Sorozatunk harmadik része ismét a masszív őrület és elmebaj jegyében telt. A megszokott deviáns viselkedése a szereplőinknek most tetőfokára hágott. Lényegesen pörgősebb, betegebb részt kaptunk, mint a második. Nagyon nyami volt!

Mivel már kétszer is beharangoztam Adam Levine és drága barátnője halálát a jelenkori jelenetsorban, már meg sem lepődnék, ha a negyedik rész is úgy kezdődne, hogy a kilenc élettel rendelkező párocskánk még mindig él. Mit nekik pár szurkálás valami hegyes eszközzel, egy karlevágás, vagy éppen pár golyó. Ők örökké fognak élni, hogy mindig legyen valami bejátszás 2012-ből. Na, de most már aztán tényleg kimúltak, de legalább annyit megérdemeltek volna, hogy rendesen a Vérpofa intézze el őket és ne pedig két hamisítvány, akiket végül meg elkap az eredeti. Olyan méltatlan, hogy már-már majdnem megmenekülnek a gyilkos elől, erre jön két srác és lelövik őket.

Néhány fiatal dokumentumfilmet forgat egy elhagyott elmegyógyintézetben. Hmm... ismerős? Igen, már az előzetes alapján is érezni az igen erős Grave Encounters "hatást", vagy minek is lehet nevezni az ilyet.

Egy teaserünk korábban már volt.

A tegnapi napon Cadenzával lenyomtuk az első három filmet. Bár mindketten gyökeresen eltérő véleményre készültünk, ez most (még) nem igazán jött össze. Az viszont mindkettőnket meglepett, hogy a filmeket eredeti nyelven sugározták. Igen, még a svédet is. Bár ahhoz könnyítésül kaptunk angol  (amolyan "lebutított") feliratot. Akinek azonban ez nem volt elég, élhetett a szinkrontolmács eszközével is. Persze ez az aprócska tény egyikünknél sem okozott különösebb fennakadást, de Cadenza azért bevállalt egy (az ő szavaival élve) "audiotolmácsos" élményt. (Pedig papírom van róla, hogy tudok angolul... - Cadenza)

Mindeközben a helyet is jobban szemügyre vehettük (most már le is tudtunk ülni!), mi több, volt szerencsénk megtapasztalni, hogy az itt kapható popcorn köröket ver "plázás" társaira. Értsd: enyhén sózott, szép nagy szemű, rendesen kipattogott, egyszóval tökéletes. Mindazonáltal az italozás kissé nehézkes, ugyanis mindent üvegben vagy korsóban kapsz, továbbá az ülések karfájában nincs pohártartó. (Igen, tudjuk: ez egy művészmoziban nem szokás.) Külön érdem (purga szerint), hogy a férfi mosdó kellemes gyümölcsillatú. (Bezzeg a női nem... - Cadenza)

Egyébként olyan este 10-fél 11 magasságában egy dj nyomatta az előtérben az aláfestő elektronikus zenéjét (meg nem mondjuk a pontos műfaját).

Sejteni lehetett. Habár a Paranormal Activity 4 csak csalódást keltő 30 millió dollárt söpört be Amerikában (plusz 26 millió folyt be a nemzetközi piacról), de a film az alacsony költségek mellett máris sikeresnek mondható. A stúdió egy percig nem gondolkodott el azon, hogy befejezze a franchise-t, e helyett inkább bejelentették, hogy 2013-ban, valamikor Halloween előtt kerül a mozikba. Egyelőre nem tudni, hogy ki írja a forgatókönyvet és az sem ismeretes, hogy ki ülhet a rendezői székbe.

Ezen túlmenően számítani lehet egy spin offra is, amely valamikor jövő év őszén érkezne a vásznakra, a célközönség pedig a latinok lennének. Kifejezetten a Parajelenségek brazíliai, mexikói és argentínai kedvelői számára készülne az alkotás. A rendezői teendőket Christopher Landon, a Disturbia írója látja el.

Miképp indult el ez a franchise? Tekintsünk egy kicsit vissza. A DreamWorks azzal a céllal vette meg a 15.000 dollárból forgatott Paranormal Activity-t, hogy abból egy nagyobb költségvetésű remake-et készítenek. Ám még előtte levetítették egy tesztközönség előtt, a nézők gyakorlatilag maguk alá csináltak a félelemtől. Ekkor a fejesek úgy döntöttek, hogy hagyják a remake-re vonatkozó elképzeléseiket. Marketingre se költöttek sokat, bíztak abban, hogy elég lesz annyi is, hogy mutogassák a vászon előtt ülő emberek rémült arcait. Állítólag Steven Spielberg egy másolatot hazavitt, ám szobaajtaja becsapódott és lakatost kellett hívnia, hogy kijusson, majd a DVD-t egy szemeteszsákban küldte vissza a stúdióhoz, amire figyelmeztetésképp ráírta a következőt: Haunted.

Oren Peli filmje hatalmas sikert aratott, nem meglepő, hogy jött a folytatás, ami némileg gyengébben szerepelt a kasszáknál, de a harmadik beállította a legjobb októberi nyitány rekordját. Csoda, hogy itt a negyedik felvonás? A stúdió bő negyven milliós hétvégét remélt, azonban a 30,2 millió dolláros összeg jelentősen alulmarad a vártakkal szemben. Pénteken 15 millióval kezdett, majd szombatra hirtelen jelentős csökkenést produkált, úgy tűnik, hogy a rajongók rögtön az első napon látni akarták. Persze így szép profitot fog termelni a produkció, hisz 5 millió dollárból hozták össze, legalábbis papíron ennyi.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy népes horror-rajongó táborunk a The Walking Dead szezonpremierje mellett bizony az október 18-át írta be piros betűs ünnepnek a naptárjába. Ezen a napon kezdődött el ugyanis egy újabb évadnyi zseniális borzongás és körömrágás az FX csatornának hála. Bizony, nem kell tovább várnunk, visszatért az American Horror Story!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetését produkálta az American Horror Story első évada, amely rétegsorozat létére igen jó nézettségi adatokat produkált. Az Egyesült Államokban is részről részre egyre többen fedezték fel maguknak az eleinte még kevésbé ismert sorozatot és itthon is egyre több embertől hallottam a bűvös október 18-ai dátumot, amikor is visszatér otthonunkba a Ryan Murphy és Brad Falchuk fémjelezte műsor. És annyit már elöljáróban elmondhatok, ha az évad egésze olyan lesz, mint a szezonnyitó, akkor keríthetek magamnak egy szuperlatívusz szótárat. Spoileres írás következik.

Úgy tűnik, hogy a sorozat a Dexterrel nagyon egy rúgóra jár, mivel ahogy ott, itt is egy gyatra második epizód után egy tisztességes folytatást kaptunk. Sok izgalomban lett részünk, végre. Ráadásul Jane ezúttal csak minden harmadik jelenetben szerepel.

A kezdés baromi hangulatos lehetett volna, ha készítenek hozzá egy tisztességes felvezetést. Mert Jane-re rácsukódik a titkos ajtó, majd egy kislány hangját hallja, aki még a lábát is megfogja. Egyszóval para helyzetben volt, sajnos az átlagnézőnek nincs igazán ideje ráhangolódnia, így vélhetően a várt hatás sokaknál elmaradhatott. Természetesen hősnőnk kiszabadul és a szellem kislányt sem most látta utoljára.

Az idei év egyik nagy várományosa, amihez számtalan poszter készült. Ráadásul a Ház az erdő mélyén-hez hasonlóan már napok óta kapom a levélbombákat leveleket, hogy ugyan írjak már róla. Ami egyébként roppant hízelgő, jól is esik. Megérte rá várni? Rögtön kiderül!

V/H/S (2012)

Rendezte: Matt-Bettinelli-Olpin, David Bruckner, Tyler Gillett, Justin Martinez, Glen McQuaid, Joe Swanberg, Chad Villella, Ti West, Adam Wingard

Igazi underground filmesek a rendezők, szóval senki ne legyen zavarban, hogy ha egyikük neve sem cseng ismerősen. Kivételt képez persze Ti West, akinek már vagy három művéről is megemlékeztünk a blogon (Kabinláz 2, The House of the Devil és a The Innkeepers). Kissé ki is lóg a sorból, ahogyan az ő szegmense is.

Szóval ez a lelkes csapat összefogott, hogy közösen reflektáljanak a kor hívószavára, a found footage horrorokra. Maga az elképzelés egyébként pazar ötlet, ahogyan az is, hogy mindegyik résztörténet más-más alműfajt próbál megidézni.

Természetesen van kerettörténet, bár talán jogos a kérdés, hogy mégis minek? Pláne, ha ilyen a kivitelezése... Ugyanis egy csapat "videó-huligánt" (WTF?) látunk, akik sportot űznek a balfasz felvételek készítéséből. Kezdéskor meg is csodálhatjuk a munkáikat (na jó, a csöcs-mutogatóst meg lehet bocsájtani). Aztán jó pénzért felbérelik őket, hogy törjenek be egy öregemberhez és lopjanak el tőle egy VHS kazettát. Amin ugyan nem tudni, hogy mi van, de "felismerhető lesz". Valamiért (?) ezt a bűncselekményt is rögzítik, ráadásul mindjárt két kamerával!

Bemennek, az öreg már halott, és találnak egy rakás, címke nélküli kazit. Amelyet meg-megnézegetnek és amiket mi is láthatunk - ezek lennének a kérdéses történetek, ha eddig nem jöttetek volna rá.

Akkor térjünk is rá a lényegre és lássuk egyesével a kisfilmeket: