Újabb hét, újabb kriptamese. Az e heti rész, a maga 20 percével igen rövid, ám ebbe a kis időbe belepréseltek egy zseniálisan szórakoztató epizódot. Reno (Lance Henriksen) afféle modern cowboy és nagy szerencsejátékos, éppen most tért vissza a városba Vegas-ból. Elmegy régi törzshelyére, ahol letol egy whiskey-t, majd beszélget kicsit a csapossal, aki elmondja neki, - ahogy a felszolgálólány is – hogy még mindig régi nagy riválisa, Sam (Kevin Tighe – Kutyám, Jerry Lee, A rózsa vére, Véres Valentin 3D) az ász, ha komoly játékra vágyik.

Pár pillanattal később Reno meg is látja egykori ellenfelét egy asztalnál. Odamegy hozzá és nem túl szívélyesen üdvözlik egymást, ugyanis mindkettő gyűlöli a másikat. Mivel mindketten jobb játékosnak gondolják magukat a másiknál. Sam szerint a cowboy egy vesztes ripacs, Reno pedig ócska csalóként tartja számon az előbbit. Nem tudják elviselni egymást. Valakinek el kell hagynia a várost! Ezt milyen más módon dönthetnék el, mint kedvenc szenvedélyükkel, a szerencsejátékkal. Nekiállnak kockázni. Reno kezd, a kockák zörögnek a kis dobozban és végül két 6-ost dob. Sam, persze nem hagyja annyiban, jól megrázza ő is a cuccot és lám, 12-t dob ő is. Megelégelik ezt az egyszerű játékot és kicsit súlyosabbat választanak; az orosz rulettet.

Az évad második részének nyitójelenetében a Kriptaőr serényen emeli a súlyokat. De ennek semmi köze a sztorihoz. Ám a rendezőhöz annál inkább, aki pár pillanat múlva meg is jelenik egy cameo erejéig, ő pedig Arnold Schwarzenegger. Nem hiszem, hogy be kéne őt mutatni, horror blog ide, vagy oda. Aki mégsem tudná, hogy kiről van szó, arra rá lesz küldve egy T-800-as.

A csere főszereplője az idős, ám vagyonos Carlton Webster, (William Hickey – Bábjátékos/Gyilkos bábok, A rózsa neve) aki mindent megtenne a fiatal Linda (Kelly Preston – Christine, Ikrek, Jerry Maguire – A nagy hátraarc) szerelméért. A lány azonban érthető módon nem szeretne egy olyan emberhez hozzámenni, aki a nagyapja lehetne. Mr. Webster ezért plasztikai sebészhez fordul, de neki nem elég, amit a doki nyújtani tud. Ezért kap egy tippet egy orvosról, aki állítólag szinte csodákra képes. Fel is keresi a szakembert, (Roy Brocksmith – Az emlékmás [1990], Arachnophobia – Pókiszony) aki egy kastély-szerűségben él, tiszta Frankenstein. Az ajtót is egy "Igor-szerű" alak nyitja ki. A doktor biztosítja a férfit, hogy a műtét nem okoz problémát, viszont 1 000 000 $-ba kerül. Ugyanis Carlton egy teljesen új arcot fog kapni, amit egy élő emberről, Hans-ról (Rick Rossovich – Terminator – A halálosztó, Top Gun) kell eltávolítani, aki 900 000 $-ért be is vállalja ezt. A dolog úgy néz ki, hogy a doki átoperálja az arcbőrt, izmokat stb. Pontosabban kicseréli.

Itt is van a második évad, ami azért tovább fog tartani, és mindjárt egy kellemes kis történettel kezdünk.

Kathy (Demi Moore – Ghost, Félhomály, Zaklatás) titkárnőként dolgozik. Egy nap az ebédidejében elmegy egy jósnőhöz, aki fel is vázolja az igazságot; unalmas életébe egy gazdag férfitől vár felüdülést, de a szerelem nem játszik. Azt is elmondja, hogy a fiatal nő még ma elveszíti az állását, ugyanakkor rögtön talál is egy újat. Kathy nem igazán hiszi el a hallottakat, úgyhogy vissza is megy a munkahelyére. Ott azonban leseggfejezi a főnökét, (akit addig az egy percig, míg szerepel, nem más alakít, mint a Terminator 1-2-3. Silberman dokija, azaz Earl Boen) akiről azt hitte, hogy nincs bent, erre az közli vele, hogy ki van rúgva, mert még az ebédideje is lejárt már 20 perce. Ahogy az utcán kóborol, egy csapos, Al (Troy Evans – Halloween 5, A fűnyíró ember) munkát ajánl neki a bárjában. Talán a jósnő valóban látja a jövőt? Főhősnőnk el is szalad az orosz asszonyhoz, aki a kutyájával, Trockij-jal együtt már tárt karokkal várja. Elmondja a pénzéhes nőnek, hogy hamarosan megismerkedik egy "hatalmas" férfival, akivel össze kell házasodnia, de később a leendő férje nem kevés vagyont örököl valakitől, majd nem sokára meg is hal. Kathy-nek felcsillannak a szemei.

Miközben az új melóhelyén felszolgálóként dolgozik, egyszer csak meglát egy hihetetlenül kövér, kopaszodó, büdös leheletű, ocsmány fazont; Charlie Marno-t ( - a durván testessé maszkírozott - Jeffrey Tambor – Hellboy 1-2, Észvesztő, Másnaposok 1-2). Beugrik neki, amit jósnő mondott a nagy darab férfiről. A "jó kiállású" pasasnak már az első perctől kezdve nagyon bejön a lány, Kathy-t azonban, talán mondanom sem kell, a hideg rázza tőle. Ennek ellenére, mégis elkezd vele randizgatni, bízik a jóslatban.

Következzen a rövid első évad utolsó epizódja, mely egy idős házaspárról szól, és a nyugdíjas évek rejtelmeibe vezeti be a nézőt.

Jonas-t (M. Emmet Walsh – Rémecskék, Szárnyas fejvadász, Trónok harca) partival várja haza felesége, Anita, (a kétszeres Golden Globe jelölt Audra Lindley – A bestia, Hirtelen halál) ugyanis az idős férfit 47 évnyi munka után, amit a szerszámgyárban húzott le, nyugdíjba küldték. Jutalma pedig egy csodálatos aranyozott kalapács. Hát, igen. Megéri gürizni. Az öreg, miután belép az ajtón, rögtön meg is borul, mert rálép a felesége egyik macskájára. Fel is merül benne, hogy Anita miért nem dobja ki az állatkerti mennyiséget elérő háziállat falkát a francba, a játékaikkal együtt, amire folyton ráül, mint most is. De ez nem ilyen egyszerű, a feleségének ugyanis az állatok a barátai. Erre a házsártos öregember felmegy lefeküdni. Anita szomorúan közli a konyhában váró kutyákkal, macskákkal, madarakkal, hogy a mulatság sajna elmarad.

Másnap az idős párnak szembesülnie kell azzal, hogy nem is olyan egyszerű ez az együttélés dolog, ha mind a ketten otthon vannak egész nap. Kezdődik reggel a fürdőben, ahol Jonas szeret egyedül eltölteni néhány percet. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk ezzel ugyanígy. A közös fogmosás sem kényelmes. Aztán a reggeli sem különb, az ínycsiklandó sült marhaszelet ugyanis nem Jonas tányérján, hanem Skippy-kutya táljában landol, míg a férfi kap valami olcsó konzervet. Durván ki is akad, hogy azért melózott annyit, hogy az állatok felzabálják a pénzét? Érti ő, hogy Anitának kellett a társaság, míg ő dolgozott, de az állatsereg kiborítja. Nem segít ezen se az új hobbija, a kertészkedés, se a szomszéd Roy, (Martin Garner – Homályzóna – A film) aki a modellezést ajánlja neki.

Örömteli eseménnyel kezdődik az e heti epizód; friss házassággal, melyet azonnal követ is a nászút. Peggy (Amanda Plummer – Hasznos holmik, Angyalok háborúja, Ponyvaregény) és Charles (Stephen Shellen – A mostohaapa [1987]) boldogsága határtalan. Még annak ellenére is, hogy Peggy nénikéje, Edith kifejti nemtetszését Charles-nak, ugyanis meg van róla győződve, hogy a férfi csak a pénzéért veszi el szeretett unokahúgát. Charlie fiú azonban finoman elküldi a bizonyosba Edith nénit és már fel is zúg az autó motorja és zörögnek a konzervek a kocsi után.

Idővel besötétedik és vihar kél a nászút közben. Majd egy hatalmas kidőlt fa állja a járgány útját. Mivel túl nehéznek bizonyul az úttorlasz és még a slusszkulcsokat is sikerül elveszíteni, a házaspár a legközelebbi házhoz siet menedékért. Senki nem reagál a kopogásra és látszik is, a hatalmas ház kihalt. A virágcserép alatt a kulcsot is meglelik az ajtóhoz és Charles már át is vitte a küszöbön a menyasszonyt. Villany nincs, de van kandalló, ahová érdekes módon be is van készítve a fa és a papír, ami pár pillanattal később már meleget árasztva lobog is. Hamar kiderül, hogy a hölgyemén túl szemérmes ahhoz, hogy levegye a ruháit szárítás céljából, ami azért lehet, mert még szűz. Ugyanis a nászéjszakára tartogatta szüzességét, az imádott férfinak. Charlie azonban egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki ezt megérdemelné. Folyton beszól a szende lánynak, és idegeskedik. Aztán mikor letámadja a menyasszonyt, hogy megcsinálja a kanapén, Peggy felkiált, mert ő ágyban akarja elveszíteni és egyfolytában a tökéletes nászéjszakáról magyaráz. Semmi gond, az emeleten találnak is egy baldachinos ágyat. Körös-körül a szobában gyertyák, mintha csak rájuk várna.

Charles bevágódik az ágyba és várja Peggy-t, közben a felesége zsíros bankszámlájáról elmélkedik. Edith néni nem tévedett. E közben a lány szépen kirittyenti magát, mint egy rossz életű. Charlie fiúnak ki is kerekednek a szemei, nem okoz neki gondot, hogy fellángoljon benne a vágy és egy akkorát kefélnek, hogy még az óra üveglapja is bepókhálósodik a kéjes sikolyoktól. Miután végeztek, Peggy hihetetlen orvosi érzékről tesz tanúbizonyságot, ugyanis megállapítja, hogy ő bizony terhes lett. Wow. Úgyhogy tökéletesebb nem is lehetne az este.

Az e heti történet, melyet a Kriptaőr jó szokásához híven jókedvűen felvezet, a szépségről szól. Szokták mondani, hogy a szépség mulandó. Sylvia, (Lea Thompson – Cápa 3, Vissza a jövőbe trilógia) a szabadúszó prosti nem foglalkozik ezzel. Egyenesen rabja saját bájának és fiatalságának. Folyton a tükröt bámulja, mint valami modern mostoha a Hófehérkéből. Barátnője stricije szemet is vet a lányra és ő nem osztja a szabadságról alkotott elvét. Durván "felajánlja", hogy megvédi őt–t. Persze, nem a jóindulat vezérli. Sylviának ez természetesen nem tetszik és elutasítja a férfit, de aztán rájön, hogy az utcán farkastörvények uralkodnak, ezért csábosan a sikátorba hívja a stricit. Ott azonban a szokásos helyett egy másik fegyver; egy forgótáras kerül elő és a férfira szegeződik. Megpróbál ellenállni, de a lány nem szórakozik, elsüti párszor a pisztolyt, majd a halott ékszereivel elfut a helyszínről.

A sok aranyat beviszi egy zálogházba, ahol nem kapna érte sok pénzt. A tulaj (Britt Leach – Silent Night, Deadly Night) azonban egy furcsa, de annál jövedelmezőbb ajánlattal áll elő. 10 ezer dollárért mintát vesz a lány arcáról – a „szépségéről” – amit négy hónapon belül kiválthat készpénzért, ha akar. Sylvia belemegy a dologba. Ám valami nincs rendben. Miután hősnőnk elmegy, a zálogos fura imákat mormol az arcminta felett érthetetlen nyelven, majd nyájasan beszélget egy koporsóban fekvő, menyasszonyruhában lévő hullával… Sylvia a soha nem látott mennyiségű pénzből rengeteg ruhát – mi mást? - vesz magának, miután átnézte a legfrissebb divatlapokat. És persze fodrász, pedikűr, minden, ami kell. Majd egy limuzinnal elviteti magát egy előkelő partira, hogy a kiszemelt pasit megszerezze. Fel is hívja magára a figyelmet, aztán, miután a liftbe csalta az áldozatot, az nem bír ellenállni tovább és a barátnőjét hátrahagyva össze is fonódik az érzéki lánnyal.

Mai "vérfagyasztó" mesénk olyan valakiről szól, aki feltámad a halálból. Neeem, nem zombis cucc. A történet főhőse Ulric (Joe Pantoliano – Mátrix, Memento). Az ő "temetésével" kezdődik az epizód. Azonban ez nem szokványos temetés, hanem egy mutatvány. Emberünk ugyanis egy cirkuszban dolgozik, ahol ő a főattrakció. Ő Ulric, a Halhatatlan. A cirkuszigazgató (Robert Wuhl – Jó reggelt, Vietnam!, Batman – A denevérember) el is mondja nekünk és a másik közönségnek, hogy készüljünk a halálra és a feltámadásra. Ulric-ot ugyanis eltemetik egy koporsóban hat láb mélyre a föld alá, és tizenkét órán keresztül ki sem engedik. Addigra meg ugye nem marad sok levegő egy ilyen szűk helyen. Annak rendje és módja szerint a Halhatatlan bele is mászik a fadobozba. Gyújt egy gyertyát és bele is kezd a saját történetébe, hogy hogyan is tett szert a képességére.

Nem volt ő mindig tele zsetonnal. Sőt. Az utcán élt, kartondoboz "villákban" és mindig kínozta a macskajaj. Egy nap, felkeresi egy bizonyos  Dr. Manfred. Rengeteg pénzt ajánl fel neki, hogy részt vegyen egy kísérletben, ami a következő: a doki kioperálja egy macska agyának egy részét és beülteti hősünk koponyájába. Mindezt azért, mert az orvos rájött, hogy hiába pusztul el egyszer egy macska, nem hal meg, hanem pár órával később feltámad. És mindez megismétlődik kilencszer. A macskáknak kilenc élete van, ezt tartja a régi hiedelem is. A pénz csábító, emberünk belemegy a dologba. A következő vágás után Ulric meg is riad a műtétből, iszonyatos fejfájások közepette. De honnan tudhatják, hogy a kísérlet sikeres-e? Egyszerű. A doki megragad egy pisztolyt és gond nélkül kiloccsantja a páciens agyát. Pár pillanattal később megtörténik a csoda: Ulric magához tér. Hősünknek van még nyolc élete, melyekből a doki szerint hatalmast cash-t lehetne leakasztani. Sokkal többet, mint amit a műtétért kapott.

Kedvenc Kriptaőrünk egy újabb hihetetlenül kedves történetet mesél el, kedves gyerekek, ami ugyan az év eme részében nem túl aktuális, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó.

E heti részünk főszereplői Mary Ellen Trainor (Szellemes karácsony, Kongó) és Larry Drake (Darkman 1-2., Dr. Giggles). Az epizódot Robert Zemeckis rendezte, akit, gondolom nem kell bemutatni. Elég, ha a következőkre gondolunk: Forrest Gump, Vissza a jövőbe trilógia.

Igen nyugodalmasan kezdődik ez a rész; hóhullást láthatunk a koszorúval díszített ablakon át, pár pillanattal később a csillogó karácsonyfa tárul a szemünk elé, meg ajándékok, gyertyák, a Télapónak kikészített süti, s eközben andalítóan lágy karácsonyi muzsikát hallhatunk. De, ugyebár ez egy kriptamese, az idill nem tarthat örökké; a kandalló melletti piszkavasat egyszer csak megragadja egy vékony női kéz, akinek a tulajdonosa odaáll a kanapén könyvet olvasó, italt kortyolgató férje mögé. Mondanom sem kell, hogy a piszkavas a faszi fejében landol. Utána a nő nagy nehezen kirántja a koponyából a vasat, ám a zajra leszalad az emeletről a kislánya, aki már alig várja a Mikulást és az ajándékait. Miután mami visszatessékelte a kiscsajt az ágyba, felhívja a szeretőjét, hogy elmondja a jó hírt.

Ez után jöhet a hulla és a nyomok eltüntetése. Míg a testet cipeli az udvarra, nem hallja a bejelentést a rádión, miszerint egy beteg megszökött a helyi elmegyógyintézetből, miután kinyírt két ápolót és Télapóruhában kószál a városban. Igen, eltaláltátok, miközben anyu a holttesttel bajlódik, elő is kerül a gyilkos Mikulás és az udvarban talált baltával szándékozik kicsit átszabni hősnőnket. Ő azonban szó szerint kivágja magát a helyzetből egy jégcsap segítségével és még a baltát is megszerzi. Majd bemenekül a házba. Szalad is a telefonhoz, de hoppá, hogyan magyarázza meg a férje hulláját az udvaron? Míg ezen agyal, addig Mikulás megpróbál bejutni a házba, de a nő a balta segítségével segít neki elszenderedni.

Akkor jöjjön az első évad pilotja, 1989-ből. Spoileres!

Az egyik kedvenc részem, remek főszereplővel, akit William Sadler alakít parádésan, őt jó néhány zsíros filmben láthattuk: Trespass, A remény rabjai, vagy ide illően a Halálsoron és A köd című King adaptációkban. Ezt a részt Walter Hill rendezte, aki szintén büszkélkedhet frankó múvikkal: 48 óra, Vörös zsaru stb.

Hősünknek nem mindennapi melója van: 20 éve állami ítélet végrehajtó. Több ezer voltot küld rá a páciensekre. Niles Talbot ugyanis szereti az elektromosságot. Szerinte megbízható. Niles egyszerű arc, egyszerű gondolatokkal, amik ennek ellenére sokszor figyelemre méltóak. Elég sok mindenről van sajátos véleménye. Hatalmas dumái vannak, amin olykor érdemes elgondolkodni. Niles szereti a munkáját, szeret minden nap a halállal találkozni.

A Mesék a kriptából gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt. Minden szerdán (ha jól emlékszem) néztem az RTL Klub-on. Igen, akkor még jó műsorokat is sugároztak. Aztán, sok-sok évvel később, már felnőtt fejjel (22 évesen) újráztam az első 2 évadot, és rá kellett jönnöm, hogy ez bizony a mai napig piszok jó.

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a kriptamesék eredetileg egy 1950-1955 között futott képregény sorozat volt, mely az EC Comics gondozásában jelent meg. Kéthavonta adtak ki egy-egy újabb füzetet, összesen 27-et a közel öt év alatt. A horror képregények előtt a kiadó feje; William M. Gaines és szerkesztője; Al Feldstein krimi és sci-fi történetekkel szórakoztatta olvasóit. Aztán elkezdtek próbálkozni azzal, hogy némi horrort csempésszenek a sztorikba. Legelőször 1950. januárjában, a Crime Patrol 15., Return from The Grave című számában tűnt fel a Kriptaőr, mint házigazda. Az ötlet sikeresnek bizonyult, így egyre több lett a halál és vér, és háttérbe szorultak az űrlények, meg nyomozók, végül teljesen átváltottak a horrorra. És megszületett a klasszikus Mesék a kriptából, melyben a Kriptaőr meséli el a történeteket. Először a Kriptaőr félelmetesre volt kreálva, de később "átírták" viccesebb karakterre. Aztán egyes részekben nem csak, mint mesemondó, hanem mint szereplő is feltűnt. Ezek után a kriptamesék mellett rendszeresen jelentettek meg még két horror antológiát; a The Vault of Horror-t és a The Hunt of Fear-t. A közönségsiker nem maradt el.