Igazán nem akarom elvenni a ZS-kategória kenyerét, de erről be kell számolnom.

Sharktopus (2010)

Rendezte: Declan O'Brien

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de Amerikában van egy SyFy nevű sci-fi csatorna, aminek rendre ZS-kategóriás, gagyi sajátkészítésű filmjei készülnek. Ezeket pedig egyenesen a szerencsétlen TV nézők elé vetik, beékelve az igényesebb sorozatok közé. Igazából köztük és az Asylum Project között annyi a különbség, hogy ez a csapat legalább nem másol le nagy, hollywoodi produkciókat (talán kivételt képez a "zseniális" Megacápa az Óriáspolip ellen c. eposz).

A címet tessék komolyan venni: igen, egy olyan lény van benne, ami félig cápa (felsőtest), félig polip (alsó), baromi nagy és vérszomjas. Természetesen a kivitelezését tekintve full low-budget CGi, tehát annyira igénytelen 3D-s figura, amin még egy 6 éves is felröhög. A helyzet csak rosszabb lesz, amikor a csápjaival elkapja az embert, lelki szemeinkkel szinte látjuk, ahogy az utólagos munkálatok előtt a statiszták körbe-körbe forogtak meg sikongattak.

Van ám történet is! Ezt a lényt persze nem az evolúciónak, hanem a gonosz és persze szupertitkos biológiai cégnek köszönhetjük, természetszerűleg a még gonoszabb amerikai kormány támogatásával. Ami elég hamar elszabadul egy "próbakör" után, mert hol máshol kísérleteznének vele, mint egy turistaparadicsom közelében? Apropó, a helyszín Mexikó, de erre 1-2 sombreron kívül semmi sem emlékeztet rá.

Az egyik mellékszereplő mellesleg nem más, mint maga Eric Roberts. Igen, idáig csúszott. 2 éve még a Sötét Lovag, most meg a Cápolip. Gratulálok neki! Remélem tudja, hogy innen már nincs visszaút, már csak abban reménykedhet, hogy amjd egyszer Robert Rodriguez vagy Quentin Tarantino felkarolja, mint ahogy az szokásuk az elfelejtett sztárokkal. De legalább van a stábban egy színész, mert a többieket annak hívni olyan, mint McDonald's-ot egészségcentrumnak titulálni. Amint a főszereplő csávóról lekerül a póló, már tudjuk is, hogy miért kapta meg a szerepet (igen, kockahas), de a partnernő meg egy ritka idegesítő, tudálékos karakter, aki persze csak azért sem fog elhalálozni, nehogy már valami jó is történjen. A többiek pedig szimplán használhatatlanok.

Azonban a film nem veszi véresen komolyan magát, főleg a rádiós elszólása tetszett arról, amikor kifejti, hogy ez egy milyen gagyi film lenne, na bumm. Mindazonáltal az ember nem bírja ki röhögés nélkül, amikor megjelenik a szörny, az emberek pedig valóban megrémülnek. Egyébként nem maga a lény, mint olyan a legszürreálisabb az egészben: nincs hatóság! Ráadásul Mexikóban úgy tűnik nem ismerik a távközlés fogalmát, mert már a fél üdülőpartot lemészárolta a lény, míg a másik felén javában strandoltak a népek! Nincs rendőrség, se parti őrség. Még arra utaló jelet se kapunk, hogy valaki megkísérelne segítséget kérni. Igazából ez az én hibám, hiszen egy ZS-produkcióban hibát keresni olyan, mintha a rizibiziben akarnánk zöldborsóra vadászni: túl könnyű.

Egynek jó: akkora baromság és trágya, hogy látni kell. Minden rossz benne: a díszletek, a vágások, az effektek (azért van egy fejlevágás, ami jól nézett ki) a zene, a kamerakezelés, egyszóval minden úgy rossz, ahogy van. Mégsem kínszenvedés nézni, mert jókat lehet rajta röhögni. Haverokkal, házi buliban, részegen kitűnő szórakozást nyújthat! A "műfaj" rajongóinak pedig egyenesen kötelező darab!

Leendő kultusz mívoltát mi sem jelzi jobban, mint egy plüssfigura.

Értékelés: 3/10

(Mert azért szórakoztatni szórakoztat.)