No kérem, két remake, 4 film, lehet majd a kommentben fújogni. A szokásomtól eltérően most egybe veszem a régit és az újat.

1. Sziklák szeme - The hills have eyes (1977 Wes Craven - 2006 Alexandre Aja)

Egyik rendezőt sem kell (remélhetőleg) senkinek sem bemutatnom. Mindenesetre Aja-ról annyit, hogy első filmjét, a Magasfeszültséget jómagam is dicsértem, azóta azonban szinte csak újragondolja mások munkáit (Tükrök, Piranha 3D).

Az alaptörténet röviden (azok kedvéért, akik egyiket se látták): a sivatagban egy kiránduló, lakókocsis nagycsalád lerobban, majd torz, helyi kannibálok támadnak rájuk. A történet ismerős lehet ebből a posztból, ahol a film ZS-verziója is fellelhető.

Ez a feldolgozása kicsit fura. A kezdése teljesen más, mondhatni egy alapozás a későbbi gore-ra, míg Craven finoman építi fel a cselekményeket. Azonban amint megjelenik a cím, onnantól kezdve szinte egy az egyben ugyanazt látjuk, persze 30 év eltéréssel (így pl. van mobiltelefon, aminek persze nincs térereje). Ez nekem először roppant zavaró volt, mert kérdeztem magam, mi abban a munka, ha ugyanazt megcsinálja, csak a "jelenbe" helyezve. De ezt úgy tessék elképzelni, hogy a karakterek csontra ugyanazok, még a kutyák is. Ugyanazok a karakterjellemek, bár ez majd a sztori előre haladtával jócskán megváltozik, ahogy minden más is. Először csak finom apróságok (egyik esetben látni az egyik kutyus halálát, másiknál már csak a tetemét), majd egy ponton teljes más képet fogunk kapni.

Kedves olvasóim!

Ti, kik rendíthetetlenül naponta (akár többször is) be-benéztetek az oldalra egy esetlegesen új poszt reményében, most imáitok meghallgatásra talált. Itt vagyok és írok. Kárpótlásul valami nem hétköznapi, igazi underground csemegéről kaptok beszámolót. Remélem elnyeri tetszéseteket.

Men Behind the Sun - Hei tai yang 731 (1988)

Rendezte: Tun Fei Mou

Erről a kis aranyosról már korábban említést tettem a Philosophy of a Knife kapcsán, hogy a témája ugyanaz, csak mégis más. Egyrészt nem 4 és fél órás, hála az Égnek! A másik szembetűnő különbség pedig az, hogy ez teljesen színes, hogy ez most jó vagy sem, el lehet dönteni. Ehhez kapcsolódva pedig a harmadik különbség pedig az, hogy míg a későbbi változat sokkal inkább dokumentumfilm, ebben viszont van kerettörténet, nem csak úgy az arcunkba tolják a vérbő és kegyetlen "kísérleteket".

Ez, mint az eredeti címből is kiderülhet, egy hong-kongi alkotás, ez okot adhat annak az elméletnek, hogy ott aztán tudhatták anno mitől döglik a légy, erről már korábban is megbizonyosodhattunk.

Szóval, a történet ugyanaz, csak épp nem orosz, hanem kínai szemszögből, ami nekem hihetőbb abból a szempontból, hogy Andrej Iszkanov az áldozatok közé szinte csak orosz származásúakat rakott, ami eléggé elfogult gondolat, tekintve hogy a helyszín Mandzsúria, azaz Kína Japán által megszállt területe. A korrektség pedig ebben a verzióban fellelhető, hiszen bár itt a "kísérleti alanyok" között (akiket megvetően "marútnak" hívnak) volt egy fehérorosz anyuka és kb. 10 év körüli kisfia, akiket elgázosítanak. Ráadásul az áldozatok neveit is feltűntetik minden esetben (korával, származásával együtt), már ha lehetőség volt az azonosításukra.

Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Ha már az Eden Lake is sok volt, akkor ezt az alkotást messzire kerüld. Ha azonban direkt arra vágysz, hogy egy film tökéletesen kizökkentsen a valóságból és emocionálisan abszolút átvegye fölötted az uralmat, akkor lesd meg a címet, zárd be az ablakot, szerezd be, nézd meg, és gyere vissza. Én szinte semmit nem tudtam korábban a következő filmről, csak hogy kemény, éppen ezért tudott ütni, de kib*szott nagyot. Mindenesetre előre leszögezném, hogy ez nem horror.  Annál rosszabb: dráma, soft-torture porn elemekkel. Ez pedig nem más, mint a...

Szauna - Sauna (2008)

Rendezte: Antti-Jussi Annila

Igen, a finnekről van szó, már ők is le tudtak rakni az asztalra egy színvonalas horrort, amíg mi a Gesztesi- és Csányi-féle romantikus-vígjátékok terrorjától szenvedünk. Na majd egyszer... Addig itt van ez, ami képi világát tekintve simán kenterbe veri az amerikai filmipar jelentős hányadát, de merüljünk csak el jobban.

Szegény finnek... nem elég, hogy végre sikerül egy világot bejáró filmet forgatniuk -ami persze itthon elkerülte szokás szerint-, de a történet pont abban az időszakban játszódik, amikor a hazájuk nem is létezett. Nevezetesen a 25 éves svéd-orosz háború lezárásáról, ami abból állt, hogy ki mennyit szerzett a rokonaink földjeiből. Ehhez persze kellettek olyan határkijelölő csapatok, amik közül egy, a kritika alá vont alkotásban is szerepel. Természetesen ebben a csoportban mindkét fél képviselteti magát. A gond csak akkor kezdődik, amikor elérkeznek egy nem bejegyzett kis mocsári faluhoz, ami jó finn szokás szerint tartalmaz egy szaunát...

Bohócok. Mindenki ismeri őket: kifestett arc, tarka ruha, piros (krumpli-)orr és keménykalap. Egy cirkuszt egyszerűen nem lehet nélkülük elképzelni, ők a legmeghatározóbb alakjai. De kik is ők valójában? Vajon miért olyan gyanús nekünk az állandó jó kedvük és töretlen optimizmusuk? Elárulom: azért mert legtöbbjük vagy pszichopata, vagy természetfölötti lény vagy egyenesen földönkívüli. Úgy bizony. Nem hiszitek? Pedig a most következő kordokumentumok alátámasztják felvetésemet.

Halálosztó bohócok - Clownhouse (1989)

Rendezte: Victor Salva

A rendező neve ismerős lehet, hiszen a leghíresebb alkotásai az Aki bújt, aki nem 1-2, amik bár a közepesen nézhető kategória, mégis jobbak, mint ez. Hiába a csalogató magyar cím, itt nincs másról szó, mint három fiútestvér vergődéséről. Akiket meglátogat három bohócnak öltözött elmegyógyintézeti szökevény. Tudom, ez most egész jól hangzik, de ne tévesszen meg ez titeket.

Mi a legnagyobb baj a filmmel? Az, hogy jóformán vérmentes és erőltetett. Semmi kreativitás nincs a halálnemekben, amit elvárnánk egy ilyen kaliberű alkotástól. Ráadásul kedves kis pszichopatáink még némák is, amit elég nehéz elképzelni. Arról nem is beszélve, hogy mi a fenét tudnak szenvedni néhány kölyökkel, miért kell lopakodniuk és pszichológiai hadviselést alkalmazniuk? A legkisebb srác meg amúgy is fél a bohócoktól, így az egész történet izzadságszagú. Az ember kínjában néha fel tud nevetni, de ennél többet ne várjunk. Bár valami csoda folytán még se torkollik teljes unalomba, azonban a kötelező kliséket nem ússzuk meg. Kár érte, ezt sürgősen remake-elni kellene.

Értékelés: 3/10

An American Haunting (2005)

Rendezte: Courtney Solomon

Mivel a szavazáskor gondolom a legtöbben igazi kísértetesre film reményében voksoltak, én meg jól megkerültem a dolgot, így most kárpótlásul itt van ez a 2005-ös mű.

Az már eleve jól kezdődik, ha a két főszereplő a kétszeres Golden Globe-díjas Donald Sutherland (XX. század, az 1978-as Testrablók támadása, A parazita) és az Oscar-díjas Sissy Spacek (Carrie, A szénbányász lánya, A kör 2). Ilyen színészekkel felőlem 90 percen keresztül römizhetnének is, akkor is minimum járna legalább a 2 pont. Kár, hogy a rendezést egy olyanra bízták, aki addig csak egy 3,6-os ZS-vel büszkélkedhetett, és ez sajnos a film kárára ment, ami mellesleg igaz történetet dolgoz fel. (Bármit is jelentsen ez jelen esetünkben.)

Maga a történet nem lenne rossz, bár az elején úgy néz ki, hogy csak egy szimpla "elátkozós" horrorról van szó, aztán persze a végén kapjuk a gyomrost, hogy "ÚRISTEN!". De ezt előbb vesézzük ki bővebben: van egy nemesi család a XIX. századi Amerikájában. Anyuka, meglehetősen idős apuka (na kik játsszák őket?), meg a fiú és a lány. Aztán apuka kicsit nagy kamatot ad egy nőnek (uzsora), amire az megorrol rá és elátkozza. Erre a lányával mindenféle bizarr dolgok történnek: valami megmagyarázhatatlan erő felemeli, pofozza, lefogja, csak a "szokásos". Semmi vér, a halálozásokkal is spórolnak, csak ütlegek. Mégis, talán ezektől hihetjük el, hogy ez valóban megtörténhetett. Ráadásul -mintha az nem lenne elég-, szerencsétlen  áldozatunk néha egy nem létező kislányt hallucinál, amit persze a néző ijesztgetésére találtak ki, és működik is, be kell hogy valljam.

A cím annak furcsa lehet, aki nem olvassa rendszeresen a blogomat, úgy hogy máris itt van egy hivatkozás. Ha ezen már túlestünk, akkor íme újabb három film francia földről! Sajnos ezek már kevésbé lettek olyan jók, de még így se vészes a helyzet. Érdekes, hogy megint a nők vannak a középpontban, kivéve talán az utolsót, ott egy férfinak is jut a reflektorfényből.

1. Mutants (2009)

Rendezte: David Morlet

Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s Holtak Hajnala, egy nagy adag 28 nappal később, egy csipet camembert, majd az egészet öntsük havas hegyvidéki tájba. Ezzel kész is a filmünk!

Hiszen a történet csak annyi, hogy van egy vírus, aminek következtében az emberek mutálódnak, majd dühösek lesznek (nahát) és a normális emberekre támadnak. Közben semmi se derül, csak egy mikro-esemény sorozatot látunk, de ez meglehetősen jól ki is dolgozták. Azonban az a  legnagyobb baj, hogy annyira érződik, hogy az egész project az angol 28 nappal későbbre egy válasz, hogy az már fáj. Ezt én úgy értelmeztem végig, hogy "tudunk mi jobbat is", hát nem. De ennyivel ne írjuk le ezt az alkotást. Vannak pozitívumai: sokkal emberibb, sokkal jobban ki van dolgozva az átalakulás, vele minden esti és lelki változással. Na meg a képi világa is szebb.

Azonban semmi újat nem tud felmutatni, ráadásul saját magával szemben is következetlen. A befejezés pedig nagyon giccses lett. Azért próbálkozásnak nem rossz, egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Értékelés: 6/10

A hétvégén sikerült asszonykámmal belelendülni a dévédézésbe, így rögtön kaptok két ismertetőt is, hasonló (magyar) címekkel. Mindkettőt lehetett látni már hazai mozikban, szóval most egy kicsit mainstreamezünk. Enjoy!

1. Hívatlanok - The Strangers (2008)

Rendezte: Bryan Bertino

Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!

De nincs minden veszve. Maga a film felépítése egész jó: rögtön egy nem mindennapi jelenetet kapunk, amiben megjelenik a fiatal párocska egy romantikusan berendezett kis vityillóba. Csak éppen a hangulatuk olyan, mint akik temetésről jönnek, pedig pont hogy ellenkezőleg. Kicsit lelkiznek, aztán megjelenik egy hölgy az ajtóban, aki keres valakit, persze elég furcsán.

No, ha már a legutóbbi posztommal már megszellőztettük a Karácsonyt, miért ne ugorhatnánk egyből a következő évre? Lássunk néhány trailert, amik ígéretesnek tünnek.

1. Daybreakers

Várható premier napja: 2010. Január 8.

Így rögtön az elején egy film, ami igyekszik gyorsan meglovagolni a (még) divatos vámpírtémát, nem is akárhogy (itt zárójelesen megjegyezném, hogy addig divatos is lesz, amíg le nem cseng az Alkonyat harmadik része). A trailer vegyes érzelmeket kelt az emberben; egyrészt látványosnak és pörgősnek ígérkezik, másrészt meg engem eléggé emlékeztet a Pengére. Mindenesetre biztató, hogy Sam Neill szerepel benne, és ha ő egy horror filmben játszik, akkor az általában jóra is sikerül.

Tudom, hogy már (megint) régen posztoltam, de szokásomhoz híven megint megpróbálom kiengesztelni olvasóimat egyszerre három filmmel. Ezúttal is van bennük valami közös.

Határvidék - Borderland (2007)

Rendezte: Zev Berman

Becsapós egy film meg kell hagyni, hiszen a kezdése igen erősre sikeredett: sátánizmus, szemkivágás, megalázás, minden, ami adott lehet egy izgalmas horrorhoz. Aztán persze leül egy kicsit a sztori, de ez még nem lenne nagy baj, ha a folytatás nem lenne lagymatag. Na de szép sorjában.

Tehát van három frissen érettségizett fiú (igen, nincs kötelező túlélő lány!), akik gondolnak egyet és elmennek Mexikóba csajozni meg drogozni. Csak a szokásos.

A drog része még érdekes is lehetne, hiszen gombáznak egy vidámparkban, na meg az egyik egyedül lép le. Természetesen simán elrabolják, aztán a másik kettő meg elindul megkeresni egy harcias helyi bigével az élükön. Kissé uncsi. Ezt követően persze kiderül, hogy miért lett elrabolva, mert amerikai (!), akik gyengék (!) és akinek a halálsikolyával áldozatot lehet bemutatni egy olyan démonnak, ami a helyi maffiát segíti azzal, hogy a drogcsempész autókat láthatatlanná teszi a határnál(!). Igen, ezért. Inkább várnak egy kóbor amerikaira, majd ölik meg, mint hogy pár pezetával lepénzeljék a határőröket. Amúgy a rendőrség a film szerint eleve tehetetlen meg korrupt, akkor mi értelme van, de tényleg?

A sztori döcögősen halad, vontatott, a brutalitás pedig visszaszorul a film végére. A "színészekről" pedig elég hamar kiderül, hogy ripacsok, a karaktereik meg egysíkúak. Próbálnak jellemváltozást is bele vinni, de ez csak annyiból áll, hogy a visszahúzódó fiúból lesz a nagypofájú kemény Izom Tibi, és fordítva.

Eléggé izzadságszagú film, pedig sokkal jobb is lehetett volna. Az igaz történet alapján címszó alatt pedig higgyünk el csak annyit, hogy pár srác begombázott Mexikóban. Kár érte, de legalább a technikai kivitelezése nem olyan rossz, a színekkel jól bántak és az operatőri munka se vészes.

After Dark Fest-es mű.