Két film, amiben valamilyen színű ruhát viselő szellem kísért. Hasonlítsuk csak őket össze!
Kezdjük az ismertebbel, amit bizonyára már sokatok megnézett.
A fekete ruhás nő - The Woman in Black (2012)
Rendezte: James Watkins
Még anno a legelső tévéfilm adaptációról írtam úgy, hogy készül egy újabb megközelítése. Most szándékosan elkerülöm a "remake" kifejezést, hiszen ez nem azt a változatot teszi új (fekete) köntösbe, hanem az eredeti Susan Hill könyvhöz nyúlik vissza. Sajnos magához a könyvhöz még nem volt szerencsém, így nem tudom eldönteni, hogy melyik adaptáció a hitelesebb, mert mindkét film rengeteg különbséggel rendelkezik, noha az alaptörténet mégis ugyanaz.
A legelső, legszembetűnőbb különbség az alaphangulat, ami maga a megtestesült gyász. Mert míg a tévéfilmben fiatal ügyvédünk egy boldog családi fészket hagy el, hogy egy elhagyatott mocsárra épült házban keresgéljen papírokat, addig itt ez koránt sincs így. Itt ugyanis a feleség belehalt a szülésbe, amit főszereplőnk a mai napig nem tud megemészteni. Az ilyet persze nehéz is.
Mindenesetre az atmoszféra máris sötétebb és nyomasztóbb, vagy legalábbis annak akar tűnni. Mert a film legnagyobb baja pont ez: nekem túl steril. Ez egy tisztességes iparos munka. Mondhatni mérnöki precizitással megkomponált, hogy mikor mi történjen, mikor mi próbálja megijeszteni a nézőt. Kevés sikerrel. Jó, elismerem, hogy üdítő hatású a mai világban egy klasszikus, gótikus hangvételű horrort látni, ami csak nagy ritkán hatásvadász. Mert kevés sokkolást kapunk, viszont annál több klisét (a tapéta alól valami borzalom kerül elő, hűha). Engem igazából semmi se lepett meg, valahogy nem volt képes frászt hozni rám. Pedig elhihetitek, nagyon akartam. Szeretem azt a bizsergető érzést, amikor a film megvárakoztat, és én azon izgulok, hogy mindjárt lesz valami. Itt is kapunk ilyesmiket, csak nálam ezek egyszerűen nem működtek.
Belekötni nem sok mindenbe tudok. Mert ugye ott van az egyik legnagyobb sarkalatos pont, maga a főszereplőt alakító Daniel Radcliffe (Harry Potter ugye). Aki a lehető leghiteltelenebb. Félre értés ne essék, jó színésznek tartom, hiszen ő konkrétan belenőtt a szakmába, csak épp ez a szerep neki túl korai volt. Könyörgöm még egy év se telt el a legutolsó Harry Potter film óta! Így lehetetlen volt elvonatkoztatni tőle, meg arról, hogy mennyire fiatal is. Mert elhiszem, hogy akkoriban ez normális volt, de a kor gyermeke ezt nem tudja akkor se úgy nézni, hogy "ennek az embernek ott van a szemében a tengernyi fájdalom". Ehhez a szerephez még érnie kellett volna. Bár az is igaz, hogy sokan vélhetően csak rá voltak kíváncsiak, hogy hogy feszít horrorban...
Az első verzió nekem sokkal jobban tetszett. Képes volt abszolút minimális technikákkal, csekély trükkökkel olyan hátborzongató környezetet teremteni, amitől belém fagyott a szar is. Itt viszont szépen felmondták a leckét. Mindazonáltal elhiszem, hogy sokakra nagy hatással lehetett, mert voltak valóban jó pillanatai. Az is örvendetes, hogy a Hammer stúdió ismét régi fényében tündökölhet. De nekem ez akkor is kevés. Profi minden téren, csak épp üres. Kár érte.
Történetről direkt nem írtam, mert szinte ugyanazt kapjuk. Igaz, vannak kisebb-nagyobb különbségek, de ezek felfedezése maradjon meg a nézőknek. A lezárás azonban szörnyen giccses lett.
A fehér ruhás hölgy - Lady in White (1988)
Rendezte: Frank LaLoggia
Amikor elkezdtem nézni, tisztára az volt az érzésem, hogy egy Stephen King adaptációt látok, mert a hangulatilag hozta az íróra jellemző gyerek-horrort, mint amilyen az Ezüst pisztolygolyók is. Aztán persze egyre jobban rá kellett eszmélnem, hogy itt súlyos "személyiség zavarok" vannak az atmoszférát illetően. Mert hiába van itt egy gyerekeket mészároló sorozatgyilkos, meg szellemek, ez kérem nem horror. Hanem egy elfuserált ifjúsági kalandregény. A rosszabbik fajtából.
A történetet a főszereplő időskori énje narrálja, aki mindezt egy taxisnak meséli el egy temetőben (kérdés, hogy a végére a taxióra mennyit fog mutatni). Őt srác korában megszívatta két társa, úgy hogy, bezárták éjjelre az iskola öltözőjébe. Pechére előbb egy szellem kislány hozta rá a frászt -ahogy az átélte a halálát-, majd az őt megölő gyilkos jelent meg és kis híján végzett is vele. A halálközeli állapot bemutatása egy rossz vicc, ami felett ráadásul szépen átsiklott mindenki. Hiszen bazzmeg a gyerek a halálból jött vissza!!! Elmondhatta volna mindenkinek ezt a megismételhetetlen spirituális élményt! Azt, amit évezredek óta kutat az emberiség, ő meg egyszerűen átéli és NEM MESÉL RÓLA SENKINEK SE! Ja de, 30 évvel később egy taxisnak. Faszom.
Ezt követően elkezd nyomozni, hogy ki lehet a sorozatgyilkos, meg hogy a szerencsétlen szellem kislány miért nem nyugszik. Ennek oka egyébként az, hogy keresi szintén halott anyukáját, aki -ki nem találnátok- maga a címszereplő. Kissé spoileres infó ugyan, de nem bírom magamban tartani, hogy hogy keresgélheti, amikor UGYANOTT HALTAK MEG?! Ennyi ideig elkerülték volna egymást?! A srác egyébként annyira komolyan veszi a dolgot, hogy a legnyilvánvalóbb következtetések levonásához is hetekre van szüksége.
De hagyjuk a logikai agymenéseket és a történetet. A másik probléma a filmmel a már említett hangvétel. Mégis mi a jó tökömnek kellett benne annyi maníros poénkodás? Főleg szerencsétlen dohányzó nagypapával. Beleesik a kádba, bruhahahaha. Felgyújtja a nadrágját, bruhahahaha. Érzitek a színvonalat...
Most se tessék félreérteni: nem azért húzom le, mert valami ütős horrorra vágytam, hanem azért, mert ez egy szar. Bárgyú, felszínes és kínos. A legkínosabb talán a faji előítéletek reprezentálása. Amivel mondanivalót is igyekeznek gyártani, de ez is csak felemás eredményekkel. Nagyjából annyi jön le, hogy akkoriban a legtöbb kertvárosi fehér rasszista volt. Hűha, de nagy titok... A meghurcolt fekete gondnok drámája is olyan izzadtságszagú, hogy kiállt egy kis Old Spice-ért. Itt egyszerűen semmi se működik. Mindezek mellett és borzasztóan unalmas is.
A lezárás meg gyors és dramaturgiailag is hibás. Egyrészt hiányzik a keret: nem kapjuk vissza a jelenkori főszereplőt. Nincs elvarrva a "nagy megmondás" a rasszizmusról. De még azt se tudjuk meg, hogy a gyilkosunk miért ölt, be kell érnünk egy "egyszerűen beteg volt, amiből környezete nem vett észre semmit se" sallanggal. Nagyon bosszantó egy film.
Friss kommentek