A naptár szerint már tél van, mi pedig folytatjuk a hagyományt, felkészülve a karácsonyra. Az ünneppel kapcsolatos horrorfilmekről lesznek kritikák. Íme idén az első, ami ráadásul 2012-es is egyben.
Barricade (2012)
Rendezte: Andrew Currie
Apuka elviszi a gyermekeit a távoli vadonba, majd bekattan és elkezd rémeket látni. Jajde ismerős… egy szintén 2012-es film, a The Barrens is nagyjából erről szólt! Hollywood kreativitása mindig meg tud lepni… De tegyük félre előítéleteinket, mert azért ez azért mégis más.
Egyrészt mert jelen esetben apu egyszerűen kurva jó fej. Épp hogy túl vannak anyuci elvesztésén, de ő mindent megtesz, hogy természetes depressziójának ne a gyermekei legyenek az elszenvedői. Meg nem parancsol, hanem mindent megtárgyal velük, pedig egyikük sincs még a pubertás közelében se. Nagy kár, hogy a flashbackekből ítélve nem mindig volt ez így. Mármint anno még sokkal jobban lekötötte a munkája, mintsem a családjával törődjön. Hiába, a tragédiák mindig serkentő hatásúak.
Mindemellett a kölykök is szimpik és aranyosak. Ami úgy érzem, hogy manapság kész csoda. Nem hisztiznek, csak annyira, amennyire a kor fiataljai („Lesz tévé apuuuuu?”). Mondjuk a kissrác kissé parára sikeredett, mint utóbb kiderült, teljesen alaptalanul.
Igen nyugodalmasan kezdődik ez a rész; hóhullást láthatunk a koszorúval díszített ablakon át, pár pillanattal később a csillogó karácsonyfa tárul a szemünk elé, meg ajándékok, gyertyák, a Télapónak kikészített süti, s eközben andalítóan lágy karácsonyi muzsikát hallhatunk. De, ugyebár ez egy kriptamese, az idill nem tarthat örökké; a kandalló melletti piszkavasat egyszer csak megragadja egy vékony női kéz, akinek a tulajdonosa odaáll a kanapén könyvet olvasó, italt kortyolgató férje mögé. Mondanom sem kell, hogy a piszkavas a faszi fejében landol. Utána a nő nagy nehezen kirántja a koponyából a vasat, ám a zajra leszalad az emeletről a kislánya, aki már alig várja a Mikulást és az ajándékait. Miután mami visszatessékelte a kiscsajt az ágyba, felhívja a szeretőjét, hogy elmondja a jó hírt.
Karácsony van, a Nagyon Fontos Üzletasszony pedig még az irodájában dolgozik, miközben a családja epekedve várja. Itt már rögtön kiderül, hogy főszereplőnknek a karrier az első, aztán pedig minden más.Igen ám, de olyan sokáig benn maradt, hogy végül ott is rekedt, ráadásképpen a kocsija is bemondta az unalmast. Az egyetlen még ott dolgozó ember a garázs biztonsági őre, és annak méretes rottweilere. Aki egy kis huzavona után csak foglyul ejti a nőt, hogy eltölthesse vele az estét, meghitten vacsorázva. legalábbis ez a terve. Aztán persze jól sejthető módon a hölgy kiszabadul és kezdetét veszi egy órányi macska-egér játék. Vagyis hol sikerül a derék pszichopatánknak elkapnia áldozatát, hol nem.
December 24 van, a kis Billy már tűkön ülve várja a Karácsonyt, így nincs sok kedve elmenni az agyilag zokni nagypapát meglátogatni, de hát a család, az család. Igen ám, de alig hagyják magára szegény srácot, a papi egy kéjes vigyorral az arcán elmagyarázza, hogy a Mikulás nem csak ajándékoz, büntet is. Még hozzá mindenkit, aki egész évben akár egyszer is rossz volt. Mondanom se kell, hogy a kölyök rendesen megijed, de ez még semmi, ugyanis hazafelé a szüleit lemészárolja egy Télapónak öltözött rablógyilkos. Kell ennél nagyobb trauma ahhoz, hogy valaki élete végéig ódzkodjon ettől az ünneptől? Igen, kell.
ney-nak csak ezt és ennek a folytatást sikerült rendeznie. Azonban íróként olyan filmeket köszönhetünk neki, mint pl. az Azonosság. Talán így járt mindenki a legjobban.
Ebben a filmben már sokkal nagyobb szerepet kap a Karácsony, mint olyan, ennek ellenére, a történet szempontjából ez teljesen mellékes.
Nem titok, hogy a blog nagy kedvencei a Franciaországból származó horrorfilmek. Ez is egy olyan darab, amely méltó a többi társához. Azonban most a hentelés helyett sokkal inkább borzongást kapunk. Szerencsénkre.
Friss kommentek