Újabb angol jövevény. A sztoriról csak annyit tudni, hogy egy nő egy számára teljesen ismeretlen szobában ébred fel, fogalma sincs arról, hogy mi történik vele. Aztán hamar rájön, hogy szabadulnia kell, mielőtt "a szoba" végezne vele.
A rendező Jon Keeyes aki úgy tűnik, hogy nem túl kreatív címadás terén (American Nightmare, Suburban Nightmare).
Az előzetes engem egy LSD-trippre emlékeztet.
Mostanság erősen rákaptam a régebbi alkotásokra, így egyre több ilyen jellegű kritikára számíthattok. Persze azért továbbra is lépést tartok a frissen érkezettekkel is.
Rendezte: Kevin Connor
A film voltaképpen egy horror antológia, négy, teljesen különböző történettel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a Hammer stúdió elkészítette volna a maga Mesék a kriptákból-ját. Ez az jelenti, hogy nincs kihegyezve a humorra, ugyanakkor van egyfajta gótikus, klasszikus horror hangulata.
A Rémmesékhez hasonlóan itt is van egy keret sztori: mindegyik történet egy régiségkereskedő áruihoz kapcsolódik. Bár azt meg kell jegyezni, hogy az említett Romero-filmtől eltérően itt a kapcsolat sokkal direktebb. Itt mindenki pórul jár, aki valamilyen módon át akarja verni szegény boltost. Akit egyébként az egyik legendánk, Peter Cushing formál meg a maga legtermészetesebb módján. Külön mókás, ahogy a görbe pipáját szívja, vélhetően ezzel emlékeztetve a nézőket egy korábbi ismert szerepére, a Sherlock Holmes-ra.
Az első mese egy borzasztóan áron alul megvásárolt tükörről szól. A tulaj a barátaival "csak úgy spontán" szellemidézésbe kezdenek, aminek az lesz az eredménye. Ugyanis a tükörben később megjelenik egy szellemalak, aki folyamatosan gyilkolásra sarkalja hősünket. Hogy miért nem képes simán elhagyni a házat a "józan" pillanataiban, az rejtély. Nem egy nagy sztori, de azért élvezhető. Sajnos nem elég véres, de ez az egész filmről elmondható. A vége mókás, bár lehetett rá számítani. David Warner pedig ismerős lehet az Ómenből és Az őrület torkából.
Már korábban is szó volt erről az angol remake-ről, sőt még képeket is mutattunk róla. Most is viszont bátran kijelenthetjük, hogy ez egy rakás szar lesz. (A zseniális eredetijéről kritika itt.)
UPDATE: Na, egy kis megkönnyebbülés, ugyanis ennek a förmedvénynek semmi köze a linkelt, készülő feldolgozásnak. Ez egy teljesen más projekt, melyet az a James Plumb követ el, aki az Élőhalottak éjszakájának legújabb feldolgozásáért is felel. Félek.
Igen, ahogy ígértem, most minden eddiginél aktuálisabb leszek. Nem is szaporítanám tovább a szót, tessék:
Rendezte: Steve Barker
Az első részről (az itthon is kapható Helyőrségről) volt egy kissé túlságosan is lelkes vendégírásunk, noha az igaz, hogy egyszer érdemes megnézni. Ez sajnos a folytatásról már nem mondható el. Az előzetesét egyébként egy hónapja már megmutattuk.
A történet tényleg csak annyi, hogy van Lena, a nácivadász, aki eljut egészen a már jól ismert kelet-európai titkos bunkerig. Segítségére lesz régi ismerőse, egy fizikus, aki nagyon is tisztában van a kialakult helyzet komolyságával. Ahogyan a kiküldött NATO katonák is. Olyannyira, hogy hordozható (ám csak egyszer használható) elektromágneses impulzust kilövő fegyvert is visznek magukkal. Hiszen a technológia hátteret ismerve, csak ez az egyetlen esély a náci zombik ellen, akik egyébként már elhagyták "otthonukat" és egyre nagyobb területeken garázdálkodnak.
Hiába maradt ugyanaz az író és rendező, ha módszeresen kiöltek minden olyan pozitívumot, ami az első részt nézhetővé varázsolta. Egyrészt eltűnt a nyomasztó, klausztrofób környezet. Ugyan ijesztőnek kellene lennie, hogy cserébe városokban portyázó náci zombik grasszálnak, de így valahogy súlytalanná vált az egész. Arról nem is beszélve, hogy "elfelejtették" a teleportálós képességüket, ami ugyan kézzel foghatóbbá tette őket, de valahogy ezzel ki is ölték belőlük azt a pluszt, ami megállíthatatlanság érzést kölcsönzött nekik. Na nem mintha ez az érzés nem köszönne vissza akkor, amikor vagy egy tucat tárat beléjük lőne, csak hát így mégis más, meg ugye ezt hívják következetlenségnek.
Inkább nem is kommentálom...
Angol produkció, ami egy kísértet járta kolostorról szól, illetve egy a közelben lévő fáról, amire fiatal párok szokták felkötni magukat. Egy fiatal pár pedig pont arrafelé nyaral, és ha már ott vannak, megnézik maguknak a helyi folklórt. A többi pedig sejthető.
A történet nagyjából annyi, hogy egy pap megakarja menteni egy tinédzser lány elkárhozott lelkét. A gond csak az, hogy a lány már halott, így utólagosan kell beavatkoznia. Az előzetes sejteti, hogy ennek a kísérletnek milyen következményei lesznek.
Ígéretesnek tűnik ez az angol produkció, ami a '60-as évek horror filmjeinek a stílusát próbálja visszaadni, persze a mai kor igényeihez mérten.
A poszter nem tudom, hogy mennyire hivatalos, de tetszetős.
Toby Jones játssza a főszerepet Peter Strickland alkotásában, a színész Gilderoyt kelti életre, akit felkér egy olasz horrorfilmes (Antonio Mancino), hogy szerezzen zenét új művéhez. A feladat egyszerűnek hangzik, de emberünkre a hangkavalkád furán hat és kezdi elveszíteni a fonalat.
Érdemes megemlíteni, hogy Strickland dirigálta a Varga Katalin balladáját, ami ugyan nem horror, de magyarok is kivették belőle a részüket és számos nemzetközi filmfesztiválon éltették. A Berberian Sound Studioban magyarok is feltűnnek, többek között Péter Hilda, Ladik Katalin, Tóth Pál, Buksi Zsuzsanna is látható lesz benne.
Ez már vicc. Most komolyan, mi újat lehet egy olyan történetben felmutatni, amiben három fiatal kirándulni indul egy legendákkal övezett erdőben, majd jól megszívják?
A "From the makers of Monsters"-ért meg kijárna egy büdös pofon, mert se az írónak, se a rendezőnek, se az operatőrnek, se a vizuális trükkökért felelősöknek nincs köze ehhez a filmhez.
Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.
Rendezte: Phedon Papamichael
Olvasói ajánlásra néztem meg, igyekszem az ilyeneket bepótolni.
Tipikus tini-horror, azzal a csavarral, hogy a gyilkos ezúttal nem egy kampós-maszkos őrült, hanem egy kiközösített srác szelleme, aki testről testre vándorol. Akinek a testébe beleköltözik, az elég rövid idő alatt öngyilkos lesz. Jó módszer. Maga az alapötlet sem rossz, kár, hogy a megvalósítás már elég kevésl újdonságot tartalmaz.
Ugyanazok a tipikus köröket láthatjuk, mint minden kertvárosi horrorban: kiközösítés, barátkozás a kiközösítettel, ez nem tetszés másoknak. Az összetartó közösséget még egy nagy adag vallási áhítattal is megfűszerezik, aminek az ábrázolása eléggé a hitgyülire emlékezteti az embert. Az azért pozitívum, hogy nem magát a vallást és a hitet gúnyolja a film, hanem a fanatizmust.
Voltaképpen nézhető darab, maguk az (ön)gyilkosságok egész ötletesek. Mi több, vannak kifejezetten meredek jelenetek is (pl. élve elégetés). A végén lévő "nagy csavaron" csak egy bizonyos kor alatt lehet meglepődni, viszont a záró képsorok sok mindenért kárpótolnak cserébe.
A szereplők között felfedeztem az Amerika következő TOP modellje ikerpárját is, Amanda és Michelle Babint. (Igen néztem, tudom, kissé kiábrándító hír.) A többiek meg feltörekvő tinisztárok, tucatszínészek.
Nicholas egy 13 éves texasi srác, aki egy nap eltűnik. Három év múlva előkerül... Spanyolországban. Elmondősa szerint elrabolták és kínozták. Azonban kinézetre kissé más lett: sötétebb szem és bőr. Ha nem ő Nicholas, akkor ki lehet?
Egy fordulatos, valós történéseken alapuló, dokumentarista stílusban készült thrillerre lehet számítani Angliából.
Friss kommentek