Az a helyzet, hogy sikerült akkreditációt szereznem az idei Titanic Filmfesztiválra, azonban a kapott sajtós karszalaggal csak sajtóvetítésekre (illetve sajtó által is látogatható vetítésekre) tudok beülni. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy nem minden levetített filmből van ilyen (vagy csak engem tájékoztattak félre). Ami meg a blog szempontjából érdemes lenne, arra meg egyszerűen a "civil" munkahelyem miatt nem tudok elmenni. Így úgy néz ki, hogy jóformán csak erről a darabról készül majd beszámoló. De ez is valami (tavaly ugye egy sem készült).
Citadella - Citadel (2012)
Rendezte: Ciaran Foy
Reményekkel teli ifjú pár ott hagyja lerobbant panel kéglijét egy ígéretes jövő reményében. Amiből végül nem lesz semmi, mert a terhes kismamát még a folyóson csúnyán elintézi néhány utcakölyök, a párjának a szeme láttára. Bár a gyermek egészségesen megszületik, a nő kómába esik, majd kilenc hónap múlva meg is hal. Csoda-e, ha időközben a férfi agorafóbiás lesz? Vagyis betegesen fél a nyílt terektől, hiszen a veszély kívülről jött, így a "kinti világ" az nem biztonságos.
A film első fele egy szépen összerakott pszicho-dráma-thriller elegy. Szánjuk szerencsétlen fickót, akit a félelmei egyenesen élve felfalják. Érezhető hogy a baba nélkül már rég feladta volna a harcot. Így viszont küzd, már amennyire csak tud. Minden egyes séta az utcán egy valóságos csata. A főszereplőt alakító Aneurin Barnard (Lovagok háborúja - Harc a végsőkig) nagyon meggyőző alakítást nyújt, bár egy az egyben úgy néz ki, mint Ollókezű Edward ollók nélkül.
Amikor ráterelődik a hangsúly az egyre inkább fokozódó "utcakölyök-veszélyre", akkor kezdtem azt hinni, hogy egy újabb kegyetlen gyermekes horrorral van dolgunk. Sajnos nem. Ugyanis a cselekmény szépen átalakul Cronenberget idéző Porontyokká. Ugyanakkor brutalitás terén egyikhez sem mérhető. Az éles váltás fájó és meglehetősen abszurd fordulat, de legalább felébreszti a nézőt.
Mert hiába részletekbe menő a felvezetés, ha baromira vontatott és lassú. Ráadásul a film utolsó harmada teljesen más élményt nyújt, mint az eddigiek. Akár egy Grave Encounters 3 is lehetne, csak hogy még jobban összezavarjam a kedves olvasókat. Mezei ijesztgetések, elkent háttértörténetekkel, befejezetlen mondatokkal. Egyszerűen ez egy olyan katyvasz, amit nehéz megfejteni, hogy mi is volt ezzel a cél. Mert talán nem meglepő, de a mondandó kimerül annyiban, hogy "néz szembe a félelmeiddel!". NEM MONDOD BAZZMEG?!
A finom szürrealizmus sem tesz jót a filmnek. Vagy legalábbis nem tudom másnak vélni azt, hogy egyetlen rendőrt se látni. Pontosabban a rengeteg eltűnt gyermek és a növekvő erőszak nem szúr szemet senkinek se. Tovább megyek: még statiszták sincsenek jóformán! A buszok minden esetben kihaltak, a buszsofőrök meg szemét gecik egytől egyig. Mintha nem egy angol (vagy ír - ez se derül ki) külvárosban járnánk, hanem egy alternatív valóságban. Így viszont nagyon sok nyomasztónak szánt jelenet fulladhat közröhej tárgyává.
A másik említésre méltó színész a káromkodó papot alakító James Cosmo (A rettenthetetlen, Trója, Trainspotting). Ő akár egy érdekes karakter is lehetne, de kissé félresikerült az indokolatlan durvaságával.
A kivitelezés szép, a szürke színezés csak erősíti a szorongós hangulatot. A záróképsorokra mondjuk jobban is oda figyelhettek volna, mert ez így elég gagyin néz ki...
Nem tudom kinek ajánlhatnám a fentebb említett katyvasz miatt. Mindenesetre közel sem olyan izgalmas, mint amilyennek hangozhat.
Friss kommentek