A horda - La Horde  / The Horde (2010)

Rendezte: Yannick Dahan és Benjamin Rocher

Szerencsénkre a franciák nem akarják abbahagyni a horrorfilmek gyártását, így most a Mutants után egy kifejezetten zombi-filmet kapunk Camembert illattal. A cím pedig elsőre kicsit zavaros lehet, de majd ez is megmagyarázásra kerül, türelem.

A film nem lacafacázik: rögtön egy halottal kezdünk, akinek az arcát olyan sokáig láthatjuk, hogy várjuk, mikor nyílnak ki a szemei, hiszen mégis csak egy zombis produkcióról van szó. De nem nyílnak ki, sőt még egy tisztességes temetést is kap, hiszen rendőr volt az illető. A négy társa pedig megy bosszút állni, egy nagy, emeletes házba, amire már ráférne egy tatarozás. A bosszúból semmi se jön össze, sőt még ők veszítenek el egy embert, mert a mindenféle kisebbségiből összeverbuválódott gengszterbanda (két nigériai, egy cseh, egy arab, meg még ki tudja) ügyesebb volt. A behatolók szisztematikus kivégzését pedig megzavarja az a tény, hogy akiket közben lelőttek (egy lelkes ott lakó és egy túsz), egyszerűen feltámadnak és az emberekre támadnak, szemmel láthatólag táplálékszerzés céljából.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Zombieland (2009)

Rendezte: Ruben Fleisher

Tudom, nem mai darab, és már bizonyára mindenki látta, de mivel nem rég adták ki DVD-n, talán még megmenthetek 1-2 szerencsétlent attól, hogy látatlanba beruházzon rá. Gondolkodtam, hogy ebbe a rovatba rakjam, vagy a "Humoros zombifilmek" posztomba, azonban rá kellett eszmélnem, hogy ez közel sem olyan vicces, mint az ott lévők, sőt. Ezért is volt mélységes csalódás számomra. Bevallom én egy Haláli Hullák Hajnala szintű produkciót vártam, erre kaptam egy görcsös tini-vígjátékot mászkáló halottakkal.

Kezdjük a történettel: egy poszt-apokaliptikus képet kapunk, amiben a helyi bambaképű lúzer srác megpróbál minden napot túlélni, mert hogy a világot elárasztották a zombik. Hogy hogyan történt, azt persze senki sem tudja. Ez egy olcsó megoldás, jó néhány korábbi filmnél elment, de ideje lenne már kreatívabbnak lenn. A kezdés mindenesetre tökös, elismerem. Van lendülete és a szabályok is jópofák, a kiírások meg a felhozott példák is ütősek. Aztán találkozik a zseniális Woody Harrelsonnal, aki innentől kezdve egymaga viszi a hátán az egész filmet.

Sajnos ő sem tökéletes, volt egy meghatónak mondható jelenete, amit egy nagyon rossz poénnal el is rontott, sőt ripacsságával még rá is tett egy lapáttal. Ettől függetlenül leginkább rajta látszik, hogy tapasztalt, profi színész. Míg a srác, Jesse Eisenberg egy egyszerű Michael Cera-klón, de komolyan: ugyanaz az arcszerkezet, ugyanaz a karakter, amit Cera-tól több műsorában is megszokhattunk. Voltaképpen amit ő csinál, az szerintem nem is színjátszás, inkább csak bambán elmondom a szöveget, meg néha a seggemre esek, mert az még 2009-ben is milyen vicces...

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

The Human Centipede [First Sequence] (2010)

Rendezte: Tom Six

Végre sikerült megnéznem. Már régóta kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam. Már láthattunk a trailert a B-oldalon, olvashattunk róla marketing cikket a Velveten, Most az írásommal pedig a kör bezárul, innentől kezdve már mindenki maga eldöntheti, hogy meg akarja-e nézni ezt a filmet.

Előzőleg annyit, hogy semmi újdonságot nem tartalmaz annak, aki már látta a bemutató videót róla, az sajnos eléggé spoileresre sikeredett. Voltaképpen tényleg nincs másról szó, mint hogy egy őrült tudós három embert összevarr, hogy létrehozzon egy Emberi százlábút. Most mindenki egyre gondolhat: igen, a második az elsőnek a végtermékéből táplálkozik, míg a harmadik a végtermék végtermékéből. Illetve ez utóbbi csak táplálkozna, ha addig kitartana a film, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hollandok már egyszer megpróbálkoztak horrorral, az SL8N8-al, ami mellesleg az első kritikám volt, Ezúttal azonban valóban magasra emelték a lécet. Azonban érdekes, ennek ellenére a két főszereplő lány amerikai, az "orvos" német (nahát... erre még kitérek), a harmadik delikvens pedig japán, aki anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem szólal meg. Szóval igazán nemzetközire sikeredett.

Funny Games (1997)

Rendezte: Michael Haneke

Igen, végre sikerült megnézem. Még az Eden Lake-nél sokan írták, hogy "á, ez sem a Funny Games-hez képest, na az durva". Én pedig megint hallgattam a kedves olvasókra, csak úgy, mint a Radírfej esetén, így minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy beszerezhessem eme produkciót. Sajnos a párhuzam duplán indokolt, mivel David Lynch alkotásához hasonlóan, ebben is csalódnom kellett. Itt azonban gyorsan le kell szögeznem, hogy maga a film jó, csak megint indokolatlanul túlértékelték.

Aki kíváncsi a filmre, amiben elég kemény pszicho-terror folyik és egyben nyomasztó is, az MOST rögtön hagyja abba az olvasást, mert úgy szerintem sokkal jobban fog ütni, ha nincs semmi előzetes információnk róla.

A türelmetlenebbek, na meg persze azok, akik már látták, ők folytassák nyugodtan a poszt olvasását, végül is nem azért írom, hogy senki rá se nézzen:)

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.

A legutóbbi bejegyzésem hatására sikerül egyszerre két kívánságot is teljesítenem: egyrészt hogy legyen "underground" ázsiai, másrészt pedig, hogy legyen egy téma köré csoportosítva. Ez pedig nem más, mint az emberek etetése emberi hússal, természetesen a tudtukon kívül. Amerikában erre legutóbb a Sweeney Todd-ban volt erre példa, ahol a piték voltak megtöltve az utca emberével. Azonban keleten élő embertársaink kicsit brutálisabbra vették a figurát. Íme három film, jó étvágyat hozzá!

Ebola Syndrome  / Yi boh lai beng duk (1996)

Rendezte: Herman Yau

Igen, ez sokaknak ismerős lehet, a már azóta sokszor ismételgetett listám negyedik helyezettje, nem véletlenül. Elég abból kiindulnunk, hogy itt a kannibalizmus csak egy mellékszál, a film nagy része még ennél is durvább. Ez egy igen egyedi, hong-kongi és dél-afrikai koprodukció eredménye, mivel ezen a két helyszínen játszódik, bár a rendőrfőnökön kívül szinte minden főbb szereplő kínai.

A történet főszereplője egy igazi fasz. Nem igazán kell tovább ragoznom, erőszakos, ingerlékeny és még a legyet is röptében. Emellett meg eléggé undorítóan néz ki és viselkedik is. Már az első 5 percben leönt egy kb. 6-7 éves kislányt benzinnel, hogy felgyújtsa, bár szerencsére ez nem jön össze, mert félbeszakítják. A lényeg, hogy elmenekül a távoli Dél-Afrikába, egy kínai étterembe dolgozni, mint kvázi mindenes. Aztán megdug egy haldokló bennszülöttet. Igen, már annyira kanos volt. Pechére elkapta az Ebolát,

De! Mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik csak hordozóvá vállnak, ezért letudja az egészet azzal, hogy ő meggyógyult. Így persze tudtán kívül elterjeszti mindkét országban a kegyetlen vírust. Az egyik közvetlen módja pedig az, hogy ledarál néhány embert hamburger húsnak (!), hogy majd azt szolgálja fel a kedves vendégeknek. Na és persze még egyszer-kétszer kufircol, szigorúan gumi nélkül. No nem mintha nyál útján nem terjedne...

Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.

Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...

Nagy a baj fiúk-lányok, a gonosz hálivúdi ficsúrok képesek újraforgatni a Köpök a sírodra nevű borzadályt!

A film igazi mementója ennek a blognak, hiszen nem csak az eredeti '78-asról emlékeztünk már meg egy porig alázós kritikával, de még a norvég utánérzéséről is, a Horáról. Bár ez a fajta (ezek szerint nyúlás) már egy fokkal jobb volt, attól függetlenül ugyanúgy meghagyták az idegesítő és abszolút oda nem illő "debil" karaktert, ami jócskán szerepet vállalt abban, hogy ez a film nézhetetlen legyen.

A trailer alapján komolyabbra vették a figurát és a hölgy is hitelesebbnek látszik. Meg ahogy elnézem végre nem azzal megy el a játékidő, hogy háromszor ismétlik meg ugyanazt... Mindenképp meg fogom majd nézni, már csak a blog miatt is:)

Egyébként az IMDb szerint a főszereplő hölgynek (Sarah Butlernek) ez lesz az első komoly filmszerepe, eddig jóformán sorozatokban lehetett látni.

A rendezőre Steven R. Monroe-ra azonban nem igazán van mentség, eddig eléggé középszerű filmeket tett le az asztalra, na talán most...

Az infókért köszi FilmDroid!

(Tudom, hogy a hír "régi", de gondoltam, hogy nekem is muszáj róla megemlékeznem)

The Collector (2009)

Rendezte: Marcus Dunstan

A The Collector nem keverendő össze az 1997-es Kiss the Girls-szel, aminek a drága jó szinkronosaink a Gyűjtő címet adták. A két film között tudtommal semmi összefüggés nincs.

Marcus Dunstan ismerős lehet sokaknak, hiszen a trilógiává kinőtt Dög-széria írója, de még a Fűrész jó pár részében részt vállalt és vállalni is fog a készülő legújabb epizódban. Ennek a hatása pedig meglátszik ezen az első, saját rendezési munkáján. Ez most sokaknak lehet rossz, vagy akár jó hír.

Mert tény, hogy olyan, mint történet nem igazán van. Röviden annyi, hogy egy kedves kis amerikai család felújítja a házát, de az egyik munkás adósságrendezés végett inkább kiegészítené a jövedelmét egy kis betöréssel. A célpont pedig naná, hogy az említett családi házban található széf. "Hősünk" mivel úgy tudja, hogy az épület este üresen fog állni, ezért gond nélkül besurran, mert, hogy ez az igazi soft-target. Aztán persze kiderül, hogy csúnyán téved, mert nem hogy van még valaki rajta kívül, de valóssággal pokollá változtatta az egész vityilót. Az igazi lakók pedig szép sorban meghalnak. Röviden ennyi.