Akkor jöjjön az első évad pilotja, 1989-ből. Spoileres!

Az egyik kedvenc részem, remek főszereplővel, akit William Sadler alakít parádésan, őt jó néhány zsíros filmben láthattuk: Trespass, A remény rabjai, vagy ide illően a Halálsoron és A köd című King adaptációkban. Ezt a részt Walter Hill rendezte, aki szintén büszkélkedhet frankó múvikkal: 48 óra, Vörös zsaru stb.

Hősünknek nem mindennapi melója van: 20 éve állami ítélet végrehajtó. Több ezer voltot küld rá a páciensekre. Niles Talbot ugyanis szereti az elektromosságot. Szerinte megbízható. Niles egyszerű arc, egyszerű gondolatokkal, amik ennek ellenére sokszor figyelemre méltóak. Elég sok mindenről van sajátos véleménye. Hatalmas dumái vannak, amin olykor érdemes elgondolkodni. Niles szereti a munkáját, szeret minden nap a halállal találkozni.

Egy nap azonban eltörlik a halálbüntetést az államban és emberünk munka nélkül marad, mert volt főnöke szerint nem jó ötlet visszarakni őt villanyszerelőnek a börtönbe úgy, hogy ő sütötte meg az elmúlt 20 évben a fegyenceket. Ennek persze Niles nem örül. De sokáig nem tudja nélkülözni a munkáját. Megalapítja a Niles Talbot - féle egyszemélyes azonnali ítélet végrehajtó bizottságot. Gyilkossági tárgyalásokra jár és akit az esküdtek felmentenek bizonyítékok hiányában, vagy egyebek miatt, azoknak ő szolgáltat igazságot. Első kiszemeltje egy motoros. Természetesen, eszköze továbbra is a jó öreg elektromosság. Garantált a jól átsült "szelíd" motoros.

Második áldozata egy pasi és a szeretője, akik kinyírták a férfi feleségét a pénz miatt. Pezsgőzés közben kellemetlenül érhet egy öntörvényű igazságosztó. Persze, semmi sem tarthat örökké, és Niles-t lekapcsolják a yardok, éppen mikor következő ítéletét végrehajtaná a sztriptíztáncosnőn. Pedig ő csak a munkáját végezte… Tudni kell, hogy szinte az összes rész úgy végződik, hogy a főhös(ök) megszívják. A laikus néző is rájön erre 5-6 rész után.

Ennek az epizódnak az ereje a fő karakterben és eszmefuttatásaiban van. Zseniális elmélkedései vannak a kormányzó kegyelmében reménykedő, halálfélelemmel megtelt rabokról, a halállal játszó narkósokról, az idióta médiáról, a politikáról, nőkről, motorosokról, a modern világról és persze az igazságszolgáltatásról. Rohadtul sajnáltam szegényt. Többet nem is nagyon tudnék írni, ilyen kevés játékidőben nincs idő más karakterek kibontására. Személy szerint semmi bajom az egész sorozat közben a kamerakezeléssel, fényképezéssel sem. Ami még mindenképpen említésre méltó, az a ’80-as évek hangulata, később pedig a ’90-eseké. Letagadhatatlan és én imádom ezt a hangulatot. Azt hiszem, kedvcsinálónak remek ez a rész, bár nem annyira a horroron van a hangsúly. Check it out!