Castle Freak / Full Moon (1995)

Rendezte: Stuart Gordon

Először is, laikusokban felmerül a kérdés, hogy ha ez a második, akkor melyik az első? Erre kioktatják őket a nagyokosok, hogy "hát a Re-Animator, amit szintén Stuart Gordon rendezett", amiben kivételesen igazuk is van. Mert még véletlenül sem a túlértékelt From Beyond (újabban van már magyar címe is: Tágra nyílt elme), amit ironikus módon szintén ő rendezett. De ha már itt tartunk, Gordon bá' (blő) nem állt meg ennyi Lovecraft-adaptációnál, hiszen leforgatta még 2001-ben a Dagon-t is. Szóval mondhatjuk rajongó az öreg, ami azért nem hátrány ebben a szakmában.

Az, hogy a film története mennyire hű a könyvhöz, sajnos az elolvasásának hiányában nem tudom megítélni, de mivel ezt is a "jelen korba" helyezték - na meg ismerve az eddigi adaptációkat -, valószínűleg nem sok. Őszintén szólva ez teljesen mindegy, mivel a végeredmény önmagában is megállja a helyét a "piacon".

A kezdés elég nyomasztó: a helyszín egy ódon kastély, ahol egy idős hölgyet látunk, aki éppen szerény reggelit készít egy tömlöcben sínylődő lénynek. Grátisz kap egy kis korbácsolást is. A dolga végeztével azonban a nénit magához hívja az Úr, így a placc üresen marad, nem lesz ki etesse a foglyot.

Nem olyan rég többen is említették, hogy kíváncsiak lennének arra, hogy mik az én személyes kedvenceim, hát íme. Az összeállítás kissé nehéz volt, egy jó pár film ki is maradt. Így igyekeztem úgy összerakni, hogy melyeket nézem meg a mai napig a legszívesebben és leggyakrabban.

Azonban szeretném előre leszögezni, hogy ez lista NEM azt mutatja, hogy szerintem mely horror filmek a legjobbak, hanem hogy NEKEM mik a favoritjaim. Szóval számonkérést nem szeretnék kapni.

Igen, ezek nálam mind 10/10-es (na jó egy nem, de azt majd megmagyarázom).

Nem, nem ez az exkluzív kritika, amit a hétre ígértem, meg lehet nyugodni. Ez csak simán trágya.

Túlélősziget - Demon island / Survival island (2002)

Rendezte: David Hillenbrand és Scott Hillenbrand

Az, hogy ez a DVD hogyan került hozzám anno, annak van egy kis története.  Akit ez nem érdekel, az ugorjon a következő bekezdésre.

3-4 éve, amikor még a DVD-turkálókba nem kerültek Oscar-díjas filmek, bizony még nagyon sok rossz film került 990 Ft-ba. A hátsó borító és a szinopszis alapján sejtettem, hogy ez is egy pocsék film lehet, ezért erre ekkora összeget nem szántam, de azért minimális szinten érdekelt. Aztán egy online aukciós oldalon sikerült megnyernem, természetesen használtan 200 Ft-ért. Már ez a momentum is gyanús volt, de az meg pláne, hogy akitől átvettem, végül nem kért érte egy garast sem. Kezdtem félni. Bebizonyosodott, hogy a félelem jogos volt, mivel ez egy kalap szar.

Ezzel a filmmel már nagyon-nagyon régóta tartoztam. Lássuk, hogy hazánkba milyen kiadványban jelent meg.

Borzongás - Creep (2004)

Rendezte: Cristopher Smith

Ez kérem egy közös angol-német koprodukció, ami abban merül ki, hogy a főszereplőn  (Franka Potente, aki maga is germán) kívül a filmben minden az Egyesült Királysághoz köthető. Ami nem nagy szó, mert a helyszín a föld alatt játszódik, egy metróalagút és csatornahálózat kereszteződésével. Egyébként a rendező neve ismerősen csenghet egyes számára, hiszen a leghíresebb filmje, a Csapatleépítést nálunk még a mozikban is vetítették. Alanyunk pedig az első nagyjátékfilmje, amiben érződött, hogy van érzéke a szakmához. Vagy legalábbis a horrorhoz.

A történet alapfelvetése eléggé bután tűnik, vagy legalábbis elképzelhetetlennek: egy amolyan "szingli ribancz" nem tud taxit fogni az éjszakában (nálunk elmaradott magyaroknál bezzeg lehet hívni telefonon a taxitársaságokat), ezért úgy dönt, hogy elmegy metróval. Épp időben, mivel már az utolsó szerelvény érkezik, ez később még egy fontos adalék lesz. Sajnos senki nem szólt neki, hogy a fű+vodka kombináció nem a legjobb az ébren maradáshoz, ezért elalszik a peronon. Mire felébred, a metrót lezárták...

Szörny csapat / The Monster Squad (1987)

Rendezte: Fred Dekker

Nem is olyan régen írtam Dekker zseniális tiszteletadásáról, a Rémes egy éjszakáról, ideje egy hasonló kaliberű, ám jóval gyermekdedebb filmet bemutatni tőle. Előre szólok, hogy ez sokkal inkább egy ifjúsági teleregény, mint horror, ám aki oda van az Universal legendás szörnyfilmjeiért, magyarul a klasszikusokért, annak kötelező darab.

A rendezőnek a horror iránti rajongása itt is adja magát, elég, ha csak az alapötletet nézzük, hiszen nem kis elszántságra vall az, hogy ezeket a lényeket valaki egy filmbe tömörítse. Persze nem ő találta fel a spanyolviaszt, hiszen ilyen próbálkozások már korábban is voltak, mint pl. a '44-es Frankenstein háza. Sőt, nála se ért véget az ilyesmi, hiszen 2004-ben meg jött a Van Helsing, ami eléggé átértelmezte a német tudósról eddig kialakított képet. Szóval mindig is volt igény az ilyen crossoverekre, hiszen ki ne képzelte volna már el, hogy mikre lennének képesek ezek a kreatúrák együtt? Nos, a film során nem sokra.

Félig lustaságból ugyan, de most másnak a kritikáját fogom posztolni. Ugyanis volt szerencsém a  hétvégén megtekinteni a Troll Huntert, aminek a trailerét jómagam is bemutattam.

Nekem tetszett, végre egy olyan áldokumentumfilm, amiben nem nyikorgó ajtókat, árnyakat látunk, hanem teljes egészében a keresett lényeket, azaz trollokat. Ezek pedig meglepően jól néznek ki, persze ehhez hozzájárult az a "fortély" is, hogy a többséget éjjellátón (vagyis zöld színben) látjuk. A hatás így is leírhatatlanul jó és látszik, hogy az eredeti filmes ötleteket nem a tengerentúlon kell keresni. Norvégia pedig végre büszke lehet egy horror filmjére, hiszen eddig csak egy koppintást, és egy 3 epizódot megélt tucat-slashert tudtak nekünk prezentálni. Csak így tovább!

A lényeg pedig, hogy kivételesen (igazából már másodszor) a Geekz-kritikát tudom ajánlani, aminek a 90 százalékával egyetértek. Egyetlen dolog volt, ami igazán taszított, az az a momentum, hogy a lények képesek kiszagolni (!) azt, aki keresztény. Ezt pedig még csak meg sem magyarázzák, legalábbis tudományosan nem. Továbbá a már említett, mondhatni tipikus bakit ebben a "műfajban", hogy a kamerás mindent, de mindent vesz. Ugyanis legtöbbünk az első rázósabb szituációnál eldobta volna a francba, hogy gyorsabban lehessen futni.

Értékelés: 7/10

Meg lehet nyugodni, lesz majd "rendes" kritika is, továbbá ezt sem szeretném rendszeresíteni.

Még valami: ide a rozsdás bökőt, hogy hamarosan tervbe lesz véve a folytatása.

UPDATE: Közben eszemben jutott, hogy a derék északiaknak van még egy híres filmjük, amit nálunk is kiadtak eléggé zavarba ejtő címmel, ez a Náci Zombik (Dead Snow). Jó film nagyon, de nem írok róla, mert ezt már biztos mindenki látta, aki meg nem, az egyszerűen nézze meg, mert jó:)

Rémes egy éjszaka - Night of the Creeps (1986)

Rendezte: Fred Dekker

Dekker íróként mindig is a vígjáték-horror-sci-fi tengelyen dolgozott, többnyire ezeknek a kombinációjával. Mely közismert filmek forgatókönyveit köszönhetjük neki? Például A ház, Spionfióka és a Robotzsaru 3, a rendezést azonban ez utóbbi filmmel abba is hagyta, amit ismerjünk el, megértünk. Ez - az első általa dirigált filmje - viszont egy valóságos gyöngyszem.

Nem elég, hogy a fenti "háromszöget" remekül sikerült összehangolnia, de emellett tiszteletét teszi több más mű előtt is. Minden hibája ellenére ez egy mestermunka. Most akkor lássuk, hogy miért is.

A kezdést nem lehet kibírni röhögés nélkül: annyira gagyi, hogy az már aranyos. Két "gumiruhás" földönkívüli üldöz egy harmadikat, akinél valami fura kísérleti anyag van, amit nemes egyszerűséggel kilő a világűrbe. Sajnos többet nem is hallunk róluk. Na és hova fog ez a valami landolni? Igen, kitaláltátok, a mi kis bolygónkra, ahol jelenleg még csak az '59-et írunk. Emiatt a színezés fekete-fehér, ami egy dolog, de a becsapódás egy az egyben az 1958-as Masszát idézi. Minden részletében ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza: a párbeszédekben és a fiatalok attitűdjeiben is. Aztán hirtelen belerepül egy "űrpióca" az egyikük szájába, majd vágás és a "jelenben" ('86-ban) találjuk magunkat egy (hol máshol) amerikai egyetemi kollégiumnál.

Előtte: holnap este 7-ig még lehet szavazni, tessék klikkelgetni!

A Sátán kapuja  - The Gate (1987)

Rendezte: Takács Tibor

Erre a gyöngyszemre még az előző posztban, Róka-Rudi nevű kommentelőnk hívta fel a figyelmemet. Pontosabban már egy ideje megvolt, de még nem vitt rá a lélek a megtekintésére, viszont a Troll 1-2 után rákaptam a '80-as évek gumiszörnyes remekeire, a végső lökést pedig a kulcsszó adta meg: magyar. Igen, egy mondatban a magyar és a horror szavak, az egészségügyi ellátás szókapcsolat nélkül! Eddig csak egy, szélesebb körökben is ismert ilyen produkcióról tudtam, a Hasfalmetszőkről, amin sajnos messziről érződik a lelkes amatőrizmus és az ultra szerény költségvetés. Tudom persze, hogy a készítőknek még van 1-2 ilyen filmjük, de azok még ennyire se ismertek. Jó, igaz, ott van még Antal Nimród is, üsse kő... Na de ez! Ez végre egy rendes "stúdiós", több kamerás film! Egyenesen Kanadából! Na hoppá.. Igen, ugyanis a rendezőn, az operatőrön (Thomas Vámos) és az egyik produceren kivűl (Andras Hamori) mást nem találni, aki hazánkfia lenne. De ez így is elég szép teljesítmény.

Hogy rögtön a tárgyra térjek: ez is egy eléggé családias hangvételű horror, ám van benne azért egy-két borzongatóbb jelenet. De hogy is lehetne bármilyen horror igazán hatásos, ha a két főszereplő kisfiú még a pubertás kort is csak alulról súrolják? A legnagyobb gondjuk pedig a tinédzser nővérke és a f*sz barátai, akiknek persze a legfontosabb dolog az életükben a bulizás. Ami alapból nem lenne gond, de ezek egytől egyig ellenszenvesek, ráadásul sajnos egyik sem hal meg. Sőt, ha már itt tartunk, az egész film eléggé vérszegény, bár azért akadnak érdekes dolgok, mint pl. a telefon magától történő megolvadása, ezt mellesleg nagyon szépen kivitelezték.

Mivel ez a kifejezés lett 2010 szava, ideje megemlékezni két olyan műremekről, amely a nevét viseli.

Azonban mielőtt belekezdenénk: mindenki szavazzon, aki még nem tette meg, léciléci. Köszike.

Troll (1986)

Rendezte: John Carl Buechler

Ez kérem nem más, mint egy mesefilm, a mai 10-11 évesek is simán végig kacagják. Nekem abszolút az volt az érzésem, mintha egy tipikus, gumibábos Hallmark filmet néznék, hogy értsétek konkrétan mikre gondolok, példaként felhoznám a Végtelen történetet. Ez azért is jó párhuzam, mert mindkettőben ugyanaz a kisfiú lelhető fel. A rendező egyébként később megpróbálkozott még olyan horror-filmekkel, mint a Ghoulok 3, vagy a Péntek 13 hetedik része, ezzel szerintem pedig mindent elmondtam Buechlerről.

A történet nem igazán van túlbonyolítva: egy idilli család (szülők, plusz a tíz éves srác a hét év körüli húgával) beköltözik egy bérlakásba. Bizonyos szempontból rögtön van egy pozitívum: előkerül a troll, aki szépen elrabolja a kislányt, majd a varázsgyűrűje segítségével felveszi az alakját. Ez a réssze hagyján, de el is vegyül a család között. A számomra legmegdöbbentőbb az amúgy, hogy  apucit HARRY POTTER-nek hívják! Véletlenek vajon tényleg léteznek? A szomszédok megismerését elég egyszerűen, de mondhatni nagyszerűen lezavarják. Elég jó karakterek, mindnek van valami blőd egyénisége, többet nem is várunk el. Aztán jön a lényeg: trollunk szobáról szobára járva átváltoztatja a lakókat és otthonukat, egy-egy "tündérbirodalommá". Értsd: mindent ellepő növények és vicces gumilények.

Igazán nem akarom elvenni a ZS-kategória kenyerét, de erről be kell számolnom.

Sharktopus (2010)

Rendezte: Declan O'Brien

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Amerikában van egy SyFy nevű sci-fi csatorna, aminek rendre ZS-kategóriás, gagyi sajátkészítésű filmjei készülnek. Ezeket pedig egyenesen a szerencsétlen TV nézők elé vetik, beékelve az igényesebb sorozatok közé. Igazából köztük és az Asylum Project között annyi a különbség, hogy ez a csapat legalább nem másol le nagy, hollywoodi produkciókat (talán kivételt képez a "zseniális" Megacápa az Óriáspolip ellen c. eposz).

A címet tessék komolyan venni: igen, egy olyan lény van benne, ami félig cápa (felsőtest), félig polip (alsó), baromi nagy és vérszomjas. Természetesen a kivitelezését tekintve full low-budget CGi, tehát annyira igénytelen 3D-s figura, amin még egy 6 éves is felröhög. A helyzet csak rosszabb lesz, amikor a csápjaival elkapja az embert, lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy az utólagos munkálatok előtt a statiszták körbe-körbe forogtak meg sikongattak.