Rendhagyó vendégkritikát kaptunk Zsuzsi nevű olvasónktól, aki egy animációs meséről írt. Ami a kritika alapján nem lehet túl gyermekbarát. Ráadásul macskás - ez ma már csak egy ilyen nap. Az egyébként érdekes, hogy ezzel párhuzamosan egy olvasónk szeretett is volna erről olvasni. Íme.

Ezúton is köszönjük az írást!

Karmok harca - Felidae (1994)

Rendezte: Michael Schaack

Akif Prinicci német szerző Bársonytalpon oson a halál című novellájának moziváltozata. Eredetileg krimi címkével reklámozzák, de szerintem a horror-thriller jelző jobban körülírja. Az egész olyan, mint egy önmagából kifordult Walt Disney-alkotás, mégis jóval több annál. Üzenete van. Érinti a világuralmat, a vallást, a hatalommal való visszaélést, a hiszékenység csapdáját, a félelmet, az eredendő hülyeséget. Szóval tessék felkészülni egy abszolút felnőtteknek kitalált társadalomkritikára, melynek főszereplői macskák.

Maga az alapsztori már-már elcsépelt: Francis, a főhős cica a kissé hóbortos (aki író, és az ihlethez elengedhetetlen a gyakori környezetváltozás...) gazdájával együtt új házba költözik és fenekestül felfordul az élete. Ki hitte volna...? Főhősünk kopót megszégyenítő tempóval felismeri a helyzet súlyosságát: ez a hely bűzlik. És ezt kéretik szó szerint venni. Röviddel ezek után képbe kerül egy újabb macska, Kékszakáll és felbukkan az első holttest. Gyilkosság. A "Konzervnyitók" tették (ezek lennénk mi, emberek). Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet? Francis nem hajlandó ennyiben hagyni a dolgot, főleg mivel úgy hírlik: sorozatgyilkos arat a környéken.

Örömmel jelenthetem be, hogy két új taggal ismét bővült blogunk szerkesztőgárdája:

lizardking - Ő egyelőre a Mesék a kriptákból c. sorozat részeit fogja bemutatni, ami azért el fog tartani egy ideig, hiszen rengeteg epizódról van szó.

Varin - Az ő első posztja egy különleges minisorozatról fog szólni, majd ledarálja nekünk októberig a Dextert, hogy aztán epizódról epizódra követhesse. Ráadásként még az American Horror Story második évadát is bevállalja. Egyébként neki köszönhetjük a Megan is Missing c. filmről készült vendégkritikát is.

Bár még vannak kiadó sorozatok, de egyelőre nem szeretnék több embert felvenni, majd meglátjuk, hogy az új felállás hogy fog működni.

Lehet, hogy megfogtok lepődni, de nem csak a horrorért / thrillerért, de úgy önmagáért a filmművészetért is oda-vissza vagyok. Mivel azonban letettem a voksomat a rémisztgetés mellett, így nagyon sok olyan filmről egyszerűen nem írhatok, amiről adott esetben szeretnék. Persze indíthatnék én is egy "mezei filmes blogot", de az már meghaladná a képességeimet.

Viszont azt tényleg nem tudjátok, hogy van olyan hazai forgalmazó, akitől rendszeresen kapok sajtóvetítésekre meghívásokat, csak hát sose olyan filmekre, amikről itt beszámolhatnék. Fáj is néha emiatt a szívem. Vagy itt van a jelenlegi eset is, amikor történetesen nyertem egy páros jegyet a tegnap esti Merida, a bátor c. animációs mesének a premier előtti vetítésére. Ez egyébként az [origo] Filmklubnak köszönhető.

Én viszont nem tudtam nyugodni, hogy íme egy film, amit itthon az elsők között láthattam (kvázi "civilként") és nem lehet meg az az öröm, hogy még viszonylag hamar írhassak róla. Így hát egyszerűen elküldtem egy vendégírást a Médiaviagrának, kik már anno meghívtak egy poszt erejéig még két éve (Adsz vagy kapsz kritikám itt).

Most pedig tessék átnézni és elolvasni a kritikámat:)

Nem mostanság történt, de várni akartam a bejelentéssel.

Szomorú szívvel búcsúznunk kell szandizs-től és Gremlins-től (ezúttal végleg).

Ezúton is köszönjük nekik eddigi munkájukat!

Viszont cserébe itt van nekünk Mi Amore Cadenza, aki egyelőre a Masters of Horror c. sorozatról fog beszámolókat írni. Ezt a pozíciót egyébként egy kommentnek köszönheti.

Ezzel kapcsolatban szeretném kérni, hogy ne kövessétek a példáját, és ne árasszátok el a kommenteket mindenféle random filmkritikával. Azokat továbbra is csak én fogok írni. Plusz a vendégírások offkorsz.

Sorozatkövetésre viszont nyugodtan lehet még jelentkezni.

Végre megint egy olyan filmről készült vendégírás, amit történetesen én is láttam. A leírtakkal nagyjából egyetértek, vélhetően én is ennyire pontoztam volna. A beküldő Near93, ezúton is köszönjük!

Ez az újragondolás 1997-ben készült, csak TV képernyőre, ami különösebb sikert nem aratott. Ám azt meg kell hagyni hogy tévéfilmhez képest kicsit színvonal feletti. Olyan, mint egy sima kis költségvetésű alkotás. A történetet mondhatjuk úgy is, hogy a Hófehérke VALÓS feldolgozása. Én ugyanis ilyennek képzelem el ezt a Grimm mesét. A sötét középkorban játszódik, a nemeseken kívül mindenki a nyomorban él, és mindent a Bibliára alapoznak. Mivel egy horrorisztikus feldolgozásról van szó, így néhány elemet kicsit elferdítettek. A főszereplő tulajdonképpen a haldokló anyjából vágják ki a hóviharban. Ez szerintem elég erős kezdés. Továbbá hogy komolyan lehessen venni, itt a főszereplőnek van rendes neve is, Lilli.

A történet ezek után halad a maga lassú ám érdekes tempójában. A kis Lilli (kb) 8 éves már, és szembesülnie kell azzal hogy jön egy új nő, (Claudia) aki az anyja helyébe akar lépni. Persze nem jönnek ki túl jól, mégis próbál a mostoha valami kapcsolatot kiépíteni. Idővel Lilli is felcseperedik, Claudia pedig (végre) teherbe esik, amit mindennél jobban vár. Egyik estélyen azonban megindul a szülése, amibe a kisgyerek belehal. Nah igen. Ez is egy elég erős elem a filmben, ám az már kicsit beteg hogy Claudia megkéri az öccsét, Gustav-ot hogy hozza vissza a gyereke holttestét, mert ő az övé... Nem mellesleg ekkor kezd el "hangokat" hallani a tükréből, ami arra kényszeríti hogy fordítsa vissza gyereke halálát.

Ennek a vendégírásnak az a története, hogy a Facebook oldalunkon valaki "nyomasztó" filmet keresett, más valaki ezt ajánlotta, megint más valaki megírta. Értitek? :) Utóbbit varin-nak hívják és ezúton is köszönjük neki.

Megan is Missing (2011)

Rendezte: Micheal Goi

Mindig is szentül hittem benne, hogy egy jó filmhez nem kellenek dollármilliók, vagy zseniális technológia, csupán egy jó alapötlet. A Megan Is Missing című film alapötletét a kegyetlen valóság és a manapság egyre fenyegetőbb gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények adják. Sok felkavaró filmet láttam életemben, de a dobogó legfelsőbb fokát érdemelte ki ez a 85 percnyi depresszió.

A film két tizenéves jóbarát pár napját mutatja, akik egymásnak szöges ellentétei. Míg Megan egy rendkívül népszerű, amolyan mindenki kedvence lány, addig Amy egy visszafogott, jómódú családból származó 14 éves gyerek, aki szeretne kitörni a rendes szűzkislány szerepéből. Az első pár percben egy szép kis pofont kap a néző, hogy bizony hol is tart a mai fiatalság, és milyen is manapság egy tinibuli. Itt a rendező talán kicsit eltúlozta a dolgokat, ugyanis némi túlzással egy swingerparty hangulatát adta vissza a buli.

A gagyigyár műveiről ritkán esik itt szó (elég unalmas lenne a blog). De ha egy olvasónk már rávette magát, hogy végig szenvedje, és írjon is róla, akkor mi publikáljuk. Ismét Balint_bacsi kritikáját olvashatjátok. Ezúton is köszönjük! Utólagos engedelmével a bevezetőt kivettem, mivel meggyőződésem, hogy kedves olvasóink már mindent tudnak a found footage filmekről és az Asylum stúdióról.

Paranormális jelenségek - Paranormal Entity (2009)

Rendezte: Shane van Dyke

A történet szerint egy anya, és két gyermeke, a kiállhatatlanul undok Samantha, és bátyja, Thomas egy új házba költözik. Ahol -rohadtul meglepő módon-, parajelenségekkel találkoznak. A házban -bár itt semmivel nem magyarázzák-, rengeteg szobában kamerák vannak, amiket visszanézve a családnak hamar kiderül a turpisság, miszerint Samantháék halott apja van a dolgok mögött.

Az ijesztések a vásári "leesik a kereszt a falról" szisztémától a parásabb, " a szellem a falakon fut, miközben a halott apa hamvaival hagy nyomokat" jelenetig sokféleképpen mutatkoznak. Ám sajnos a direktor még olyan ötletes szituációkat is képtelen jól kiaknázni, minthogy a szellem a kiveszített zsinórokat átszaggatva támad rá a magányos szereplőnkre. Sajnos a rendező mindent túlhúz, jóval a feszültségkeltő tartományon túl. Így a félelmetes helyzetek is unalmasnak hatnak.

És ha már unalom. Eldöntöttem, hogy egy szellemes, kézikamerás horrornak nem fogom felróni, ha uncsi, mert maguk a jelenetek dramaturgiája is az. De itt szinte folyamatosan történik valami, ám mégsem tudott lekötni a dolog a fentebb leírtak miatt.

Mivel a legutóbbi vendégírással társított kritika bejött, ezért ismételjük meg. Ezúttal a már rutinosnak számító Jason13-al vesézzük ki Dario Argento Anya-Trilógiájának másik két darabját. Az első rész egyébként a Sóhajok volt.

Ezúttal én kezdem, de csak a kontinuitás miatt.

Inferno - Pokol (1980)

A történet eléggé zavaros, de azért megpróbálom nagyjából felvázolni. Megtudjuk, hogy létezik három "Anya" (Sóhajok-, Könnyek-, és a Sötétség-), akik a világunkat akarják elpusztítani. Mindhárom egy-egy nagyobb városban, egy-egy hatalmas épületben leledzik. Na vajon itt melyik lesz a középpontban? Ezekre egyébként egy alkimista könyv segítségével jövünk rá. Meg nem csak mi, hanem egy fiatal hölgy is, aki a tudásáért meg is fizet, de csúnyán. Őt kezdi el felkutatni a bátyja, miközben furábbnál furább emberekkel és halálesetekkel találkozik. Közben meg mindenféle mellékzöngét kapunk, mint pl. egy kripli macskagyűlölő könyves boltost.

Nekem a film valahogy nem áll össze. Pedig kétszer is megnéztem (és most akartam harmadjára is, de nem volt hozzá erőm). A megértést tovább nehezítik az olyan körülmények, hogy random bedobnak olyan szereplőket, akik többet fel sem tűnnek. Mint a könyvtár pincéjében bujkáló (?!) alkimista, aki amint meglátja a szerencsétlen lányt a Könyvvel a kezében, elkezdi üldözni. Teszem hozzá, hogy szerencsétlen az előbb említett könyvtárból kölcsönözte ki, szóval nem tudom, hogy mégis miért kellett ezt ennyire mellre szívnia. Egyéb logikai lyukak is akadnak sajnos bőven.

Az alábbi szokatlanul hosszú írást Balint_bacsi nevű olvasónk küldte, amit ezúton is köszönünk! A film nekem is megvan és a kritikával egyet is értek, nagyjából én is ennyire értékelném. Úgy hogy erről nekem már nem is kell írnom:) Még annyi, hogy sokan beválogatják a legbetegebb filmek közé, ami azért erős túlzás, de tény, hogy vannak húzós pillanatai. Az utolsó negyed óra meg EPIC.

Meghallgatás - Audition / Odishon (1999)

Rendezte: Takashi Miike

A japán filmipar európai szemmel nézve eléggé megosztja a nagyérdeműt. Az kétségtelen, hogyha perverz, vagy beteg mozit keresünk, hamar megtaláljuk az ő piacukon kedvencünket, persze, csak ha nem zavarnak a kikockázott nemi szervek... De hiba lenne beskatulyázni a stílusukat, mert művészfilmek, vagy para-horrorok garmadáját is kitermelték már, amikben szinte kötelező a fekete hajú kislány ugyebár...

Íme egy újabb vendégírás, ezúttal egy jó értelemben vett mániákus kommentelőnktől, Near93-tól, amit ezúton is köszönünk innen is.

Elátkozottak / Vérfarkas - Cursed (2005)

Rendezte: Wes Craven

Nem véletlen a két magyar cím, hiszen én ezt még Elátkozottak néven vettem meg DVD-n viszont az IMDB-n Vérfarkas a címe. A magyar kiadók ismét megmutatták mire képesek, de ez szerintem még semmi. Érdekesebb dolgokat is műveltek már a kiadók. (szerk.: ez szerintem kivételesen nem a kiadó sara)

A rendező neve gondolom sokaknak ismert lehet, sőt mi több szerintem már unásig ismeri mindenki a filmjeit. Ez a film viszont kicsit kakukk tojás: pszichopata gyilkos helyett egy farkasember szedi áldozatait. Az egyik támadásnak tanúja lesz egy lány, Ellie (Christina Ricci - After Life, Adams Family 1-2) és öccse, Jimmy (Jessie Eisenberg - Zombieland) amin nehezen tudják magukat túl tenni. Ez részben a túl buzgó öcs miatt van, részben a sebek miatt amit mind a ketten kaptak a farkastól. Ugyanis napról napra változik bennük valami, ami eleinte még tetszik is nekik. Ellie például egy munka mániás, kosztümös, kontyos nőszemélyként jelent meg a film elején, aztán szépen lassan megmutatja a nőiesebb énjét is amivel jár az a szokatlan vonzerő is. Jimmy pedig felfedezi hogy nagyobb ereje van, és ezt arra használja hogy egy szép lánynak (hűha) megnyerje a szívét. Azonban a dolgok kezdenek egy idő után rosszabbra fordulni, mikor rohamok gyötrik őket és időnként karmaik nőnek. Ez idő alatt a farkas szépen lassan szedi össze -érdekes módon csak női- áldozatait.