Azt hiszem ideje volt már egy "kortárs", fiatalos filmről is írni. Különösen azért, mert ezt a darabot nem olyan rég adták ki hazánkban DVD-n. A rendezője pedig maga Wes Craven, akit itt a blogon már illik ismerni. Meg amúgy is.

Vedd a lelkem! - My soul to take (2010)

Rendezte: Wes Craven

Nem tudom miért lehet ez, de Craven legtöbb műve kifejezetten a fiataloknak készült. Elég, ha csak a Sikoly kvadrológiára gondolunk, ami anno a reneszánszát hozta el a tini-horror filmeknek. A Vedd el a lelkem!-re ez pedig különösen igaz, hiszen a szereplők mind gimnazisták (legalábbis elméletben). Akik közül heten egy napon születtek, akkor, amikor egy tudathasadásos sorozatgyilkos meghalt(?). Abba most ne menjünk bele, hogy egy kisvárosban erre mekkora az esély...

Szóval ezzel ők is tisztában vannak, mi több, évente a születésnapjukkor rituálét tartanak, hogy megidézzék a halott szellemét. Mivel ők hisznek abban, hogy a tébolyult lelke beléjük költözött. Vagy legalábbis egyikükébe mindenképp. A mostani buli azonban túl jól sikerült; egyiküket még az éjjel megölik. Aztán mint egy régi vágású slasher-ben, a gyilkos arcát nem mutatva egyesével meghalnak a "lélek birtoklói". A gyanúsítottak köre pedig egyre inkább szűkül. Mi több, a végén még fordulat is lesz, de az a fajta, amin pont a célkorosztály tud csak igazán meglepődni.

Hajt a kíváncsiság, érdekel, mit gondoltok erről. Tegnap egy szócikket olvastam a wikin. És erre akadtam (kattintsatok rá, hogy teljesen láthatóvá váljon):

Na jó, lehet nevetni azon, hogy keveredtem a leíráshoz:P Esetleg elmélkedni, találgatni, de a lényeg nem ez. Hanem: Dexterizmus? Meg úgy egyáltalán; a Dexter miatt terjedt el? Mi köze van a sorozatnak a vámpírokhoz?:) Kicsit összezavarodtam. Azt hiszem, felvilágosításra szorulok.Mi a véleményetek?

(A kép a Debauchery együttes 2007-es Back In Blood című albumáról van. Death metalt kedvelőknek itt egy ütős kis szám.)

Most bevezetőként hivatkoznom kéne az eddigi francia filmekkel foglalkozó posztokra, de ehhez most nincs kedvem, ráadásul alul ott vannak a címkék, csak rájuk kell kattintani. Úgy, hogy inkább gyorsan vágjunk is bele, mivel ismét három mű lesz terítéken.

1. Saint Ange / House of Voices (2004)

Rendezte: Pascal Laugier

Kezdjük ezzel, tekintve, hogy itthon is kiadták DVD-n. Továbbá ugyanaz rendezte, aki a fenomenális Mártírokat is. Így mondhatni kötelező volt megtekintenem.

A történetről igazából nem lehet sokat írni: egy terhességét titkoló lány ápolónak jelentkezik egy majd hogy nem elhagyatott árvaházba. Igazából csak egy kissé kattant csajszira kell felügyelnie, segítségnek meg ott van a mindenes néne. No meg az igazgató asszony. Ki nem találjátok, de szellemjárta, és igen, árva gyerekek kísérteteit láthatjuk, hallhatjuk.

Bármennyire is izgalmasnak tűnik így hirtelen, le kell szögeznem, hogy roppant unalmas. Ami még hagyján, de egyszerűen NEM ÉRTEM A TÖRTÉNETET! Könyörgöm valaki magyarázza el nekem, hogy miről is szól, mert a vége az kész káosz. Túl elvont és túl sejtelmes. Akinek már a Mártírok vége sem tetszett, az meg ne nézze, mert agyvérzést kap!

Amúgy ezt leszámítva nagyon igényes munka: szép hideg színezés, kiváló operatőri munka, a zene meg az Óment juttatja az eszembe. A színészekkel sincs gond, bár tény, hogy a főszereplő karaktere ritka ellenszenves volt számomra, pedig a cél nyilván a sajnálat lett volna. A vége felé már olyan gonosz gondolataim voltak, hogy "megérdemelted te k*rva az erőszakolást". Szóval lényegében ez egy szépen kivitelezett szar, aminek nincs értelme, vagy legalábbis nem igazán érthető/értelmezhető.

Ne mondjátok, hogy nem tartom a lépést a bemutatókkal, íme egy idei darab, ami már most is elég népszerű sokaknál.

Insidious (2011)

Rendezte: James Wan

Alapból már megvan egy minimális siker, ha úgy harangozzák be, hogy a Fűrész és a Paranormal Activity alkotóitól. Nos, ami számomra érdekesebb, az James Wan, akinek nem csak Jigsaw-ot, de a szerintem nagyon ütősre sikeredett Halálos hallgatást is rendezte. A trailer pedig egész pofásra sikeredett, bár én már akkor is megírtam, hogy nem tűnik többnek, mint egy átlagos kísértetházas horror. Az előrejelzésem jogos is volt, meg nem is.

A történet látszólag semmi extra: apu, anyu és a három gyerek egy új házba költözik, mivel anyuci nem bírta tovább a régi lakhelyüket. Egészen konkrétan paranormális jelenségek áldozata volt, apuci az "egyszerűség" kedvéért meg inkább belement az ingatlanváltásba. Azonban a furcsaságok ide is követték őket, mi több, legidősebb fiúk, Dalton (Ty Simpkins - Világok harca, A következő három nap) egy furcsa kómába esik, ami előtt az orvosok is értetlenül állnak. Aztán persze előkerülnek a szellemszakértők. A lényeg pedig az, hogy az említett kissrác álmában ún. asztrál utazásokon esik át, vagyis a lelke a testén kívül repked. Csakhogy az ártó szellemek nem engedik vissza, mivel át akarják venni a gazdátlan testet. Mi több, a főkolompos egy démon, aminek a kivitelezése ritka gagyira sikeredett, ráadásul kifejezetten röhejes. Nem tud megijeszteni az fix. Engem leginkább Darth Maul-ra emlékeztetett.

Gutterballs (2008)

Rendezte: Ryan Nicholson

Nicholson egy elég nagy név a szakmában, mivel rengeteg (de tényleg) filmben és sorozatban volt maszkmester. Nem ragadnék ki egyet se, csekkoljátok le inkább az imdb-n. "Mellékállásban" meg kis költségvetésű horrorokat készít. Ezek ugyan nem valami sikeresek, de vélhetően a rendező ezeket maga is csak szórakozásból vállalja be. Vagy ha ebből akar megélni, akkor ott már gondok vannak.

Mindenesetre az alábbi műve nem semmi, azt rögtön szögezzük le. Ugye a trash az olyan film, ami annyira rossz, hogy az már jó. Konkrétan az olyan ZS-kategóriás művek, amiket maguk a készítők se akarnak komolyan venni. Ezért direkt túlzásokat tesznek alkotásaikba, mivel minden mindegy alapon megtehetik. Egyébként a műfaj leghíresebb képviselői a japánok, de erről bővebben majd egy külön posztban lesz szó.

A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Na, csak sikerült nekiállnom egy rendes kritikának.

Frankenstein bosszúja - The Revenge of Frankenstein (1958)

Rendezte: Terence Fisher

Elég sok átfedés van e film és a nem olyan rég bemutatott Sebhelyes Drakula között, ami nem véletlen, hiszen mindkettőt a Hammer Film hozta tető alá. Hozzá hasonlóan igyekeztek egy klasszikus szörnyről minél több bőrt lehúzni, noha hogy ki is itt a szörny valójában, az már más kérdés.

A film az 1957-es Frankenstein átkának a folytatása, amit még nem volt szerencsém megtekinteni, így megint mentesültem mindenféle előzménytől, de majd pótoljuk. Mert bizony itt a nyitójelenetben nem mással szembesülünk, mint hogy a címadó professzort éppen kivégzéshez készítik elő. Valószínűleg az előző részben az egyik kreálmánya kicsit duhajkodott, amit a jónép nem nézett el neki. Talán kitalálhattátok, hogy a lefejezés nem teljesen úgy alakul, ahogyan azt eltervezték, így az őrült tudósunk - akit Peter Cushing formál meg (a Csillagok háborújában ő volt a Halálcsillag parancsnoka) -, álnéven egy német kisvárosban gyógyítja a szegényeket. Szabadidejében pedig folytatja a maga kis "humán puzzlejét". Amihez alapanyagot a szerencsétlen gyógyulni vágyók szolgáltatják.

Szörny csapat / The Monster Squad (1987)

Rendezte: Fred Dekker

Nem is olyan régen írtam Dekker zseniális tiszteletadásáról, a Rémes egy éjszakáról, ideje egy hasonló kaliberű, ám jóval gyermekdedebb filmet bemutatni tőle. Előre szólok, hogy ez sokkal inkább egy ifjúsági teleregény, mint horror, ám aki oda van az Universal legendás szörnyfilmjeiért, magyarul a klasszikusokért, annak kötelező darab.

A rendezőnek a horror iránti rajongása itt is adja magát, elég, ha csak az alapötletet nézzük, hiszen nem kis elszántságra vall az, hogy ezeket a lényeket valaki egy filmbe tömörítse. Persze nem ő találta fel a spanyolviaszt, hiszen ilyen próbálkozások már korábban is voltak, mint pl. a '44-es Frankenstein háza. Sőt, nála se ért véget az ilyesmi, hiszen 2004-ben meg jött a Van Helsing, ami eléggé átértelmezte a német tudósról eddig kialakított képet. Szóval mindig is volt igény az ilyen crossoverekre, hiszen ki ne képzelte volna már el, hogy mikre lennének képesek ezek a kreatúrák együtt? Nos, a film során nem sokra.

Mostanában akaratom kívül elég sok kanadai produkcióval találkozok, és a közeljövőben sem lesz másként, mivel akad még 1-2 gyöngyszem. Ez is egy, mondjuk úgy; kivételes darab.

Továbbá már ideje volt egy sokkolóbb, undort keltő filmnek is,  hiszen a többség ezt szereti. Ne is tagadjátok pupákok;)

Tudatalatti erőszak - Subconscious Cruelty (2001)

Rendezte: Karim Hussain

Valamit rögtön tisztáznunk kell: ez nem horror, hanem sokkal inkább művészfilm, ám azt a rendszeres olvasók tudják, hogy ebben a műfajban is vannak olyan darabok, amelyek képesek elborzasztani. Egyébként sok tekintetben az Antikrisztushoz tudnám hasonlítani a SC-t, a különbségek pedig nyílvánvalóak lesznek.

A film első fele lineárisan halad, van története: egy férfi narrációját halljuk, ahogy a terhes húgával való viszonyáról beszél. Igaz, előtte már az ötödik percben láthatunk egy meztelen nőt teljes valójában, ahogy a méhéből (?) kivesznek egy szemgolyót. Szóval a srác kissé kattant, a saját filozofikus képzelgéseit próbálja tettekkel igazolni. Hogy konkrétan miken tűnődik, azt most hagyjuk. Egyébként "ki szokta csapni" a testvérére, amikor az valami férfival hetyeg. Az igazi töréspont kb. fél óra múltán következik, ugyanis megindul a szülés, amit nem egy Geréb Ágnes vezet le, hanem a mi kis filozófusunk. Aminek az lesz a végkifejlettje hogy - hatásszünet, ha nem bírod a durvaságot, most ugorj egy bekezdést!!! - megöli az újszülöttet egy sniccerrel. Úgy, hogy a feje még benn van!! Aztán egyszerűen a baba vérével megfullasztja a kismamát. Egyébként abszolút hiteles az egész folyamat, itt is MINDENT látunk. Kissé bizarr tudom, de le a kalappal a stáb előtt. Na ugorjunk.

Előtte: holnap este 7-ig még lehet szavazni, tessék klikkelgetni!

A Sátán kapuja  - The Gate (1987)

Rendezte: Takács Tibor

Erre a gyöngyszemre még az előző posztban, Róka-Rudi nevű kommentelőnk hívta fel a figyelmemet. Pontosabban már egy ideje megvolt, de még nem vitt rá a lélek a megtekintésére, viszont a Troll 1-2 után rákaptam a '80-as évek gumiszörnyes remekeire, a végső lökést pedig a kulcsszó adta meg: magyar. Igen, egy mondatban a magyar és a horror szavak, az egészségügyi ellátás szókapcsolat nélkül! Eddig csak egy, szélesebb körökben is ismert ilyen produkcióról tudtam, a Hasfalmetszőkről, amin sajnos messziről érződik a lelkes amatőrizmus és az ultra szerény költségvetés. Tudom persze, hogy a készítőknek még van 1-2 ilyen filmjük, de azok még ennyire se ismertek. Jó, igaz, ott van még Antal Nimród is, üsse kő... Na de ez! Ez végre egy rendes "stúdiós", több kamerás film! Egyenesen Kanadából! Na hoppá.. Igen, ugyanis a rendezőn, az operatőrön (Thomas Vámos) és az egyik produceren kivűl (Andras Hamori) mást nem találni, aki hazánkfia lenne. De ez így is elég szép teljesítmény.

Hogy rögtön a tárgyra térjek: ez is egy eléggé családias hangvételű horror, ám van benne azért egy-két borzongatóbb jelenet. De hogy is lehetne bármilyen horror igazán hatásos, ha a két főszereplő kisfiú még a pubertás kort is csak alulról súrolják? A legnagyobb gondjuk pedig a tinédzser nővérke és a f*sz barátai, akiknek persze a legfontosabb dolog az életükben a bulizás. Ami alapból nem lenne gond, de ezek egytől egyig ellenszenvesek, ráadásul sajnos egyik sem hal meg. Sőt, ha már itt tartunk, az egész film eléggé vérszegény, bár azért akadnak érdekes dolgok, mint pl. a telefon magától történő megolvadása, ezt mellesleg nagyon szépen kivitelezték.

Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.

Karácsonyi rémálom - While she was out (2008)

Rendezte: Susan Montford

Ebben a filmben már sokkal nagyobb szerepet kap a Karácsony, mint olyan, ennek ellenére, a történet szempontjából ez teljesen mellékes.

A rendezőnőnek ez az első filmje, korábban csak producerkedett, ahhoz képest pedig nem egy rossz szárnypróbálkozás, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak simán felejtős alkotásról beszélünk.

Lássuk a történetet: külvárosi anyukát terrorban tartja az apuka, aki meg persze egy szokványos "öltönyös f*sz". A gyerekek pedig ártatlanok, mint a ma született bárányok, bár igaz, hogy a játékaikat azért elpakolhatnák maguk után. Vagy legalábbis az anyjuk, de nem. Ő karakterileg egy egyszerűen megtört nő, akit voltaképpen a fia meg a lánya tart életben. Szóval, Szenteste van, ő meg kiruccan csomagolópapírért a közeli plázába. Aztán egyszer csak négy fiatal (20 év körüli) "gangxta" bekergeti egy erdőbe, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják és megöljék. Természetesen fordítva sül el a dolog. Nagyon egyedi...