Ezt a filmet már sokan kértétek, hogy nézzem meg és írjak róla. Amúgy is megtettem volna, mert érdekelt, annak ellenére, hogy a trailere számomra nem volt valami meggyőző. Végre kellemeset csalódhattam.

Grave Encounters (2011)

Rendezte: The Vicious Brothers

Gondolom nem kell bővebben kifejtenem, hogy manapság a kézikamerás horror filmek reneszánsza van, amik el akarják hitetni, hogy a látottak igaziak. Vagy legalábbis csak azt az érzést akarják kelteni bennünk, nézőkben. Ez azonban csak ritkán működik, legtöbbször a készítők beleesnek egy csomó hibába, pl. hogy unalmas dolgokat is felvesznek (Paranormal Activity), vagy akkor is kameráznak, amikor a legtöbb ember már eldobta volna azt a vackot (Holtak naplója). Vagy csak egyszerűen nézhetetlen a végeredmény (Ideglelés). Mindenesetre a bevételek láttán megéri így forgatni, és úgy tűnik, igény is van rá. Ezzel viszont egyre több fércmű keletkezik, amiket csak kínukban raknak össze, hogy eladható legyen. Ebből a mocsok tengerből emelkedik ki a Grave encounters.

Amilyen amatőrnek tűnt első ránézésre, annyira profi a valóságban. Már maga az alaphelyzet is nagyon hálás: egy szellemekre vadászó műsor stábja (ilyeneket hazánkban is látni egyes adókon) bezárkózik egy elhagyatott szanatóriumba. Ahonnan aztán nem tudnak majd kijönni. Tudom, ez kissé klisésen hangzik, de mégis működik. A többi meg már kit érdekel?

Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

Ne mondjátok, hogy nem tartom a lépést a bemutatókkal, íme egy idei darab, ami már most is elég népszerű sokaknál.

Insidious (2011)

Rendezte: James Wan

Alapból már megvan egy minimális siker, ha úgy harangozzák be, hogy a Fűrész és a Paranormal Activity alkotóitól. Nos, ami számomra érdekesebb, az James Wan, akinek nem csak Jigsaw-ot, de a szerintem nagyon ütősre sikeredett Halálos hallgatást is rendezte. A trailer pedig egész pofásra sikeredett, bár én már akkor is megírtam, hogy nem tűnik többnek, mint egy átlagos kísértetházas horror. Az előrejelzésem jogos is volt, meg nem is.

A történet látszólag semmi extra: apu, anyu és a három gyerek egy új házba költözik, mivel anyuci nem bírta tovább a régi lakhelyüket. Egészen konkrétan paranormális jelenségek áldozata volt, apuci az "egyszerűség" kedvéért meg inkább belement az ingatlanváltásba. Azonban a furcsaságok ide is követték őket, mi több, legidősebb fiúk, Dalton (Ty Simpkins - Világok harca, A következő három nap) egy furcsa kómába esik, ami előtt az orvosok is értetlenül állnak. Aztán persze előkerülnek a szellemszakértők. A lényeg pedig az, hogy az említett kissrác álmában ún. asztrál utazásokon esik át, vagyis a lelke a testén kívül repked. Csakhogy az ártó szellemek nem engedik vissza, mivel át akarják venni a gazdátlan testet. Mi több, a főkolompos egy démon, aminek a kivitelezése ritka gagyira sikeredett, ráadásul kifejezetten röhejes. Nem tud megijeszteni az fix. Engem leginkább Darth Maul-ra emlékeztetett.

Ugye anno volt egy szép nagy poszt a spanyol horror filmek zsenialitásáról. Na most egy kicsit árnyaljuk a képet.

1. Hideg csontok - Fragile (2005)

Rendezte: Jaume Balagueró

Igazából nem is értem, hogy ez múltkor hogy maradhatott ki, hiszen nekem ez még megvan is van DVD-n már egy jó ideje. A rendezőt pedig nem kell bemutatni, hiszen neki köszönhetjük a [REC] 1-2-t, illetve a Darkness - A rettegés házát is. Akkor most pótoljuk a hiányosságot.

A főszereplő a Golden Globe díjas Calista Flockhart, akit a többség a nálunk is bemutatásra került Ally McBeal c. TV-sorozatból ismerhet. Itt egy bezárás szélén álló gyermekkórházba frissen érkezett ápolónőt alakít. A bezárást tessék a szó legszorosabb értelmében venni, ugyanis már nagyban pakolnak, csak ideiglenes helyhiány miatt vannak még ott a gyermekek és a személyzet. Lényeg, hogy az egyik kis beteg kapcsolatot ápol egy szellemmel, aki néha felkapja a vizet, és akkor tör-zúz. Néha még ölésre is képes. Persze kezdetben nem sokan hisznek neki, aki meg igen, az viszont igyekszik nem rá gondolni.

The Tattooist (2007)

Rendezte: Peter Burger

Eléggé internacionális mű, tekintve hogy holland-új-zélandi-szingapúri koprodukció keretében született. Mindegyik nemzet feltudott már mutatni önállóan egy-egy horrort (elég Peter Jacksonra gondolni), most lássuk, hogy együtt mire voltak képesek. Előre szólok, hogy semmi maradandóra.

A főszereplő Jake (Jason Behr, aki már megjárt pár műfajunkbeli filmet, közte a The Grudge féle Átkot és a Vérfarkasokat) egy "gyógyító tetoválóművész", legalábbis ezt igyekszik elhitetni az emberekkel. Mert hát egy mezei tetováló manapság nem lehet elég sikeres ugyebár. Mindenesetre megismerkedik néhány szamoaival, akiktől ellopja a spéci, tradicionális tetováló szerszámjukat. Ezzel később megvágja magát, amitől a tintája halálos lesz. No nem fertőzést terjeszt, hanem a művei életre kelnek és maguktól nőnek tovább az áldozatok testén. Egészen addig, amíg be nem teríti a minden porcikájukat és szét nem hasad a bőrük. Persze kiderül, hogy valójában itt is egy szégyenben "élő", nyugodni meg nem tudó szellemről van szó. Ja és a szerelmi szál is megvan kötelező jelleggel.

A következő két film nagyon sokban hasonlít egymásra, azonban tényleges kapcsolatot a közöttük nem találtam. Mindenesetre mindkét történet a kínai Éhes Szellemek Hónapjában játszódik, és ki nem találjátok, de lényegében erről is szólnak. A főbb szerepekben ázsiai színészek találhatóak, a címet pedig kínai (most vagy kantoni, vagy mandarin) írásjellel tarkították. Ja és mindkettő bűnrossz.

A szellemek havában - They wait (2007)

Rendezte: Ernie Barbarash

A rendezőt ismerheti a magyar közönség, hiszen az első alkotása a Kocka 3 volt, ami szerintem nagyon jóra sikeredett. Most meg itt van ez a valami, ami előtt értetlenül állok.

Van egy család: kínai apuka, amerikai anyuka és a csak angolul beszélő kisfiúk. Ők hárman a férj nagybácsijának a temetésére utaznak Amerikába, ahol elkezdődnek a furcsaságok. Elég hamar kiderül, hogy a gyerek amolyan "látó", amit anyucitól örökölt. Konkrétan látják a szellemeket, démonokat, álruhába bújt ÁNTSZ-eseket. Na de ez még hagyján, de a kölykök hamar megszállja egy szellem, akiről kiderül, hogy csak üzenni akar a nőnek! Hiszen a kísértetünk nem tud békében nyugodni, és vagy megtalálja a gondok okozóját a nő, vagy a gyermeke meghal. Ugye milyen rendes ez egy szellemtől? Ez így nem más, mint színtiszta zsarolás. Ennek következtében a szellemlány (mi más is lenne) története már nem is olyan megrázó. Szóval drámát ne nagyon várjunk.

Így hétvégére összeállítottam Nektek egy halom rossz filmet, mazochistáknak és olyanoknak, akik nem szeretnék az idejüket ilyenek megtekintésére pazarolni. Ezeket viszont már egytől egyig végignéztem. Mit meg nem teszek értetek? :)

1. The Jail - A Women's Hell / Anime perse (2006)

Rendezte: Bruno Mattei

Annak ellenére, hogy a film jelentős részében ázsiaiak hölgyek szerepelnek (börtöntöltelékek), ez egy hamisítatlan olasz trash. Az azóta megboldogult rendező a haláláig rengeteg szemetet termelt, leginkább (mily meglepő) zombi produkciókra specializálta magát, de azért a fiatal lányok megalázásához és kínzásához is egész jól értett, ahogy a mellékelt film is mutatja.

Amint azt a cím is sugallja, itt egy nyomorúságos női börtön lakóinak az életét követhetjük nyomon, ami nem éppen cukormázas. Nevük nincs, csak számuk (bár egymást azért a rendes nevükön szólítják) és a kiválasztottaknak időnként egy bordélyházban kell elviselni a gazdag vendégek különböző perverzióit. A fenyítés meg kíméletlen. Igazából az egész egy Ilsa-filmhez hasonlít, csak nincs benne annyi szenvedély, de gagyiság kétszer annyi.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

The Ward (2011)

Rendezte: John Carpenter

Carpenter az a rendező, akitől mindenki látott már legalább egy filmet, még ha nem is tud róla. Igazi ikon, részletesebben nem is mutatnám be, mert aki nem ismeri munkásságának 1-2 kiemeltebb művét, az rossz blogot olvas. A lényeg, hogy 2001 óta nem forgatott egész estés filmet. Legutóbbi alkotása az a film - A Mars szelleme -, amibe valljuk be, kár volt egyáltalán belekezdeni. Így kijelenthetjük, hogy a rajongók már jócskán ki voltak éhezve egy igazi Carpenter-műre. Sajnos azonban erre még várhatnak, várhatunk.

Már maga a film alapanyaga is necces: egy női elmegyógyintézetbe friss hús érkezik, akinek persze nincs ínyére a helyzet, ezért minden pillanatot megragad a szökésre. A társai meg nagyrészt jó csajok, kár, hogy egyikük sem vetkőzött le (első hiba). Aztán kiderül, hogy az intézetben lakik egy dühös szellem is, ami (aki?) egyenként levadássza a lányokat. Ezek a kivégzések egész látványosra sikeredtek (a szembe szúrás mindent visz), csak többségük túl gyorsan végbement. Aztán természetesen megjelentek a hatásvadász sokkolások (második hiba), bár néhol finomabb, éppen ezért hatásosabb eszközöket is bevetett az ijesztgetésre. Ez utóbbiak a film legjobb pillanatai.

Tudom, tudom, mostanság hanyagoltam kissé a blogot, ennek több oka is van, amire most nem igazán térnék ki. Szerencsére koimbra tartotta a frontot, ezúton is köszönöm neki.

Jöjjön akkor a tradicionális "bocsánat csomag", amiben kivételesen egész jó filmek kerültek. Természetesen csak tömören.

1. Az elcserélt gyermek - The Changeling (1980)

Rendezte: Peter Medak

Ez a film is a "para-toplista" keretében került megtekintésére, mivel sok külföldi oldalon említik, teszem hozzá gyorsan, hogy jogosan. Itt is fellelhető az a minimalista professzionalitás, ami a Woman in Black c. remekmű esetében felmerült: nagyon apró, mégis mai szemmel nézve triviális eszközökkel képes befosatni az embert.

A történet első hallásra nem több egy szabvány kísértethistóriánál: "frissen" özvegyült férfi beköltözik egy régóta elhagyatott hatalmas házba. Aztán hamar feltűnnek neki furcsaságok (pl. különböző természetellenes zajok), aminek hatására hív egy médiumot, aki közli, hogy itt bizony egy halott gyermek szelleme nem talál nyugalmat. Azonban ahelyett, hogy az alkotók ennek a kölöknek a fejével rémisztgetnék a nézőt, inkább folytatják a különböző paranormális jelenségek egymásra pakolását.

De még ez se minden! Ugyanis itt a szemünk előtt egy kész összeesküvés bontakozik ki, kvázi egy krimi a horrorban, nagyon elegáns párosítás, meg kell hagyni. Manapság sajnos az ilyesmi ritkaság.

A színészekkel maximálisan megelégedhetünk, hiszen maga a főszereplő egy Oscar-díjas színész, George C. Scott (A tábornok c. háborús filmben nyújtotta alakításáért kapta). De a többségnek sincs szégyenkeznie, hiszen az egyik mellékszereplő a két Oscar-díjas Melvyn Douglas. Szóval a minőségre nem lehet panasz, de ugyanez mondható el a film minden technikai részletére is. Engem hangulatában leginkább az Ómenre emlékeztetett, csak itt még említés szintjén se jelenik meg a Sátán, ami nem is baj.

Aki szereti a régi vágású, visszafogottabb, finoman paráztató horrort, annak ez egy tökéletes választás. Ha már nálad az etalon a gyors vágások és a több liternyi vér, akkor inkább kerüld. Mellesleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi mai zsánerfilm vett át tőle jellegzetes elemeket, mint pl. a kútra épített ház megjelenítése, ami mondanom se kell, hogy miben köszön vissza később.

Olybá tűnik, hogy Kanadának a '80-as évek volt a horror aranykora.

Mielőtt nekikezdenénk, szögezzük le, hogy a kedvenceim mellett ezek sem a "legjobbak", hanem egyszerűen olyan meghatározó alkotások, amik hatással voltak a filmiparra, mondhatni a nagy zsánerek következnek.

Biztos lesznek olyan közismert nevek, amiket kihagyok, de próbáltam a 10 legfontosabbat összeszedni. Az igaz, hogy ez is részint szubjektív, szóval a listával vitatkozni szabad, mi több, kötelező:)

Elkerülve azt a hibát, hogy valamiféle rangsort vizionáljatok bele, ezért az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendet állítottam fel.