Röstellem, de még javában írom a toplista posztot, és már most látom, hogy nem leszek vele kész emberi időben. Holnap délután lehet érdeklődni:) Addig meg tessék bepótolni a tegnapi csodacsapatban lévőket!

Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!

1. Byzantium 

Rendezte: Neil Jordan

Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!

A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői! 

Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...

A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.

A Blumhouse közzétett egy emlékeztetőt: Még néhány hónap és egy este erejéig újra azt csinálhat az ember, amit csak akar, nem lesz jogi következménye.

A bűn éjszakája szép siker volt, James DeMonaco megkapta az engedélyt, hogy megcsinálja a folytatást. Főbb szerepekben: Frank Grillo, Michael K. Williams, Zach Gilford, Carmen Ejogo és Kiele Sanchez.

Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)

1. Insidious - A gonosz háza / Insidious: Chapter 2

Rendezte: James Wan

Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).

Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)

Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben... 

Eltelt egy újabb esztendő, ilyenkor pedig szokásomhoz híven összegzem az idei történéseket. Mert azokból akadt bőven!

Kezdjük a legszemélyesebbel: újabb változások történtek a Szerkesztőségben. Sokunk sajnálatára meg kellett válnunk Mi Amore Cadenzától, ám egy roppant izgalmas verseny keretében könyvkritikusi helyét sikeresen megörökölte alt.end! De jött még gbubu13 is, akitől ugyan rég olvashattatok posztot (ami késik, nem múlik), de az oldal megújult dizájnjáért (és így az ünnepi arculatokért) is ő a felelős! További fájdalom volt lizardking távozása is. Illetve ne feledkezzünk meg Balint_bacsi rövid itt töltött idejéről sem! 

És persze itt van még a leghűségesebb szerkesztőtagunk koimbra is, aki továbbra is képes egy fenékkel két lovat megülni (FilmDroid ugye). Természetesen Varin is velünk maradt, aki ezáltal a gárda harmadik legrégebbi tagja lett és már egyre több sorozatot vállal be. 

Ezúton is köszönöm mindegyikük munkáját! Egyedül nem bírtam volna! Külön öröm, hogy a többséggel végre személyesen is találkozhattam! :)

Spoiler (?)

A The Walking Dead utolsó részében erősen úgy tűnt, hogy a fél szemű Kormányzó fűbe harapott. A karaktert játszó David Morrisey a Press Associationnek adott interjút, feltették neki a nagy kérdést, hogy valóban véget ért-e számára a sorozat. A színész egy kicsit hezitált, mielőtt válaszolt volna.

„Úgy érzem magam, mint egy gonosz politikus, aki nem tagadhat, de nem is erősíthet meg semmit. Tény, hogy a legutolsó részben csúnya dolgok történtek vele, de azért várjátok ki a végét.” - mondta.

Elképzelhető, hogy mindez csak ügyes marketingfogás. Hiszem a kissé pszicho, manipulatív férfit átdöfték egy karddal, majd mintha agyonlőtték volna, bár ezt nem mutatták. És erre a sorozatra nem jellemző, hogy a kamera szégyenlősen elfordul, ha valakivel végeznek. Esetleg később ott fog baktatni néhány zombi között?

A színész hozzátette, hogy nagyon örül, hogy részese lehetett a világ egyik legjobb és legnagyobb rajongói táborral bíró sorozatának. „Amerikában eléggé megnőtt a rajongóim száma, aminek én csak örülök. Ők aztán mindig hangot adnak véleményüknek, amit egyszerűen csodálatosnak tartok és örvendetes, hogy én is közéjük tartozhatok. Egy gonosz karaktert alakítok és ezért gyakran beszólnak. Ez viszont azt jelenti, hogy jó munkát végeztem.”

Ó, az első találkozás...az első csók...és az első zombiapokalipszis!

Artie végre rászánja magát, hogy megszólítsa Aprilt. Szóval viszonylag jól alakulnak a dolgok, ám közbeszólnak a zombik. A srác természetesen meg akarja védelmezni az álomnőt. Kevés az ideje, mert egy harapás miatt ő maga is át fog alakulni zombivá.

Tommy Wirkola a Náci zombik után nyert bebocsájtást Hollywoodba, ahol a Boszorkányvadászokat követően szépen hazatért, hogy leforgassa a Dead Snow: Red vs Dead-et. Azaz a Náci zombik folytatását. Az előző rész túlélője kórházban tér magához, majd újra szembeszáll az élőholt németekkel.

Nyakunkon az év vége, én pedig egy kis lemaradásban vagyok az idei termést illetően. Úgy hogy most kutyafuttában próbálom darálni az arra érdemeseket, elvégre mindenféle ócskasággal nem akarom fárasztani sem magamat, sem a nagyérdeműt. Sajnos ennek ellenére ebben az eresztésbe is bekerült egy borzadály, de a többi az egész fogyasztható.

1. A hívás - The Call 

Rendezte: Brad Anderson

Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat.

És valóban eltér egy kicsit a megszokott nyomozgatós filmektől, mert itt a cselekmény főszála ugyanabban az idősíkban mozog: egy elrabolt lány segélyhívása a csomagtartóból. Tetszett, ahogy próbáltak neki telefonon keresztül segíteni, hogy mikkel próbálkozzon, hogy hogyan tájékozódjon és adjon jeleket. Sajnos azonban pusztán maga a tény, hogy ez megtörténhetett már magában foglalja azt, hogy a világ leghülyébb pszichopatájával van dolgunk. Mert mégis miféle retardált nem kutatja át az áldozatát, mielőtt betuszkolja egy csomagtartóba? És ha annyira zavarja a zaj, amit csap, akkor miért nem kötözte meg és tömte be a száját? És még sorolhatnánk...

Technikailag sincs éppen toppon: minek ennyi közeli? Ráadásul ilyen rémesen kivitelezett? A rendező sose volt a kedvencem, mert se A gépész, se a Session 9 és se a Vanishing on 7th Street nem tudott meggyőzni. Jó, még így is ez a legjobb, legösszeszedettebb munkája, de valahogy olyan üres. Tipikusan egyszer nézős, annak ellenére, hogy nincs az a jól ismert "vajon ki a tettes?"-féle egyszer használatos faktor sem. Semmilyen faktora sincs, ez a baj.

Halle Berry anno megérdemelten kapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjében nyújtott alakításáért, itt viszont nyomott egy laza rutint. Cserébe a frizurája borzalmas, aki kitalálta, azt kötelezném a viselésére is. Az meg külön baki, hogy az áldozatot alakító, már Oscar-díjra jelölt Abigail Breslin (Zombieland, Jelek, A család kicsi kincse) a film végén melltartóban flangál és izé... megmozgatta a fantáziámat, amivel remekül elterelték a figyelmemet minden másról. 

Jöjjön ismét egy debütáló könyv, ezúttal Fellenbeck Roland tollából. A kiadó most is az Underground, a terjedelem viszont nem kevés, több mint 300 oldal. Ez 11 darab novellát ölel fel, melyek történetükben és szereplőikben egyáltalán nem, stílusukban és témáikban viszont egész szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mint a novellásköteteknél általában, itt is vannak gyengébb és erősebb darabok, összességében viszont egy meglepően jó műről van szó.