképpen egy beszámolót kapunk, ami a végére gyökeresen átalakul. Igen, fordulatokban is lesz részünk.

Igazából ez egy egész hangulatos kis angol tini-thriller. Bár a motivációt kissé erőltetettnek éreztem, de láttunk már rosszabbat is. Szépen felépített, annak ellenére, hogy utólag belegondolva a filmből kb. 20 percnyi rész meg se történt. Mondhatni kissé a Dallas ominózus zuhanyzós jelenete ugrott be egyből. Mert olyat már vászonra vittek, hogy egy adott történést több szemszögből, vagy más megközelítésből látunk. Konkrétan itt a képzelet és a valóság különbségeire gondolok. Ezt úgy lehet szépen és tisztességesen kivitelezni, ha vannak kapcsolódó fix pontok. Mondok egy triviális példát: teljesen más megvilágításba kerül egy váza eltörése, ha az illető elejti, vagy hozzá vágja valakihez. Akárhogy is, a váza eltört, van valami kiindulási pont. Itt viszont semmiféle összhang nincs. Sőt, még a karakterek jelleme se egyezik! Semmi se! Ennyire kétféleképpen elmesélni valamit, már a pofátlanság netovábbja.

Két film, amiben valamilyen színű ruhát viselő szellem kísért. Hasonlítsuk csak őket össze!

Kezdjük az ismertebbel, amit bizonyára már sokatok megnézett.

A fekete ruhás nő - The Woman in Black (2012)

Rendezte: James Watkins

Még anno a legelső tévéfilm adaptációról írtam úgy, hogy készül egy újabb megközelítése. Most szándékosan elkerülöm a "remake" kifejezést, hiszen ez nem azt a változatot teszi új (fekete) köntösbe, hanem az eredeti Susan Hill könyvhöz nyúlik vissza. Sajnos magához a könyvhöz még nem volt szerencsém, így nem tudom eldönteni, hogy melyik adaptáció a hitelesebb, mert mindkét film rengeteg különbséggel rendelkezik, noha az alaptörténet mégis ugyanaz.

A legelső, legszembetűnőbb különbség az alaphangulat, ami maga a megtestesült gyász. Mert míg a tévéfilmben fiatal ügyvédünk egy boldog családi fészket hagy el, hogy egy elhagyatott mocsárra épült házban keresgéljen papírokat, addig itt ez koránt sincs így. Itt ugyanis a feleség belehalt a szülésbe, amit főszereplőnk a mai napig nem tud megemészteni. Az ilyet persze nehéz is.

Mindenesetre az atmoszféra máris sötétebb és nyomasztóbb, vagy legalábbis annak akar tűnni. Mert a film legnagyobb baja pont ez: nekem túl steril. Ez egy tisztességes iparos munka. Mondhatni mérnöki precizitással megkomponált, hogy mikor mi történjen, mikor mi próbálja megijeszteni a nézőt. Kevés sikerrel. Jó, elismerem, hogy üdítő hatású a mai világban egy klasszikus, gótikus hangvételű horrort látni, ami csak nagy ritkán hatásvadász. Mert kevés sokkolást kapunk, viszont annál több klisét (a tapéta alól valami borzalom kerül elő, hűha). Engem igazából semmi se lepett meg, valahogy nem volt képes frászt hozni rám. Pedig elhihetitek, nagyon akartam. Szeretem azt a bizsergető érzést, amikor a film megvárakoztat, és én azon izgulok, hogy mindjárt lesz valami. Itt is kapunk ilyesmiket, csak nálam ezek egyszerűen nem működtek.

Látta valaki a The Hamiltons-t? Nos, itt a folytatása, amely a The Thompsons címre hallgat. Az első részben megismert vámpírcsaládot követhetjük nyomon, akik új személyazonosságot vesznek fel.

Az utóbbi években mintha kezdene feltámadni a horror-vígjáték kategória, még ha ebből mi magyarokat nem sokat látunk. Azért szerencsére akadnak kivételek. A színészekre egyik esetben sem térnék ki, mert minden esetben hozzák az elvárt minőséget.

1. Idegen arcok - Attack the Block (2011)

Rendezte: Joe Cornish

2011 legjobbjai kapcsán volt aki számon kérte tőlem, hogy ez hogy maradhatott ki. Ennek oka prózai: én úgy tudtam, hogy ez egy akció-scifi-vígjáték, azzal nem voltam tisztában, hogy közben könyékig gázolnak a vérben. Mindazonáltal, nem biztos, hogy bekerült volna, mert azért annyira nem egy ütős darab. De kezdjük az elején.

A film legnagyobb problémája rögtön a kezdéskor megmutatkozik, hiszen néhány brit gettólakó tizenéves kirabol és halálra félemlít egy szerencsétlen lányt. A pumpa már ekkor felszökött bennem, és baszki, velük kell azonosulnunk 90 percig! De ez lehetetlen! Én rögtön az Eden Lake szemétládáira asszociáltam, és most komolyan: Ti át tudtátok érezni a társadalmi helyzetüket, szociális környezetüket? Hogy nem ők tehetnek róla, hogy ilyenek? Vagy csak az aljas férgeket láttátok bennük? Mert itt ugyanaz a helyzet. Amin semmi nem tud változtatni. Hiába tolják a valóban humoros szlenget, kerülnek vicces helyzetekbe. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ezek csak fiatalkorú gengszterek. A készítők még rá is tesznek egy lapáttal, amikor a vezéregért megteszik drogfutárnak, erre a társai gratulálnak neki! Álomkarrier faszom.

Nem feledkeztem meg rólatok:) Csak zűrös napon vagyok túl és a netem is állandóan behal. Na de lássuk, hogy most mit hoztam nektek.

A film egyike volt az első beszámolóimnak, így külön kedves számomra. Nem mellesleg kötelező darab. Érdemes beruházni rá, mert egyes helyeken már 3-400 forintokért árulják. A folytatása már felejthető darab.

Sajnos ezt is letiltották, úgy hogy ezúttal is csak egy linket tudok mutatni:

LINK

Múlt héten elmaradt a szombati mozi matiné (igaz, nem is hiányoltátok), úgy hogy újfent egy eredeti darabbal kedveskedek. Mint maga a cím is sejteti, ez egy szimpla horror-vígjáték, tele kéjsóvár leszbikus vámpírral. Igazi agymenés, kár hogy a poénok 90%-át a pufi csávó szövegei adják. Egyszer érdemes megnézni, de lehetett volna belőle többet is kihozni.

Tegnap sikeresen beégettem magam, ugyanis nem az említett rendező művét linkeltem be, hanem egy ugyan olyan című kisfilmet. Őrület.

Mindenesetre ez se lett rossz, viszont itt már kell egy minimális angol nyelvtudás. Bár szerintem a lényeg ennek hiányában is leszűrhető. Azért bevallom, a másik jobban tetszett, de csitt.