Mint azt a 2011-es évértékelő posztomban is írtam, hogy igyekeztem minél több filmet bepótolni, csak hogy hitelesnek mondható legyen a lista. Ez szerintem úgy-ahogy sikerült is. Íme néhány film, amik kimaradtak a felsorolásból. Némelyik akár a legjobb tízbe is bekerülhetett volna.  valami bizarr módon egyik sem "vegytiszta" alkotás. Lássuk.

1. A pokol kapuja - 11-11-11

Rendezte: Darren Lynn Bousman

A rendező nagy visszatérője a blognak: volt vendégkritika a Repo!-ról és összehasonlítottam a Mother's Day feldolgozását az eredetivel. Persze leghíresebb művei egyértelműen a Fűrész 2-3-4. Ezúttal próbált valami misztikus thrillert összehozni, aminek a központi témája egy dátumra esett (ez gondolom egyértelmű). Nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez már az Ómen 666 esetén se működött anno.

A film meglehetősen sablonos: egy világhírű író elveszíti a családját, amitől meghasad és megtagadja Isten létét. A gond csak az, hogy a fivére pap, akinek ráadásul saját közössége is van. Vele pedig mindenképpen találkoznia kell, mivel az apjuk haldoklik. A 11-11-11 pedig nem csak azért kapcsolódik a filmhez, mert ezen a napon történni fog valami, hanem mert a 11-11 eddig is a család életének a része volt. Konkrétan mindig meghalt valaki vagy abban az órában, vagy napon. Ahogy viszont közeledik a Nagy Nap, egyre több furcsaság történik főhősünkkel, mindenhol szellemeket, démonokat lát. Közben pedig vadul nyomoz, hogy mi is fog bekövetkezni.

A film voltaképpen roppant hatásvadász és mindent erre, illetve a "Nagy Csavarra" tesz fel, ami nekem teljesen egyértelművé vált már a játékidő felénél. Ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha rendesen megmagyarázták volna, helyette inkább félinformációkat kapunk. Nincs rendesen kibontva a háttértörténet. A cselekményvezetés roppant lapos, az ijesztgetések pedig már az unalomig ismertek. Voltaképpen semmi egyedit nem képes felmutatni.

Egyszer nézhető, de teljesen érdektelen alkotás. A kivitelezéssel nincs gond, bár a lények néhol elég bénán néznek ki. A színészek felejthetőek. Mi több az ifjú papot alakító  Michael Landes (Végső állomás 2) abszolút hiteltelen volt számomra.

Az Asylum persze valami nagy kasszasikerre számított, amiből parazita módján maguk is csemegézhetnek. De melléfogtak, mert így a saját selejtjüket (a zseniális 11/11/11) se fogja senki se megnézni. Remélhetőleg.

Amerikai-spanyol koprodukció.

A múltba merengés után itt az ideje a jövőbe tekintésnek. Ezért álljon itt egy kis összeállítás a 2012-es év várható horrorjairól.

Mint azt sokan tudjátok, koimbra kolléga a saját blogján már írt erről egy posztot, így félig-meddig lustaságból, de azokra én nem is pazarolnék plusz leírást. Azonban szerencsére még találtam egy párat, igaz, többségük filléres vacaknak ígérkezik. De nem baj, hiszen mi eleve azokra vagyunk leginkább szakosodva, melyeknek nincs túl nagy hype-ja. No akkor lássuk!

Eljött az ideje, hogy idén is beszámoljunk egy olyan karácsonyi filmről, amit a magyar nagyközönség is láthatott, hiszen az alábbi alkotást nálunk is kiadták DVD-n.

P2 - A rettegés új szintje (2007)

Rendezte: Franck Khalfoun

Karácsony van, a Nagyon Fontos Üzletasszony pedig még az irodájában dolgozik, miközben a családja epekedve várja. Itt már rögtön kiderül, hogy főszereplőnknek a karrier az első, aztán pedig minden más.Igen ám, de olyan sokáig benn maradt, hogy végül ott is rekedt, ráadásképpen a kocsija is bemondta az unalmast. Az egyetlen még ott dolgozó ember a garázs biztonsági őre, és annak méretes rottweilere. Aki egy kis huzavona után csak foglyul ejti a nőt, hogy eltölthesse vele az estét, meghitten vacsorázva. legalábbis ez a terve. Aztán persze jól sejthető módon a hölgy kiszabadul és kezdetét veszi egy órányi macska-egér játék. Vagyis hol sikerül a derék pszichopatánknak elkapnia áldozatát, hol nem.

Hogy ne legyen egyhangú, időközben egy-két külső személy is belekeveredik a műsorba. De lényegében ez egy elég erős pszicho-thriller, mert ahogy haladnak előre a történések, kiderül, hogy a biztonsági őr barátunk már régóta kiszemelte magának a nőt. Egyébként szerencsére akadnak kifejezetten véres jelenetek is, szóval a film horror része is rendben van.

Még az év elején hatalmas hype övezte a Red State c. filmet, amiről éppen ezért mi nem is írtunk, hiszen feleslegesnek gondoltam. Miért is övezte nagy várakozás? Mivel úgy volt aposztrofálva, mint Kevin Smith első horrorja. Tudjátok, ő az, akinek köszönhetjük a Jay és Néma Bob-os filmeket (Shop-Stop 1-2, Dogma stb.), illetve a Bruce Willis főszereplésével készült Két kopper című akció-vígjátékot is. Mondhatni érdekesnek tűnt tőle egy ilyen projekt, hiszen most jócskán vissza kellett fognia a humoros elemeket. Sikerült végül megfelelni a követelményeknek? Mindjárt kiderül.

Red State (2011)

Rendezte: Kevin Smith

Legelőször is azzal kezdeném, hogy ez abszolút nem horror, bár tény, hogy vannak erre utaló momentumok. Sokkal inkább egy sajátos egyveleg, amit én akció-dráma-thrillernek titulálnék, amiben még humor is akad, elvégre még is csak egy alapvetően vígjáték-rendezőről beszélünk. Mindazonáltal ez senkit ne riasszon el, ugyanis maga a film ettől még kifejezetten jó, még ha a sztori nem is tűnik valami izgalmasnak.

Adott egy amerikai, déli kisváros, ami mellett létrejött egy meglehetősen szerény létszámú vallási közösség. Vezetőjük az "atya", aki ebben az esetben  kétértelmű jelzővel bír, hiszen nem csak prédikátor, de az ő családja teszi ki a szekta tagjait. Igazán megható, ahogy az óvódás korúak "nagypapizzák", amire ő rákontrázva úgy tart előadásokat, mint egy kedves télapó-pótlék. Teszem hozzá gyorsan, hogy csak az előadás módja bájos, a szavai tele vannak gyűlölettel, melynek jelentős hányadát a homoszexuálisok szidalmazása tesz ki, illetve a "nekik köszönhető torz Amerika" becsmérlése. De nem csak papol, cselekszik is: tőrbe csalják a "romlott lelkületű" fiatalokat és kivégzik őket. Egy ilyen "misének" lett áldozata három srác, akik szerettek volna egy kis gang-bang-et egy középkorú anyukával. Akit mellesleg az Oscar-díjas Melissa Leo (A harcos) alakít, igencsak meggyőzően.

Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal.  Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.

The Woman (2011)

Rendezte: Lucky McKee

Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.

A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.

A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.

Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?

Egy kicsit tekintsünk ismét a múltba, hogy bemutathassam a(z) (eddigi) kedvenc giallomat.

Torso / I corpi presentano tracce di violenza carnale (1973)

Rendezte: Sergio Martino

Meglátásom szerint kevés olyan film van a világon, amiben 5 másodperc alatt fedetlen keblek tárulnának elénk. Leszámítva persze a pornófilmeket. Itt viszont ez történik, konkrétan két lány szerez örömet egy ismeretlen pasasnak. Mindeközben egy művészettörténeti előadást hallhatunk, majd vágás után láthatunk is. Igen, főiskolás olasz lányok, akik csíntalanok, és időnként megfojtja őket valaki egy sállal, végül fel is aprítja. Csak a szokásos.

A lényeg, hogy Olaszországban ismét van egy pszichopata őrült, aki emberekre (leginkább nőkre) vadászik, mindezt kissé nevetséges símaszkban. A rendőrség csak egy sálat tud felmutatni, ami vélhetően a tettesé volt. Igen ám, csak hogy az említett városban van egy árus, akinek a portékája rengeteg, hasonló kendőből áll. Ő meg értelemszerűen nem emlékezhet minden vevőre (vagy mégis?), szóval ez is zsákutca. Mindenesetre az egyik főszereplő lány gyanakvása arra készteti, hogy leutazzon egy vidéki kastélyba a barátnőivel, hogy megnyugodhassanak. Csak hogy...

A film, amit két sztárral adtak/adnak el, noha a turpisság sejthető.

Intruder (1989)

Rendezte: Scott Spiegel

Fogd két, nálad jobban elhíresült haverodat a Gonosz halott szériákból. Majd kérd meg őket, hogy szerepeljenek már egy picit a filmedben, hogy aztán ráírhassák a nevüket a plakátokra. Igen, Bruce Campbell színészről és Sam Raimi rendezőről van szó. A szerencsétlen néző meg beül, mert azt hiszi, hogy a főszereplő Campbell, a rendező meg Raimi. Nos, rohadtul nem. De attól még maga a film egész nézhető.

Van egy amerikai kisváros, ahol egy nagy szupermarketet ép készülnek végleg bezárni, ugyanis a két tulajnak anyagi megfontolásokból muszáj eladnia. Az alkalmazottak persze meg maradhatnak benn, leltározni. Mondjuk mocsok dolog lehet úgy munkát végezni, hogy kvázi már ki vagy rúgva, de hagyjuk.

Mindenesetre az egyik lánynak a félőrült expasija bemegy balhézni, hogy ugyan járjanak már megint. Bár a fickót mindennel megfenyegetik -még egy bunyóra is sor kerül-, az csak nem tágít. Még zárás után sem. Aztán egyszer csak az ott dolgozók szép sorjában meghalnak...

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Annyi filmről tudnék/szeretnék írni, de már rég volt ez a rovat. Mi több, nem szeretnék rászokni a "tömbösített" posztolásra sem. Éppen ezért következzen ez az ínyenc darab.

Kristálytollú madár - L'uccello dalle piume di cristallo / The Bird with the Crystal Plumage (1970)

Rendezte: Dario Argento

A címet jobb, ha rögtön tisztázzuk: igazából ez az első rendezése, hiszen korábban már több film megírásában is segédkezett. A legismertebb egyértelműen az 1968-as Volt egyszer egy vadnyugat c. western klasszikus. Argento műveiről már egy ideje készülök egy nagyobb poszttal, de mindig találok olyat, amit még nem láttam. Korábban itt a blogon egyébként már volt szó a túlértékelt Sóhajok-ról, és a botrányos hazai kiadású Álmatlanul-ról. Térjünk rá a lényegre.

Ugyan nem nagy meglepetés, de itt sincsenek felesleges felvezetések. Még ki sem írták a címet, de már egy kesztyűs kezet láthatunk késeket rendezgetni. További két perc várakozás után pedig már jön is az akció: egy kiállító teremben egy nő és egy bőrruhás idegen "birkózik". Ezt kívülről meglátja főhősünk, az amerikai író (apropó, a helyszín természetesen Olaszország) és megpróbál berontani. Annyit végül is sikerül elérnie, hogy a megsebzett hölgyet megmenti, míg az idegen törvényszerűen elmenekül. Aztán jön csak a kálvária. Mert amíg az áldozat nem lesz kihallgatható állapotban, addig a rendőrség a férfit gyanúsítja, aminek következtében elkobozzák az útlevelét is. Ezért csórikám nem tud mit tenni, elkezd ő is nyomozni. Azt említettem már, hogy a tettes amúgy egy sorozatgyilkos, aki lányokra vadászik? (Nahát!)

Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

Phantom of Death - Un delitto poco comune (1988)

Rendezte: Ruggero Deodato

Ez a film két szempontból is említésre méltó: egyrészt a címben is említett Michael York főszerepe miatt, akit remélem senkinek sem kell bemutatnom (a Kabaré és a Logan futása remélem sokaknak mond valamit). Másrészt pedig a rendező miatt, kinek minden idők talán egyik legnagyobb botrányfilmjét, a Cannibal Holocaust-ot köszönhetjük. Na meg egy remek explicit horrort, a Ház a park szélén-t.

A történet először nem tűnik semmivel sem többnek, mint egy sima thriller: fiatal nőket ölnek meg, a rendőrség nyomoz, a civilek meg aggódnak. Van szerelmi szál is, ami elég jelentéktelennek hat. Az első fél óra kimondottan unalmasra sikeredett, vagy legalábbis szabványosra. Aztán egyszer csak BUMM! Olyan 180 fokos fordulat veszi kezdetét, hogy az agyam eldobtam, amit most kénytelen leszek lespoilerezni, mert különben nem tudnék miről írni. Szóval aki ugyanúgy szeretne meglepődni, ahogyan én, vagyis mint akit egy vödör jeges vízzel ébresztettek volna az álmából, az most hagyja abba az olvasást.