Új sorozat, amiben 1970 előtti horror-filmek lesznek terítéken. Bár ez pont 1970-ben készült, szerintem még belefér.

Hentesbárd - Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (1970)

Rendezte: Mario Bava

Legújabb klasszikusom szintén egy Mario Bava mű, csak úgy, mint a Sátán maszkja. Múltkor elfelejtettem, azonban most pár szóban megemlíteném, hogy a rendező nem akárki. Mint az sejthető, ő az, akinek művei sok szempontból formabontóak voltak, aki egyáltalán feltette Olaszországot a képzeletbeli horror-térképre. Szerintem nem túlzás ha azt állítom, hogy ha Carpenter a slasher atyja (a Fekete Karácsony szerintem még nem az), akkor Bava a giallo-é (1963. The Evil Eye). Ez pedig egy zseniális film tőle. Tessék.

Giallo-nak indul, de annál több lesz belőle. Igaz, már eleve az egyedi, hogy itt maga a gyilkos a főszereplő. Követjük minden lépését, így nincs meg bennünk az az izgalom, hogy "jaj, mikor csap le megint", de furcsa mód nem is hiányzik. Épp elég érdekességet tartogatnak a készítők számunkra: miért öl? Aztán meg, hogy mit fog majd látni, amikor végre visszaemlékszik? Természetesen mindenre kapunk majd magyarázatot. Az talán nem meglepő, hogy az elkövetőnk gazdag és híres, aki feleségével él nem kimondottan boldog házasságban. A nő annyira utálja már, hogy csak azért sem válik el tőle, nehogy jó legyen férjének, kemény, mi? Ennek az egész gazdag emberes őrületnek a legismertebb darabja a sokak által ismert Amerikai Pszicho (2000), persze ennek a filmnek a tükrében már ez se egy olyan nagy durranás.

Szóval cimboránk öldökli a szép lányokat (ki másokat?), a nyomokat szépen elrejti, a rendőrség meg egyszer csak elkezd nyomozni. A kedves nyomozó is megéri a pénzét: egy amolyan Columbo-klón (ne feledjük, ekkor a sorozat még csak egy pilot-epizódon volt túl!), vagyis állandóan megkeresi a kis véreskezű Richie Rich-t, hogy "lenne még egy kérdése". A legnagyobb dobása az volt, amikor kérdőre vonta a női sikoly miatt: emberünk a TV-műsorra mutat, oké, elnézve. Másnap aztán beköszön a rend őre, hogy végig nézte ő is azt a filmet, de addig a pillanatig nem volt semmiféle ilyesmi jelenet, amíg ő be nem kopogott... Cseles.

Aztán a film felénél teljes 180 fokos fordulat következik be: az egész történet átmegy egy kísértethistóriába, aminek mi csak örülünk, mert az izgalmunk még jobban megemelkedik. Az ilyesfajta váltáshoz nem kisebb kreativitás kellett. Ez egy amolyan "2 in 1" megoldás, ami még manapság is ritkán látni, vagy legalábbis jól kivitelezve. Azt remélem elnézitek, ha most nem írom le, hogy miféle szellem lesz a dologban, legyen az csak meglepi. Már így is úgy érzem, hogy elrontottam és nem fogtok annyira meglepődni.

A technikai része a filmnek minden tekintetben kielégítő: a zene, a rendezés, a vágások. Sőt, még a színészek sem vészesek, leszámítva talán 1-2 modellt. De tőlük nem is lehet sokat elvárni. Az egyetlen negatívum talán az az indítéka az öldökléseknek. Nekem kissé gyenge és erőltetettnek tűnik. A mozaik utolsó darabja pedig abszolút kiszámítható. Kár érte, de mindezek ellenére ez is egy kifejezetten jó film.

Értékelés: 8/10