Coming Soon (2008)

Rendezte: Sopon Sukdapisit

Bár a Shutter-nél sokatok írta, hogy kissé gyenge, mindazonáltal én tartanám magam ahhoz, hogy azért eléggé rémisztőre sikeredett. Ahogy ez is. Így Thaiföldnek is sikerült kitermelnie magának egy olyan írót, akit én nyugodt szívvel raknék Takashi Miike vagy Chan-wook Park mellé. Rendezőként ez az első filmje, amiben vannak ugyan gyermekbetegségek, de összegségében remek munkát rakott le az asztalra.

A történet annyira nem egyedi: egy új horror-filmet készülnek bemutatni egy plázában, amiben egy bosszúálló kísértet van a középpontban. Azonban aki megnézi, az hamarosan eltűnik... Röviden ennyi, de ezt olyan fordulatokkal tarkítják, amiket a már említett Árnyképben is láthattunk, igaz, ezekből kevesebb van, és azok sem  ütnek akkorát. A kezdése pedig egyenes egy mélyvizes csobbanás, semmi felvezetés, már rögtön idegben van a szerencsétlen néző.

Új sorozat, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken. Bár ez pont 1970-ben készült, szerintem még belefér.

Hentesbárd - Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (1970)

Rendezte: Mario Bava

Legújabb klasszikusom szintén egy Mario Bava mű, csak úgy, mint a Sátán maszkja. Múltkor elfelejtettem, azonban most pár szóban megemlíteném, hogy a rendező nem akárki. Mint az sejthető, ő az, akinek művei sok szempontból formabontóak voltak, aki egyáltalán feltette Olaszországot a képzeletbeli horror-térképre. Szerintem nem túlzás ha azt állítom, hogy ha Carpenter a slasher atyja (a Fekete Karácsony szerintem még nem az), akkor Bava a giallo-é (1963. The Evil Eye). Ez pedig egy zseniális film tőle. Tessék.

Giallo-nak indul, de annál több lesz belőle. Igaz, már eleve az egyedi, hogy itt maga a gyilkos a főszereplő. Követjük minden lépését, így nincs meg bennünk az az izgalom, hogy "jaj, mikor csap le megint", de furcsa mód nem is hiányzik. Épp elég érdekességet tartogatnak a készítők számunkra: miért öl? Aztán meg, hogy mit fog majd látni, amikor végre visszaemlékszik? Természetesen mindenre kapunk majd magyarázatot. Az talán nem meglepő, hogy az elkövetőnk gazdag és híres, aki feleségével él nem kimondottan boldog házasságban. A nő annyira utálja már, hogy csak azért sem válik el tőle, nehogy jó legyen férjének, kemény, mi? Ennek az egész gazdag emberes őrületnek a legismertebb darabja a sokak által ismert Amerikai Pszicho (2000), persze ennek a filmnek a tükrében már ez se egy olyan nagy durranás.

Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.

Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.

Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)

Shutter (2004)

Rendezte: Banjong Pisanthanakun és Pakpoom Wongpoom

Jól olvastátok, Thaiföld, mivel ez nem a 2008-as amerikai remake (amit még én sem láttam és egyébként itthon Árnykép néven ismert), hanem az eredeti, amit szokás kultúrsznob körökben hangoztatni, hogy sokkal jobb, mint a feldolgozás. Nos, szerintem jelen esetben ez igaz is lehet, mivel ezen csak rontani lehetne. Mondhatni jelen alanyunk már így is majdnem tökéletes. Hogy miért? Mert ezen garantáltan parázni fogsz, de tényleg! Mellesleg ez az ország nem ismeretlen  kis hazánkban, ha horrorról van szó, hiszen a nálunk is megjelent Halál művészete három folytatást is megélt. Ez azonban teljesen más.

Gyors kitérő: tudom, hogy megint Ázsia, de Ti is jobban jártok, ha erről most gyorsan beszámolok, mielőtt elfeledném a részleteket. Már így is egy hónapot vártam vele.

A sztori elsőre elég sablonosnak és elcsépeltnek tűnik: egy fiatal pár elgázol egy lányt, akit a felelőségre vonástól tartó félelem miatt inkább sorsára hagynak. Aztán a pár fotós férfi tagja egyszer csak furcsa árnyakat vesz észre legújabb fényképein. Pontosan! A lány szelleme kísért. és igen, a régióban jól megszokott hosszú, fekete haja van. De! Az első kb. 40 perc után aztán bonyolódik a cselekmény, míg a végére egy egészen más történet bontakozik ki, jó értelemben szerencsére. Ráadásul 6 éve ez a klisé annyira még nem volt "divatban", tegyük ezt is gyorsan hozzá a teljes igazsághoz.

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

Gondolom sokat látta a Paranormal Activity-t, egy időben nagy volt körülötte a hype, hogy ettől aztán tényleg majd' besz*rik az ember, stb. Végül is nem egy rossz kis hakniprodukció, voltak benne valóban parás jelenetek, de szerintem lehetett volna jobb is.

Most igazából nem is ez a lényeg, hanem egy csokor házi készítésű paródia. Sajnos a legtöbbhez angol tudás szükséges, de van amelyik szerintem anélkül is élvezhető.

Mondanom se kell, hogy ezek természetesen ál-trailerek.

Lássuk.

1. Parahomeless Activity

Homokember  - Sleepstalker (1995)

Rendezte: Turi Meyer

Ismét egy VHS-klasszikussal örvendeztetem meg kedves olvasóimat. Emlékszem, kiskoromban eléggé hatott rám ez a film, különösen a zenéje volt az, amitől a mai napig borsódzik a hátam. Így utólag belegondolva kár, hogy így felnőtt fejjel is megnéztem, mert a várt hatás elmaradt.

Turi Meyer meg inkább írjon, mint rendezzen, de a legjobb az lenne, ha azt is befejezné. Ő az, aki örök bélyegként hordja magán a förtelmesre sikeredett Kampókéz 3-at. Mindazonáltal a Homokember volt az első rendezése, és ahhoz képest nem végzett csapnivaló munkát, simán megérdemelt még egy esélyt... mindhiába. Mára már csak hakni-rendező, aki népszerű sorozatok egy-egy részét megkapja alamizsnaként.

A film kezdése eléggé klipszerű: egy hosszú, bőrkabátos rosszarcú férfi sétál a sivatagban(!) fényes nappal(!), miközben arra is van ideje, hogy homokszemeket morzsoljon. Már vártam mikor kezd bele egy Sting nótába. Kényelmesen elandalog egy házhoz, majd akadt annyi ereje, hogy az ott talált aput és anyut szépen lemészárolja rituálisan. Ezt követően, mint az (amerikai) mesebeli homokember, "álomport" szór a szemükbe, miközben altatót énekel. Mire a gyerek következne... PAFF! Jön a rendőrség és elkapják, mintha maga a Jóisten küldte volna őket (szerencsére ezt később megmagyarázzák a nézőknek).

Halott madarak - Dead Birds (2004)

Rendezte: Alex Turner

Mint látható, ezt a fura címet nem a hazai forgalmazók találták ki, hanem eredetileg is ez a neve a filmnek. Ilyenkor meg tudnám érteni, ha a szinkronosok valami "frappánsabbat" találnának ki, mert mint az olvasható lesz, nem sok köze van történethez.

A helyszín és az időpont eléggé egyedi egy horror-filmben: 1863. Alabama állam (USA). Aki jártas a történelemben, az egyből kiszúrja, hogy pont a polgárháború közepén, ilyen téren eléggé aktív, déli területen járunk. Azonban ez csak mellékes. A főszereplők így érthető módon déliek, (ex)katonák, akik menetelés és rohamozás helyett inkább bankot rabolnak, vállalva, hogy saját bajtársaikat kell ehhez le kell lőniük. Ami hagyján, de ezzel kimerítik bőven a dezertálás és árulás fogalmát, amit mondhatni ólomkezeléssel szankcionálnak, legtöbbször bíróság nélkül. A csapat hattagú és egyből szemet szúr, hogy mi a rákot keres közöttük egy fekete? Mert az egy dolog, hogy a rabszolgákat is behívták katonának, de minek hívnák be egy útonálló bandába? Semmi utalás nincs olyan sablonokra, hogy "de megmentette az életemet", vagy bármi, amivel el tudnák hitetni egy nézővel, hogy jogosan van ott (Mellesleg az illető Isaiah Washinghton, eléggé jelentős filmográfiát tudhat maga mögött, bár ez szinte mindegyikükre igaz). Ezt még megfejelik azzal, hogy a sikeres rablás után ketten már szövetkeznek, hogy a "nigger" nehogy má' ugyanannyit kapjon majd, mint ők.

La bimba di Satana / Satan's Baby Doll (1982)

Rendezte: Mario Bianchi

Ez voltaképpen nem más, mint egy pornógráf olasz horror. Nem erotikus, de nem is kifejezetten pornó, amolyan keverék. Miért is? Mert a történet nem arra épül, hogy legyen mivel kitölteni az időt két "akció" között, hanem inkább a mesélést szakítja meg néha egy-egy szexuális kilengés. Ezen kívül a színészek többsége hiteles, nem egyszerű "szöveg felolvasó", mint ahogyan azt a pornóban megszokhattuk.

A sztori elég érdekes: rögtön (szó szerint) egy soft-leszbikus jelenettel találjuk szembe magunkat, amolyan ráhangolásként, hogy aztán egyből egy gyászszertartáson találhassuk magunkat. Itt pedig ízelítőt kapunk a filmnek a horror részéből: a halott asszony teste ugyanis egy pillanatra látványosan megmozdul, amit persze később az orvos megmagyaráz, hogy ebben nincs semmi különös. Persze mi tudjuk, hogy ez nem így van. Sajnos a film egyik nagy hibája is felszínre kerül ennél a jelenetnél: az elhunyt lányát játszó "színésznő" egy ripacs. Elismerem, nem kell nagy elvárás egy ilyen kaliberű produkciónál, de azért ez az alakítás siralmas, a többiek viszonylag elég tűrhetőek. Na meg szemérmes is, legalábbis tőle ne várjunk túl sok akciózást. Ezért fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor mi a fenét keres egy ilyen nő ebben a filmben?!

An American Haunting (2005)

Rendezte: Courtney Solomon

Mivel a szavazáskor gondolom a legtöbben igazi kísértetesre film reményében voksoltak, én meg jól megkerültem a dolgot, így most kárpótlásul itt van ez a 2005-ös mű.

Az már eleve jól kezdődik, ha a két főszereplő a kétszeres Golden Globe-díjas Donald Sutherland (XX. század, az 1978-as Testrablók támadása, A parazita) és az Oscar-díjas Sissy Spacek (Carrie, A szénbányász lánya, A kör 2). Ilyen színészekkel felőlem 90 percen keresztül römizhetnének is, akkor is minimum járna legalább a 2 pont. Kár, hogy a rendezést egy olyanra bízták, aki addig csak egy 3,6-os ZS-vel büszkélkedhetett, és ez sajnos a film kárára ment, ami mellesleg igaz történetet dolgoz fel. (Bármit is jelentsen ez jelen esetünkben.)

Maga a történet nem lenne rossz, bár az elején úgy néz ki, hogy csak egy szimpla "elátkozós" horrorról van szó, aztán persze a végén kapjuk a gyomrost, hogy "ÚRISTEN!". De ezt előbb vesézzük ki bővebben: van egy nemesi család a XIX. századi Amerikájában. Anyuka, meglehetősen idős apuka (na kik játsszák őket?), meg a fiú és a lány. Aztán apuka kicsit nagy kamatot ad egy nőnek (uzsora), amire az megorrol rá és elátkozza. Erre a lányával mindenféle bizarr dolgok történnek: valami megmagyarázhatatlan erő felemeli, pofozza, lefogja, csak a "szokásos". Semmi vér, a halálozásokkal is spórolnak, csak ütlegek. Mégis, talán ezektől hihetjük el, hogy ez valóban megtörténhetett. Ráadásul -mintha az nem lenne elég-, szerencsétlen  áldozatunk néha egy nem létező kislányt hallucinál, amit persze a néző ijesztgetésére találtak ki, és működik is, be kell hogy valljam.