Az alábbi filmet úgy turkáltam ki 400 forintért. Mellé még bekerült az Antikrisztus és majdnem a Hibrid is, de aztán eszembe jutott a saját (!) kritikám és voltaképpen a múltbeli énem győzött meg arról, hogy az a film még ennyit se ér meg... Nem mintha ezzel sokkal jobban jártam volna, igazából eddig a pillanatig is hadilábon állok vele, nehéz hova tenni. Ezért sem tudok róla "szokásos" mennyiséget írni. Az meg sajnos mostanság ritkán jön össze, hogy egyszerre több filmről írhassak, csokorba szedve.

Véres hétvége - Long Weekend (2008)

Rendezte: Jamie Blanks

A blogon már jó pár ausztrál horror volt terítéken és eddig egyedül csak a The Loved Ones tudott kiemelkedni közölük, a többit meg inkább jobb elfelejteni. A rendező sem ismeretlen, hiszen Blanks már egyrészt a neo-tini-slasher korszak egyik ismertebb darabját, a Rémségek könyvét és a már kivesézett Véres Valentint is prezentálta a nagyérdeműnek. Azonban a Véres hétvége - a borzasztó ötlettelen magyar cím ellenére - teljesen más hangulatú, mint eddigi művei.

A film voltaképpen egy kamara dráma, melyben egy megfáradt házaspár vadkempingezését láthatjuk. A teljes játékidő rájuk koncentrál,  mellékszereplőket csak mutatóba kapunk. Ez így elsőre unalmasan hangozhat, de nem az. Csak bele kell élnie a magát a nézőnek. Itt le is szögezhetjük, hogy ez nem tinédzsereknek készült, mert ők koruknál fogva nem tudják majd értékelni a finom mozzanatokat. Mert az aztán van dögivel.

A két színész, Jim Caviezel (aki maga Jézus Krisztus volt A Passióban) és Claudia Karvan (Daybreakers - A vámpírok kora, Ponyvarománc, Star Wars III.) játéka tökéletes. Külön-külön is nagyszerűen alakítanak, de a közös jeleneteik abszolút kifejezőek. Nagyon-nagyon hitelesen el tudják játszani a skizofrén állapotban lévő házasságukat, ahol az egyik pillanatban még összebújnak, a másikban meg minden apróságért leüvöltik egymás fejét. Állandóan megy köztük az adok-kapok, aki volt már hosszú, megfáradt kapcsolatban, az tudhatja, hogy mit próbálok mos lefesteni a kedves olvasóknak.

Folytassuk a legutóbbi posztunkat újabb három filmmel az idei termésből.

1. Eleven testek - Warm Bodies

Rendezte: Jonathan Levine

Anno nagyon megtetszett az előzetese, aztán valahogy mégsem siettem a megtekintésére. Talán a tudatalatti radarom érzékelte a veszélyt, mert sajnos nem olyan jó, mint ahogy azt sejtetik. De nem is rossz. Na de térjünk rá inkább a részletekre!

A világ elszenvedett egy zombi-apokalipszist, erről pedig egy zombi gondolatain keresztül értesülünk. Itt rögtön álljunk meg egy szóra! A film elég formabontóan kezeli a "zombiizmust", éppen ezért azt azért tisztázzuk már kérem, hogy nincs sehol kőbe vésve az élőholtak viselkedése! Gyermekded felfogás lenne számon kérni azt, hogy hogy lehet ilyen intenzív agyműködése hősünknek, vagy hogy hogy eshet szerelembe. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ebben a világban ez így működik! Az agyevés spirituális hatásán sem illik felhúznunk a szemünket, hiszen a zseniális Az élőhalottak éjszakájában is hasonlót láthattunk.

Akkor folytassuk. A főszereplő egy támadás során meglátja élete (hehe) szerelmét, aztán kimenti a hordája elől. Közben egyre jobban beszél, gyorsabban mozog és végül... -spoiler!- meggyógyul. A folyamat pedig egyfajta anti-vírusként szétterjed a csoszogó barátai között. Nagy kár, hogy ez az elkorcsosult "csontikra" már nem hat.  Nos, most muszáj következetesnek maradnom. Ugyanis a Daybreakersben majd hogy nem ugyanez történt és ott felháborodtam ezen az eshetőségen, itt sem tehetek másként. Hiába vígjáték alapvetően, ez azért már túlzás.

Valamelyik nap eszembe ötlött, hogy basszus, egyre nagyobb az elmaradásom 2013-as filmek terén, ideje tömbösíteni! Jöjjön három film az idei évből! Az egyiket láthattuk moziban, a másodikat itthon csak DVD/BD-n adták ki, míg a harmadik (egyelőre) elkerülte hazánkat.

1. Boszorkányvadászok - Hansel & Gretel: Witch Hunters

Rendezte: Tommy Wirkola

A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a Hófehérke - A terror meséjére. Csakhogy, míg abban magát a történetet torzították el és festették vérvörösre, addig jelen esetünkben a klasszikus mese mint kvázi előzményként van jelen. No azért nyitányként ledarálják azt is nekünk, hogy azért képbe kerüljünk. De lényegében arról van szó, hogy a tragikus sorsú testvérpár felnőtt és boszorkányvadászatból él meg.

A film borzasztóan felszínes minden téren. A bíró lelövi mindenki szeme láttára a polgármestert a nép meg simán végig nézi? A gyerekek eltűnéséből hiányzik a drámaiság, sehol egy aggódó szülő, úgy kezelik őket, mintha tárgyak lennének. De ez a drámaiatlanság mindenre igaz, kezdve a két főszereplő szüleivel kapcsolatos motívumokra. Ahogy azt is lazán kezelik, hogy rájuk nem hatnak a boszorkányvarázslatok. Továbbá még az elején megmondják, hogy a boszorkányok rondák a gonoszság rothadásától. Tényleg, ilyen egyszerű lenne? ÉS EZT MIÉRT NEM TERJESZTIK SZÉT A VILÁGBAN?! HÁNY ÁRTATLANT MENTHETTEK VOLNA MEG!

Mint azt már megírtuk a nyereményjátékunknál, hogy a forgalmazó volt oly kedves és a nyeremény jegyeken kívül szerkesztőség minden tagját is meghívta a premier előtti vetítésre. Mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Két tagunk ugyan nem tudott eljönni, de időközben ők is pótolták a hiányosságot, hogy egy rendhagyó poszt keretén belül mindannyiunk véleménye helyt kapjon.

Hogy ne fulladjon a poszt unalomba, így meglehetősen tömör kritikákat kértem mindenkitől. A történet pedig annyi, hogy egy csapat katona bevesz egy üres tátongó erődöt, majd bekattannak és szép lassan kinyírják egymást.

Úgy érzem ideje, hogy már róluk is tisztességesen megemlékezzek. Amúgy is hiányoltátok már a "nagyobb projektjeimet". Tessék.

Figyelem! Mivel folytatásokról, egymásra épülésekről beszélhetünk, így óhatatlanul is spoilerezni fogok. Másrészről viszont az ilyen kaliberű művekről nem igazán beszélhetünk nagy fordulatokról...

Háttérzenének a magyar psychobilly-t játszó Yellow Spots egy korai slágerét ajánlanám.

1. A texasi láncfűrészes mészárlás  - The Texas Chain Saw Massacre (1974)

Rendezte: Tobe Hooper

Az igazi klasszikus, ami örökre beírta magát a horror képzeletbeli történelemkönyvébe. A történet annyira jól ismert, hogy azt csak nagy vonalakban ismertetném. Mert már úgyis látta mindenki. Ugye?! (Tessék sürgősen pótolni, kukoricán térdepelve természetesen.)

Egy öt fős baráti társaság elmegy egyikük rokonának az üresen álló házába, hogy bulizzanak egy jót. A helyszín Texas és durván nagy a forróság. Útközben felvesznek egy stoppost, akiről kiderül, hogy kissé beteg. Ki is dobják. Megérkezvén a házhoz, feltűnik egy másik, szintén elhagyatottnak tűnő épület. Csak hogy az rohadtul nem az. Hanem egy belterjes kannibál család lakja. A többi ismert, a srácok szép sorjában elhunynak.

Könyvet lehetne írni a filmről és annak készülésének körülményeiről. Baromi minimális költségvetésből dolgoztak, ami csak néhol tűnhet fel. Az is közismert, hogy a történet hátterét Ed Gein élete adta. Ő volt az inspiráció ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan háztartás, ami hullákból és csontokból szépítgette magát. Ezzel kapcsolatban kitűnő munkát végeztek, a rothadás szaga még ennyi év után is érződik a képernyőn keresztül. Érdemes odafigyelni minden apró részletre: csirke kalitkában? Beteg.

Egy nagyobb horderejű poszttal akartam jelentkezni, de most csak ennyihez van erőm. Remélem nincs harag:)

Drakula - Dracula (2006)

Rendezte: Bill Eagles

Bram Stoker klasszikusa még közel 100 év elteltével is sokakat megihlet. Az más kérdés, hogy ezredszerre ugyanaz a történet már kissé unalmas. Azonban ennek az angol tévéfilmnek sikerült pár eredeti ötletet és húzást belevinnie ebbe a jócskán lerágott csontba. (Mindazonáltal ezt követően még készültek újabb és újabb adaptációk...)

A történet váza természetesen nem sokat változott. Adott a címszereplő, aki telkeket vesz Angliában és ehhez magához hívja az ifjú ügyvédet, Jonathan Harkert. Akit viszont többé nem látunk, ergo nem is ő lesz a főszereplő. Ez már egy meglehetősen merész lépés volt, örültem is neki.

A másik, hogy Lucy ezúttal nem egy szeszélyes khm... szűzkurva, aki válogat a kérők között, hanem egy nagyon is eltökélt menyasszony. Aki csak simán kefélni akar már az urával. Csak szegényke nem tudja, hogy az illető vele született szifiliszben szenved, ennél fogva a nászt se hálják el. Az úrfi viszont megoldást akar mindenáron, így egy titokzatos úr segítségét kéri, aki ismer egy "spéci vértranszplantációt". Igen, ők intézik el, hogy Drakula megérkezhessen a szigetre.

Ideje letudni egy újabb klasszikust. Már csak azért is, mert szegény Tobe Hoopernél állandóan visszatérő hivatkozási elem ez a film a Texasi láncfűrészes mészárlás mellett, hogy igenis tudott ő jó filmet rendezni a sok hulladék mellett.

Poltergeist - Kopogó szellem (1982)

Rendezte: Tobe Hooper

Idilli kertvárosi lakótelep, nagy boldog család, kutyuli - maga a megtestesült Amerikai Álom. Aztán meglehetősen gyorsan kiderül, hogy a házban bizony paranormális jelenségek uralkodnak. Anyuka az elején még kifejezetten örül is neki, hiszen jó mókának tűnik az, hogy a konyhában a székek maguktól csúszkálnak. Apukába szerencsére azonban akadt annyi józan ész, hogy rögtön felfogja a helyzet súlyosságát.

A naiv rácsodálkozást és értetlenséget nagyon hamar felváltja a rettegés, amikor legkisebb gyermeküket szó szerint elnyeli a ház egy meglehetősen látványos vezércsellel kivitelezve. Mivel a televízión keresztül hallják a másik dimenzióban rekedt kislányuk kétségbeesett hangját, így addig nem hajlandóak elköltözni, amíg őt vissza nem kapják. Utóbbi momentum egyébként finoman rávilágít az amerikai társadalom kiszolgáltatottságára a televíziót illetően.

Bizonyára sokatoknak feltűnt, hogy már annyi olyan amerikai, illetve nyugat-európai horrorról volt szó a blogon, mely azt taglalja, hogy Kelet-Európában valamilyen veszély leselkedik az emberre, hogy miért pont kis hazánkat hagyták ki? Hiszen minden egyes szomszédunkról készült már turista riogató mű, tán nálunk kolbászból lenne a kerítés? Jelentem, ez nincs így, ugyanis az angolok már hét éve megmutatták, hogy "mi a helyzet" itthon. A kérdés már csak az: eddig erre miért nem hívta fel senki sem a figyelmemet?! Hiszen anno még a hazai mozikban is ment! Na de akkor!

Csapatleépítés - Severance (2006)

Rendezte: Christopher Smith

Egy csapat, nem túl lelkes brit irodista csapatépítésre jön kis hazánknak egy eldugott erdei nyaralójába. Mert miért is mennének a Balatonra, nem? Cégük fegyvergyártással foglalkozik, és erre annyira büszkék, hogy még a buszukra is ráfestik a lógójukat - természetesen ez lesz a vesztük. Rögtön adott a kérdés, hogy ha a busz az övék, akkor miért helyi sofőrt alkalmaznak és miért olyat, aki nem szpíkeli az englisht?

Végül eljutnak egy lerobbant kis vityilóba, majd elkezdik a lelkesítő programokat. A team tagjai szépen elkülöníthetőek, mindenki kapott egy, a karakterére jellemző attitűdöt. Sajnos mélységet azonban egyik sem. De mivel ez alapvetően egy horror-vígjáték, így ezt annyira nem kell felróni. Maradjunk annyiban, hogy nincs két egyforma, noha jóformán mind sablon-Office figura. Bár jobban belegondolva, talán ez még pozitívum is, elvégre nagyjából így képzeljük el őket.

Aztán ahogy annak lennie kell egy slasher esetében, szépen egyesével meghalnak. Mindez tart nagyjából a film közepéig, ahol aztán szembesülünk valamiféle agyzsibbasztó fordulattal és ráeszmélünk, hogy nem ennyi az annyi. Igazából nem is lenne ezzel nagy gond, csak sikerült még jobban felhígítani a film horror részét.

Az a helyzet, hogy sikerült akkreditációt szereznem az idei Titanic Filmfesztiválra, azonban a kapott sajtós karszalaggal csak sajtóvetítésekre (illetve sajtó által is látogatható vetítésekre) tudok beülni. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy nem minden levetített filmből van ilyen (vagy csak engem tájékoztattak félre). Ami meg a blog szempontjából érdemes lenne, arra meg egyszerűen a "civil" munkahelyem miatt nem tudok elmenni. Így úgy néz ki, hogy jóformán csak erről a darabról készül majd beszámoló. De ez is valami (tavaly ugye egy sem készült).

Citadella - Citadel (2012)

Rendezte: Ciaran Foy

Reményekkel teli ifjú pár ott hagyja lerobbant panel kéglijét egy ígéretes jövő reményében. Amiből végül nem lesz semmi, mert a terhes kismamát még a folyóson csúnyán elintézi néhány utcakölyök, a párjának a szeme láttára. Bár a gyermek egészségesen megszületik, a nő kómába esik, majd kilenc hónap múlva meg is hal. Csoda-e, ha időközben a férfi agorafóbiás lesz? Vagyis betegesen fél a nyílt terektől, hiszen a veszély kívülről jött, így a "kinti világ" az nem biztonságos.

A film első fele egy szépen összerakott pszicho-dráma-thriller elegy. Szánjuk szerencsétlen fickót, akit a félelmei egyenesen élve felfalják. Érezhető hogy a baba nélkül már rég feladta volna a harcot. Így viszont küzd, már amennyire csak tud. Minden egyes séta az utcán egy valóságos csata. A főszereplőt alakító Aneurin Barnard (Lovagok háborúja - Harc a végsőkig) nagyon meggyőző alakítást nyújt, bár egy az egyben úgy néz ki, mint Ollókezű Edward ollók nélkül.

Akaratlanul is tematikus hétvégét sikerült összehoznom, mivel most is egy poszt-Fűrész darabbal lesz dolgunk. Mondjuk elvégre HÚS-vét van, haha.

Would You Rather (2012-2013)

Rendezte: David Guy Levy

A film a jó öreg "mit tennél egy kisebb vagyonért?" kérdéskört feszegeti. Mivel írok róla, így sejthető, hogy bizony a pénzszerzésnek igen nagy ára lesz...

Adott egy nyolc fős társaság, kiket meghívnak egy elegáns vacsorára, azzal a reménnyel, hogy majd gazdagon fognak távozni. A szabályok pofon egyszerűek: mindenkinek választania kell két lehetőség közül, de azon nyomban. Aki nem választ, vagy nem teljesíti azt, amit vállalt, akkor annak kampó. De mik közül is kell választani? Olyan finomságok közül, hogy vagy magadat sokkolod árammal, vagy a szomszédodat. Esetleg az egyiket combon szúrod, míg a másikat háromszor hátba vágod egy husánggal. Erre szokás mondani, hogy nem babra megy a játék.

Persze legtöbbünk pusztán egy kis pénz reményében nem menne bele egy ilyen kihívásba. Azonban, ha a többségnek is olyan motivációja van, mint a főszereplő Irisnek, aki segíteni akar haldokló öccsén, akkor nem léteznek erkölcsi határok. Így lehetséges az is, hogy meggyőződéses vegetáriánusként 10 ropiért simán befal egy egész steaket. Természetesen ez nem egyenértékű azzal, hogy leszúrjunk egy vadidegent.