A hétvégén sikerült asszonykámmal belelendülni a dévédézésbe, így rögtön kaptok két ismertetőt is, hasonló (magyar) címekkel. Mindkettőt lehetett látni már hazai mozikban, szóval most egy kicsit mainstreamezünk. Enjoy!
1. Hívatlanok - The Strangers (2008)
Rendezte: Bryan Bertino
Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!
De nincs minden veszve. Maga a film felépítése egész jó: rögtön egy nem mindennapi jelenetet kapunk, amiben megjelenik a fiatal párocska egy romantikusan berendezett kis vityillóba. Csak éppen a hangulatuk olyan, mint akik temetésről jönnek, pedig pont hogy ellenkezőleg. Kicsit lelkiznek, aztán megjelenik egy hölgy az ajtóban, aki keres valakit, persze elég furcsán.
Aki látott már egypár ázsiai horror-filmet, annak bizonyára feltűnt, hogy a legtöbbnek ugyanaz a felépítése: van egy emelkedő íve, ami a kezdeti unalomtól a "majd' befosol" végéig terjed. Persze általában a készítők igyekeznek egy kicsit az elején is fenntartani az érdeklődést, több-kevesebb sikerrel. Nos, ez az ív erre a filmre fordítottan igaz. Abból az egy szempontból előnyös, hogy nem megszokott. Azonban ez a lépés rosszul jön ki, mert milyen már, hogy az ember a film végét elunja? Persze ez is emberfüggő, mert aki kevés horrort, vagy eleve filmet látott az életében, annak nagyon fog tetszeni, hiszen számára a végkifejlet teljesen meglepő lehet, de nekünk, horror-fanoknak egyáltalán nem.
A szavazók pechjére a négy film közül a legrosszabbat, azaz a ZS-kategóriásat választották. No igen, a cím nem minden, sajnos. Bevallom, engem is átvert a borító, meg a jól megírt ajánló. Mert az ember ezek alapján egy ütős, majd hogy nem Kör szintű filmet vár, tele para jelenetekkel. De a filmet nézve csak várja és várja... Hiába. Pedig nagyobb költségvetéssel (és tehetséggel) sokkal több mindent ki lehetett volna ebből az alkotásból hozni.
Fincsi kis film, sajnos azonban vannak szépséghibái, az egyik legsúlyosabb az, hogy elég nehezen gördül a cselekmény. Igaz, nem olyan durván, hogy "jajj minggyá' elalszok, ha nem történik végre má' valami!". Nem-nem, mert a film folyamatosan érezteti velünk, hogy itt valami lesz... és lesz is természetesen.
Szögezzük le az elején, hogy túl sok újdonságot ne várjunk tőle. Tipikus japán horror, annak minden kellékével: női főszereplő, hosszú hajú (halott) kislány, szellemek, vér, a múltban történt rossz, ami kihat a jelenre, leülepedő cselekmény, és az elmaradhatatlan "búúú féle ijesztgetés".
A film egy Stephen King adaptáció. Ami már önmagában sokat elárulhat egy filmről. Többnyire kétféle King film létezik: a nagyon ótvar és a nagyon jó. Szerencsénkre, az 1408 ez utóbbi kategóriába tartozik. Mert mi baj lehet egy regényből (jelen esetben novellából) készített mozival? Az, hogy abszolút nem adja vissza a hangulatát, ez elég sok eddigi munkánál előfordult, mnt például a Tortúránál (Misery, 1990), amiben bár két kiváló színész játszott, a könyvhöz képest a történet csak egy könnyed mesécske. A jelen esetben érintett novellát ugyan még nem volt szerencsém elolvasni, de biztos, hogy megéri.
Igyekszem nem csak hetente egyszer írni, csak hát el vagyok havazva. Na mindegy, a lényeg az, hogy most végre megint olvashattok tőlem kritikát.
Most kivételesen egy drágább kategóriájú filmet fogok kritizálni (ajándékba kaptam). Ehhez elég lenne annyit írnom, hogy a nagy sikerű Fűrész-sorozat alkotóinak a filmje, és ezzel lényegében be is fejezhetném. Miért? Mert ez is egy mestermű, leszámítva egy-két apróbb hibát. Na de ezért vagyok, hogy az ilyenekre felhívjam a figyelmet. Meg mert jelenleg nincs jobb hobbim, höhö.
Gondolom nem is kell megemlítenem, hogy ez a Ház a Kísértet-hegyen 1999-es remake második része. Nekem az első rész nagyon tetszett, igaz a vége elég nagy hülyeség lett... Mindenesetre az összkép hatásos volt, rengeteg csavarral, vérrel és ijesztő jelenettel találkozhattunk. Pont az a típusú film, amiről az ember nem is gondolná, hogy képeseknek lennének folytatni. Igaz, szerintem sokan a Végső Állomásra is ezt mondták, aztán tessék, már a harmadik résznél tart. De még lehetne sorolni ilyen filmeket.
Lehet-e egy olyan horror filmet rendezni, aminek a végén az ember rájön, hogy voltaképp semmi se történt? Persze, hogy lehet, de attól még lehet jó? Igen, a következő alanyunk remek példa rá.
Friss kommentek