A következő rövidfilmet maga a rendezője küldte el nekem Angliából. Azért ez nem semmi, mi? Persze a Die Farbe-s esetet ez sem tudta még felülmúlni:) Egyébként az illetőnek szintén van blogja, itt lehet csekkolni.
Maga a mű nagyon profi, tipikusan angol, jó értelemben. Külön öröm, hogy néma, így nem kell a megtekintéséhez nyelvtudás. Azért lehetett volna egy picit hosszabb is. Thank you Luther Bhogal-Jones!
Enjoy:
Rég volt már összefoglaló rossz filmekről, pedig elhihetitek, hogy még mindig találkozok ilyenekkel. Ha már én megszenvedtem velük, legalább Ti, drága olvasók megmeneküljetek.
Rendezte: Michael J. Bassett
Egyszer mindenkinek el kell valahol kezdenie, így van ez Bassett-tel is, aki azóta már letette az asztalra A vadászt és a Solomon Kane-t, azonban ez a filmje kritikán aluli. Egyébként egy közös angol-német produkcióról van szó.
Az alaptörténet még egész érdekes is lenne: az I. világháború csataterén találjuk magunkat, amikor egy maroknyi angol katona bevesz egy ellenséges lövészárkot. Foglyul ejtik a megmaradt német katonát, akit kérdőre vonnak, hogy mi ez a temérdek hulla. Egész ötletesen elkerülik a tipikus "minden osztagban van egy olyan személy, aki tud az ellenség nyelvén" szituációt, így e helyett az egyikük franciául beszél vele. Hamar kiderül, hogy a helyszín elátkozott és hogy embereink majd egymás torkának fognak esni. Így is lesz.
Ugyan dicsértem a sztorit, de ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon kevés film foglalkozik az első világégéssel, így minden ilyen alkotásnak tudok örülni. Azonban szögezzük le, hogy a mű többi része egy az egyben a német A bunker c. horrorból való. Ami szintén egy felejthető darab, de az legalább rendesen ki volt dolgozva. Ez viszont összecsapott és zavaros. Itt végül is nem a saját belső démonaik manifesztálódnak a vitézekben, hanem valami "gonosz", amire igazi magyarázatot nem is kapunk. Tetten érhetőek még ugyan más filmek hatásai is (pl. a Hellraiser-ből ismert kiláncolás), de nem is ez a legnagyobb bajom A végzet őreivel.
Az angol slasher története nem bonyolult (bár mondjuk melyik hasonló filmé az?): Egy maszkos gyilkos garázdálkodik a környéken. Senki sem tudja ki lehet, mindenki csak találgat.
Emma Rigby, Ashley Waters, Hayley Williams, Tulisa Contostavalos és Reggie Yates játszik a műben, az egyik producer pedig Idris Elba volt. Arjun Rose írta és rendezte a horrort, ez az első munkája a filmiparban. De az biztos, hogy nem utolsó, mivel a jóember Elbát eléggé meggyőzte és a színész egyengeti az útját a következő filmjének.
Ezzel a rovattal is régen foglalkoztam, pedig ez a téma sajnos mindig is aktuális lesz.
A magyar cím teljesen más mindkét verziónál. Kezdjük is az eredetivel, ami idehaza A vesszőből font ember címen ismert. Meg kell jegyezni, hogy a film eleve David Pinner "Ritual" c. novellájának az adaptációja.
A történet szerint egy angol rendőrtisztet, Howie őrmestert (Edward Woodward) elhívnak egy kis skót szigetre, hogy kutasson fel egy eltűnt lányt, akiről természetesen fényképet is kap. A szigetről (Summerisle) tudni kell, hogy a lakói egy sajátos zárt közösségben élnek, fura szokások között, saját vallással. Ezekre csak apránként derül fény, kezdve azzal, hogy kezdetben senki se ismeri fel a kislányt, mintha nem is létezett volna. Aztán egymást követik a szokatlan dolgok: mindenki parázna dalokat énekel, amiből egyenesen következik egy olyan szabad szelleműség, ami nem csak megengedi a laza szexuális kapcsolatokat, de kimondottan támogatja is. De hamar fény derül hitük alappillérjeire is, ami egy eléggé természetközpontú vallást takar. Hisznek a reinkarnációban, továbbá abban is, hogy a természettől nem csak elvenni kell, hanem adni is. Ennek kapcsán fény derül olyan rituálékra is, ami megköveteli az emberáldozatot.
Előre szólok, hogy most a szokásosnál jóval spoileresebb leszek, de ezt megköveteli a film. Viszont ez szerintem nem fog sokat elvenni az élvezeti értékéből.
Rendezte: Julian Richards
Nem is értem, hogy ez a mű hogy kerülhette el eddig a figyelmemet... Elég nehéz írni róla, de megpróbálom.
Szóval a kezdés egy hagyományos slashert sejtet, aztán hirtelen hopp, beugrik egy arc és közli, hogy a "The Last Horror Movie" c. filmre rávette a sajátját, amit mindjárt meg is láthatunk. (Ne feledjük, 2003-ban még használtak az emberek VHS-t.) Voltaképpen egy pszichopata vallomását, hétköznapjait tárja elénk egy segítőkész operatőrrel. Így láthatjuk ahogy civilként esküvőket filmez, a családjával ebédel, a barátaival piknikezik, no meg persze ahogy öl. A módszerek és a helyszínek változatosak, ahogy ő fogalmaz: "szeretném, ha nem tudnának profilt alkotni rólam". Ennek következtében már vagy 50 áldozaton is túl van.
Itt a found footage mint olyan, abszolút működőképes, hiszen tudjuk, hogy ki készítette a felvételeket és hogy mi célból (na jó, ezt ti még nem tudjátok). Nincsenek feleslegesnek tűnő töltelékjelenetek, mert míg az egyik pillanatban egy klopfolóval ver szét a csávókám egy koponyát, addig a másikban már a nagyinál szürcsölgeti a teát. Ez pedig annyira groteszk, hogy az már szép.
Az első részt ugyan mindenki fikázta, de mégis mindenki kíváncsi volt rá. Nem véletlenül, hiszen megmozgatja minden ember fantáziáját, hogy milyen film lehet az, amiben három embert összevarrnak. Méghozzá seggből szájba. Ez a vezérmomentum bőven elég lett ahhoz, hogy máris valamiféle popkult státuszt vívjon ki magának, elég ha csak a South Park évadnyitó epizódját nézzük.
Mivel az alcím "First Sequence" névre hallgatott, így mindenki számára világos volt, hogy lesz még folytatás. A beharangozó tesaer-ben pedig maga a rendező tett fogadalmat arra, hogy a következő epizód sokkal, de sokkal brutálisabb lesz. És lőn...
Rendezte: Tom Six
A két filmnek bár ugyanaz a zsigeri lényege, hogy embereket varrnak össze egymáshoz, a különbség mégis ég és föld. A legnagyobb csavar, hogy ez nem is egy igazi, megszokott folytatás. A mű ugyanis az első részt "megsemmisíti" azzal, hogy filmet kreál belőle. Egész konkrétan a jelenlegi főszereplő -Martin- a megszállottja Az emberi százlábúnak, mint celluloid terméknek. Nekem ezzel az a bajom, hogy így a néző ezentúl már más szemmel fogja a filmet látni. Csak mozi, ez tény, de nekem ne mondja senki, hogy nem szereti a filmekbe beleélni magát. Így meg mégis hogyan tegye? Hiszen maga a folytatás is kimondja, hogy az "nem valódi". Remélem érthető, hogy mire próbálok kilyukadni.
A másik alapvető különbség a színvilág, pontosabban annak a hiánya, mivel ezúttal fekete-fehérben látunk mindent. Ezzel felemásak az érzéseim. Egyrészt jó, mert nyomasztóbb lett a légkör, és remekül illik a főszereplő lelkivilágához. Ugyanakkor ezzel mintha a rendező pórázt tett volna a saját művére, hiszen így tompított mélységű képi világot kapunk (pl. a vér látványa). Ez mit sem változtat azon, hogy nagyon brutális dolgok tárulnak a szemünk elé. A helyszín egyébként ezúttal Anglia, de ennek abszolút nincs jelentősége.
Úgy tűnik, kénytelen vagyok máris visszakanyarodni a '70-es évekhez, remélem nem hiába.
Rendezte: Bob Clark
Andy a vietnámi háborúban szolgál, míg egy nap értesítik a családját a halálhíréről. Ők természetesen nehezen dolgozzák fel a hírt, azonban még aznap éjjel bekopog hozzájuk a halottnak hitt fiúk. Erre mondják, hogy valóságos csoda. Vagy csak adminisztratív tévedés. Ugyan a srác kissé furcsán viselkedik, de miért is ne lenne fura egy olyan ember, aki pár napja még az életéért küzdött a dzsungelben? Úgy hogy a szülők megnyugodnak, legalább él a fiúk, és ami a legfontosabb: hazatért.
Az lesz a legjobb, ha rögtön elárulom a lényeges momentumot: Andy egy zombi. Vagy valami olyasmi. Mert beszélni és gondolkodni tud. Azonban nincsenek testi szükségletei, ha csak az nem számít, hogy időnként embereket öl a vérükért, ami végül is egyben tartja. Kvázi külső elváltozást sem észlelni rajta. További érdekesség, hogy a "zombiizmust" nem terjeszti, szóval csak simán mészárol. Mondanom se kell, hogy a viselkedése abszolút nem a megszokott: a beszélgetés nála kimerül a tőmondatokban, amiket persze nem ő kezdeményez. Ja és kedvenc időtöltése a hintaszékben való üldögélés.
Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).
Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)
A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.
Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.
Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":
1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".
2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).
3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...
4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.
5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.
6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.
Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)
Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!
Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)
A héten kissé el vagyok havazva, úgy hogy következzen egy újabb vendégírás, szerencsére küldözgettek rendesen, így mindig van egy tartalék ilyen esetekre:) Csaba kritikáját olvashatjátok. Ezúttal egyébként kivételesen láttam is az érintett művet, úgy hogy az én rövid véleményemet alant olvashatjátok majd.
Rendezte: Steve Barker
Ezúttal egy angol film került górcső alá méghozzá a horror féleségek közül. Lehet bátor dolog, de kimerem jelenteni, hogy az elmúlt jó pár évben az angol - és mondjuk még hozzávehetjük a francia horrorfilmeket is, attól hogy a franciák megeszik a csigát (fúj már) - sokkal jobbak, eredetibbek, mint amerikai társaik. Illetve hozzáteszem, hogy igenis vannak eredeti sztorik a nagy vízen túl is, de a megvalósítás korántsem olyan jó, mint egy nagy vízen innen eső filmben.
A Helyőrség története szerint valahol Kelet-Európában játszódik, ahol pár izmos és nem mellesleg állig felfegyverzett katona egy mérnökkel karöltve egy náci bunkert keres, majd talál. Ügyesek, ez már ebből kitűnik. Ám a mérnök sokáig nem is mondja el az igazat, hogy mégis mi a francot keresnek a bunkerben, hiszen annyira titokzatos, hogy már már azt hisszük nő. De mivel párszor rajtuk ütnek más katonák és utóbb hullani is kezdenek a zsoldosok, nem tűrhet halasztást az, hogy a mérnök színt valljon.
Friss kommentek