Laetitia Casta játssza a főszerepet a Behind the Walls francia horrorban. Erről a "vidékről" érkezett jó néhány említésre méltó produkció, így bizton remélhetjük, hogy ez is szerez néhány borzongatós percet.  Julien Lacombe és Pascal Sid körmölték le a forgatókönyvet és még a rendezői teendőket is ellátták. A jóemberek eddig csak rövidfilmekkel jelentkeztek, most először kaptak lehetőséget, hogy hosszabb produkcióval jelentkezzenek, ráadásul egyből 3D-ben forgathattak.

Casta egy írónőt alakít, akinek éppen semmi épkézláb ötlet nem jut az eszébe, ezért egy vidéki házikóba vonul vissza, hátha megváltozik a helyzet és meg tudja írni új könyvét. A nő a ház alagsorában egy lezárt szobára lel. Ezt követően rémálmok és egyéb víziók kezdik gyötörni, a helyiek pedig egyre idegesebbek néhány kislány rejtélyes eltűnése miatt.

Nem olyan rég többen is említették, hogy kíváncsiak lennének arra, hogy mik az én személyes kedvenceim, hát íme. Az összeállítás kissé nehéz volt, egy jó pár film ki is maradt. Így igyekeztem úgy összerakni, hogy melyeket nézem meg a mai napig a legszívesebben és leggyakrabban.

Azonban szeretném előre leszögezni, hogy ez lista NEM azt mutatja, hogy szerintem mely horror filmek a legjobbak, hanem hogy NEKEM mik a favoritjaim. Szóval számonkérést nem szeretnék kapni.

Igen, ezek nálam mind 10/10-es (na jó egy nem, de azt majd megmagyarázom).

Halloween 13 nevű olvasónk küldte be az alábbi kis rövid kritikát, ezúton is köszönjük neki.  Nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint egy igazi kultikus klasszisba. Bátran küldjetek még, ez nekem is jó, mert így jobban be tudom osztani az időmet és ezzel minden napra juthat egy poszt.

Egy amerikai farkasember Londonban - An american werewolf in London (1981)

Rendezte: John Landis

A történet nem túl bonyolult, de hát egy farkasember történetet nem lehet túl bonyolítani. Két srác David és Jack Európában csatangol, egy angol kis falucskában, teliholdas éjjelen. Betérnek
egy fogadóba, mindenféle dolgokat hallanak, s óva intik őket a mocsártól. A tanácsot megfogadják, csak véletlenül letérnek az útról és már túl késő visszafordulni. Egy farkas szerű lény megtámadja őket, Jack meghal, David pedig megsebesül. 3 hét múlva David felébred egy londoni kórházban, s még nem is sejti mik fognak vele történni. Nagyjából ennyi lenne a történet, s most nézzük miért is dícsérik annyira ezt a filmet:

A szereplőválogatás jó lett, nekem mindegyik karakter nagyon szimpatikus volt. Az az ötlet, hogy akit a farkasember megölt, "szellemként" tér vissza, nekem kifejezetten tetszett. Mikor a moziban ültek a sok halottal az elég paráztató jelenet. Azért tettem idéző jelek közé a szellem szót, hisz nem egy tipikus szellemről beszélünk. Egy oszladozó hulla azokkal a sebekkel, amiket a farkas ejtett rajta. Az idő múltán pedig egyre jobban rohadnak le róla a darabok. Ez kifejezetten jó ötlet volt! Másik hatalmas nagy pozitívuma, a metamorfózis. CGI grafika nélkül, ugyebár akkor hol volt még olyan, egy olyan remek átalakulást készítettek amibe még mai napig bele lehet borzongani.

...amikben az a legszebb, hogy hazánkban is könnyen beszerezhetőek. Ráadásul mindkettőt ugyanaz az ember rendezte.

31. kilométer - Kilométro 31 (2006)

Rendezte: Rigoberto Castaneda

Sok más filmből ihletett mű, mondhatni semmi újat nem tud felmutatni, de attól még egész kellemes. Lényegében ez is egy kísértetes történetet dolgoz fel, ám itt most nem egy halott, hosszú fekete hajú kislány rendetlenkedik, hanem egy halott meztelen kisfiú. De igazából ő sem olyan gonosz, csak éppen úgy megijeszti az autósokat, hogy azok egy bizonyos 31. kilométert jelző táblánál meghalnak. Ja és az anyukája is arrafelé kóborol.

De hogy legyen valami konkrét váza is a sztorinak: a bevezetőben egy lány autóbaleset áldozata lesz, akinek ezért amputálni kellett a lábait, ami hagyján, de kómába is esett. Neki van egy ikertestvére és ahogy az várható, valamiféle spirituális kapcsolat van közöttük. Ez a szegmense a filmnek még egész hihető, hiszen ilyen iker-jelenségekről gyakorta olvasni a világsajtóban, nem hoznék fel most egy konkrét példát sem. Szóval a tesó elkezd nyomozni az ügyben, mert gyanús, hogy az elvileg elgázolt gyermekről nincs egy deka nyom se. Ebbe persze belesegít a hölgyek fiúi is, akik sajnos annyira jelentéktelenek, hogy bár nem ők a testvér-pár, de én egyszer-kétszer összekevertem őket.

Igen, nagy szerencsétekre még találtam egy párat. Az első blokk itt van emlékeztetőnek.

Nosza.

1. Apollo 18

Kezdjük egy ismertebbel, ami nem rég még a FilmDroidon is kinn volt. Az Apollo 18 nevű űrhajó tragédiájáról készül egy "tényfeltáró" film. Kár, hogy ezt is megpróbálják valódinak beállítani, hogy ez egy kvázi "talált" felvétel, amiben földönkívüliek láthatóak. Aha, persze. Mindenesetre várós, mert izgalmas lehet ez a klausztrofób helyszín.

Várható bemutató: 2011. április 22.

Mennyire várós? 7/10

A remake október 11-én kerül bemutatásra, a főszereplője pedig az a Daniel Radcliffe, akit mindenki csak Harry Potterként tud beazonosítani. 27 millió dollárból készül ez az angol kísértethistória. Az eredeti változat pedig nem más, mint az azonos című...

Woman in Black (1989)

Rendezte: Herbert Wise

A rendezőnek elég nagy a szakmai múltja, jó néhány sorozat és tévéfilm készült már el a keze alatt, ezt sem lehetett látni anno mozikban, csak 1989 Karácsonyán (!) a brit televíziókban. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a történet Susan Hill azonos című könyvén alapszik.

A helyszín a '20-as évek Angliája, a főszereplő is tipikusan angol: fiatal, racionalista, ambiciózus, családapa. Foglalkozását tekintve ügyvéd, aki egy társaságnál dolgozik, a főnöke pedig kimért és szigorú. A feladat pedig a következő: főszereplőnknek el kell mennie leszervezni egy mocsárban lévő ház eladását, aminek egyetlen tulajdonosa, egy idős özvegy hölgy volt. Aztán persze kiderül, hogy a ház kísértet lakta, ahogy a maga az egész mocsár is.

Sok egyetemista/főiskolás fellélegezhet, hiszen (legalábbis tudtommal) már a vizsgaidőszaknak nagyjából vége van, így nincs más hátra, mint azt a sok stresszt levezetni három olyan filmmel, amiben mások, másképp izzadnak helyettük. A lényeg, hogy nekik is meg kell felelniük. Külön csemege, hogy mindegyik különböző kontinensről származik.

A vizsga - Exam (2009)

Rendezte: Stuart Hazeldine

Ez a film is bizonyíték arra, hogy az angolok horror/thriller terén a XXI. században valódi mesterekké váltak. Előre leszögezném, hogy ez egy eléggé vér nélküli alkotás, ráadásul abszolút egyhelyszínes, mégis lesz miért izgulni.

A sztori nem szokványos: adott egy tucatnyi ember, aki felvételizik egy óriási vállalatnál, amiről ugyan nagyon sok sötét pletyka kering, de attól még az állásajánlat több mint csábító. Magyarul szólván, aki megkapja, annak lesz miből félretennie a gyerekkorára. Az sem mellékes, hogy gyógyszer gyártók lévén az ott dolgozók simán kapnak a méregdrága ellenanyagra. Ja igen, elfelejtettem közölni, hogy ez egy alternatív valóság (vagy közeljövő?), amiben egy elég veszélyes vírus pusztítja a Föld lakosságát. A lényeg, hogy van bőven motívácíó arra, hogy minden résztvevő maximálisan komolyan gondolja a felvételit.

Lássuk, hogy a zseniális írónak, Clive Barker-nek melyik novellájából készült mostanság jobb film. Előre szólok, hogy sajnos egyik sem tudja kenterbe verni a Dread-et. Egyébként mindkét novella kapható nálunk a Vérkönyvek első kötetének keretében. Itt pl. meg is lehet vásárolni.

Éjféli etetés - The Midnight Meat Train (2008)

Rendezte: Ryuhei Kitamura

Mint az a névből is sejthető, a rendező japán, ráadásul tudtommal ez az egyetlen olyan filmje, ami nem hazájában készült. Voltaképpen rajta kívül szinte mindenki amerikai. Így eddigi munkásságát nem is firtatnám, kivéve a nálunk is kaphatót, a kultikus Versus-t. Egyébként készített már egy Godzilla-filmet is, ezt csak úgy érdekességképpen írom le.

A történet elég érdekes elsőre: van egy fotóművész, aki nagyon szeretne már egy saját kiállítást, csak épp annyira azért még nem tehetséges. Így mást nem tud tenni, mint hogy elmegy az éjszakába és várja, hogy történjen valami olyasmi, amit érdemes lekapni. Valami olyat, ami magával ragadja az embert. Így fut bele a tehetséges kőarcú Vinnie Jones-ba, aki a Fog és köröm című, enyhén gyengére sikeredett horrorban megismert csendes karaktert hozza vissza. Na jó, most még inkább szűkszavú, de cserébe keményebb. Mondanom se kell, ő a "rosszfiú", aki a legutolsó időpontban induló metróban ülőket aprítja fel. Most lehetne mondani, hogy ez hogy nem tűnik fel senkinek, ám az írót nem arról ismerjük, hogy minden fekete és fehér lenne. Szóval a fotósunk a megszállottja lesz annak, hogy kövesse mindenhova az ürgét. Közben meg összebalhézik minden ismerősével.

Itt egy újabb adag bizonyíték, hogy én igenis "dolgozom" azon, hogy minél tökéletesebb listát állítsak össze, hiszen mégiscsak a 10 legparáztatósabbat keressük. Korábban már beszámoltam egy fél tucat műről, amiben rémisztgetést ígértek, helyettük viszont jóformán kínszenvedést kaptam. A most következőek már egy fokkal jobbak, de még így is elég gyengusok az elvárásaimhoz képest.

1. The Echo (2008)

Rendezte: Yam Larans

Na ez egy érdekes film, ugyanis a rendezője, a saját, 4 évvel korábbi filmjét remake-elte, hogy Amerika-kompatibilis legyen, az amúgy a Fülöp-szigetekről származó alkotás. Ennek fényében az eredeti sem lehet annyira jó, hiszen anno a Körnél is ugyanaz a rendező dolgozott a japán verzión, mint a feldolgozásánál is.

A lényeg: frissen szabadult csóka az elhunyt anyuka, régi, lerobbant bérházába költözik, ahol fura hangokra lesz figyelmes. Leginkább a szomszédok veszekedésére, de történnek más furcsaságok is. Voltaképpen itt sincs semmi más, "gyszerűen" szellemek garázdálkodnak, minket pedig megpróbálnak megijeszteni. Ez a része egyszer-kétszer sikerül is, hiszen már maga a kezdés is eléggé hátborzongató. De ezt, és még egy jelenetet leszámítva, kissé unalmas és kiszámítható az egész.

Technikailag nincsen vele semmi gond, szépek a színek, van a filmben bőven munka, csak épp maga a forgatókönyv nevetséges. Egyszerűen nem tud meglepni. Pedig ez elvárás lenne, ha már "rejtélyeket" akar felgöngyölíteni a főszereplőnk. Egyébként meg buta is a film. Ahogy a karakterek többsége is az. Ráadásul mindenféle eredetiséget nélkülöz. Kár érte, pedig ígéretesnek indult.

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Ezzel most a maradék adóságomat törlesztettem, íme, amire úúúgy vágytatok (remélem). Ráadásul így össze tudtam kötni a kellemeset a hasznossal.

Zsákutca - Dead End (2003)

Rendezte: Jean-Baptiste Andrea és Fabrice Canepa

Nem titok, hogy a blog nagy kedvencei a Franciaországból származó horrorfilmek. Ez is egy olyan darab, amely méltó a többi társához. Azonban most a hentelés helyett sokkal inkább borzongást kapunk. Szerencsénkre.

A történet igazából rövid, nem kell túlragozni: egy szokványos család (apa, anya, öcsi, nővérke + annak a pasija) autóval elmennek a nagyszülőkhöz Karácsonykor, hogy ott  együtt ünnepelhessenek. Azonban az úton egyre furcsább dolgok történnek: nem látnak más kocsikat, találkoznak egy fura lánnyal, ja és szépen, egyenként eltűnnek a családtagok.

Azt mondanom se kell, hogy késő este van, nincs kivilágítás, csak a végtelen erdő, no meg egy elhagyott faházikó. Ezek a körülmények remek táptalajul szolgálnak ahhoz, hogy egy nagyon jól eltalált zenei aláfestéssel a teljes játékidő alatt bennünk legyen az ideg. Erre a készítők (nagyon helyesen) még rátettek egy lapáttal: sokkolást is kapunk eleget, de nem viszik annyira túlzásba, hogy az egész film erre épüljön, mint pl. az The Grudge féle Átokban. Azért vannak benne kísértetek, meg lehet nyugodni:)