...amikben az a legszebb, hogy hazánkban is könnyen beszerezhetőek. Ráadásul mindkettőt ugyanaz az ember rendezte.

31. kilométer - Kilométro 31 (2006)

Rendezte: Rigoberto Castaneda

Sok más filmből ihletett mű, mondhatni semmi újat nem tud felmutatni, de attól még egész kellemes. Lényegében ez is egy kísértetes történetet dolgoz fel, ám itt most nem egy halott, hosszú fekete hajú kislány rendetlenkedik, hanem egy halott meztelen kisfiú. De igazából ő sem olyan gonosz, csak éppen úgy megijeszti az autósokat, hogy azok egy bizonyos 31. kilométert jelző táblánál meghalnak. Ja és az anyukája is arrafelé kóborol.

De hogy legyen valami konkrét váza is a sztorinak: a bevezetőben egy lány autóbaleset áldozata lesz, akinek ezért amputálni kellett a lábait, ami hagyján, de kómába is esett. Neki van egy ikertestvére és ahogy az várható, valamiféle spirituális kapcsolat van közöttük. Ez a szegmense a filmnek még egész hihető, hiszen ilyen iker-jelenségekről gyakorta olvasni a világsajtóban, nem hoznék fel most egy konkrét példát sem. Szóval a tesó elkezd nyomozni az ügyben, mert gyanús, hogy az elvileg elgázolt gyermekről nincs egy deka nyom se. Ebbe persze belesegít a hölgyek fiúi is, akik sajnos annyira jelentéktelenek, hogy bár nem ők a testvér-pár, de én egyszer-kétszer összekevertem őket.

Tehát a csapásirány megvan, amelyhez elengedhetetlenek a rejtélyek, amik most nem igazán lettek túlbonyolítva, sőt egészen primitívnek mondanám. Van 1-2 fordulat is, de egy olyan tapasztalt rókának, mint nekem, ezek sem okoztak túl nagy meglepetéseket. A vége meglepett, de csak mert semmi értelme nem volt. Jellemző hiba a műfajon belül.

De minden negatívum ellenére azért van egy sajátos atmoszférája. Igazából ami a legszebb, hogy a környezet abszolút nem egy "tipikus" mexikói, amiből arra következtetek, hogy a helyszín Spanyolországban játszódik, révén, hogy nekik is közük volt a filmhez. A színezés egész korrekt, kellően sötét és szürkés. A paráztatás egész jól működik, annak ellenére, hogy a sokkolások nem túl erősek (tekintve hogy a mama-szellem kissé gyengus CGI), de még a kiváratás sem igazán ment. Mondjuk amikor a "nyomozónőnk" a véres csíkot követi... az hatásos volt.

Igazából egész szép kis iparosmunka, azt nyújtja, amit várhat tőle az ember: egy laza kísértetes filmet. Se több, se kevesebb. Az még mindenképpen előny, hogy az unalmas jelenetek annyira nincsenek elnyújtva, bár az már igaz, hogy azért egy párat simán kihagytam volna. A színészek meg korrektek, nem játsszák túl a szerepüket.

Még valami: látszik, hogy úgy kellett összekapargatni a pénzt, mivel kb. 2 percen keresztül lehet megcsodálni kezdéskor a különböző támogatók cégéreit.

Értékelés: 5/10

A felvonó - Blackout (2008)

Rendezte: Rigoberto Castaneda

Valószínűleg Hollywoodban megtetszett valakinek a fent látott film és látott a rendezőben potenciált, ezért rögtön el is csábították az államokba -ami valljuk be-, egy mexikóinak maga az álom. Előre szólok, hogy az írás egy kissé spoileres lesz, de e nélkül nem értenétek, hogy mi köze ennek a műnek a bloghoz.

A történet itt még egyszerűbb: egy szinte kihalt bérházban hárman beragadnak egy liftbe. Azonban mindannyiuknak komoly oka van a sietségre, így elég idegesek lesznek, segítség meg nem igazán akaródzik jönni. Térerő meg persze nincsen, mondjuk tapasztalataim szerint ez sok liftben még a mai napig egy valós probléma.

Elsőre hasonlít az Ördögre, azonban itt egyikük nem a Sátán, hanem egy szadista kéjgyilkos, ami azért egy fokkal jobb. Na már most ő meglepő módon egy jómódú sebész, aki éppen a kislányát várja, és hát el kéne tüntetni az előző éjszakai áldozatnak a maradványait. Egyébként a kínzási módszere annyira egyedi és beteg, hogy szinte öröm nézni.

A hangsúly persze, mint az sejthető a klausztrofób környezeten van, és a karakterek jellemfejlődésén. Ez nagyjából meg is van, kár hogy egyikük, a fiatal lázadó srác karaktere rém unalmas és sablonos. Igazából nála látni a legkevesebb változást, szegényke eléggé egydimenziós lett. Így a hangsúly az elmebetegünk és a kissé szentimentális lány között kialakuló, nagyon szépen felépített feszültségen alapszik. No, az ő személyiségükben egy egymással ellentétes jellemfejlődés figyelhető meg: amíg az apukából az idő előrehaladtával kijön a pszichopata, zsarnok állat, addig az erős nőből egy megtört kislányt kapunk. Igazából emiatt a filmet leginkább pszichothrillernek titulálnám.

Azonban valahogy a feszültség nekem hiányzott, pedig éreztem a szándékot. Igazából a rendezőnek ez a műve se tudott túl sok eredetiséget felmutatni. Végig olyan érzése van az embernek, hogy "én ezt már láttam". Néhol meg már kifejezetten unalmassá válik, főleg egy-egy visszaemlékezésnél, amik próbálnak drámaiak lenni, de ez sajnos nem jön össze.

A két kiemelkedő színész hitelesség nem véletlen, hiszen a női főszereplő Amber Tamblyn, aki nem rég az Oscar-díjra jelölt 127 órában szerepelt. Sőt horror/thriller terén is eléggé tapasztaltnak számít, csak két példa: Kör és az Átok 2. De a gyilkost alakító Aidan Gillen-nek is jelentős a filmográfiája, tőle csak egy tévé-horrort, A démon-t emelném ki.

Technikailag itt sincs kivetni való, igazából nem is nagyon lehetne mit, hiszen ez majdhogynem egy egy helyszínes darab. A színezés itt is hideg, ám a szürkét ezúttal az acélos kék váltotta fel. Kontrasztként a flashback-ek meg színesek, sárgásak. Azért ezt is érdemes megnézni, főleg azoknak tudom ajánlani, akik bírják a bezártság témát, lásd a Kocka-szériát, vagy a vizsgázókat.

Castaneda-nak meg remélem legközelebb valami egyedi ötlete is lesz. Bár ahogy elnézem az Álomgyár nem igazán jöhetett be, mivel legutóbbi munkássága egy mexikói sorozat volt...

Értékelés: 6/10