Míg a mainstream médiának Sam Raimi a Pókember-trilógia és az új Óz rendezője, addig nekünk egy másik trilógia jut eszünkbe a neve hallatán. De szerencsére a Gonosz halott a jóembernél nem egy egyszeri, alkalmi mutatvány volt, pályafutása többször is előrukkolt még horror-jellegű filmekkel. A lista korántsem teljes, maradjunk annyiban, hogy az itthon ismertebbeket vesszük górcső alá (nem, csak azért sem írok gore-csőt).

Mint anno már említettük, hogy a rendező úr mániákusan pakolja bele mindegyik filmjébe a Maker's Mark nevű whiskeyt és anyukájának kocsiját, egy 1973-as sárga Delta 88-ast. Mivel utóbbi feltűnőbb (vagy legalábbis érdekesebb), ezért ezekre majd külön kitérek.

1. Darkman (1990)

Tudom, csak szőrmentén horror, de szerintem belefér. Inkább akció-fantasy jellege van. Ha nem tudnám, hogy vagy féltucat ember írta a forgatókönyvét, akkor látatlanba azt mondanám, hogy képregény-adaptáció. Eleve a cím is ilyesmit sejtet, és a történet jellegéből adódóan nem is tévednénk nagyot!

Adott a boldog pár, kiket gonosz alvilági figurák elválasztanak egymástól. A férfi ennek következtében odakozmált fejű ocsmányság lesz, akinek ráadásul nincs fájdalomérzete. Ellenben néha bekattan és akkor tombol. Ugyanakkor tudósember lévén kifejleszt egy mesterséges bőrt, mely fénykép alapján bárkinek a testrészeit le tudja másolni. A gond az, hogy csak 99 percig bírja a cucc napfényben. Az sajnos nincs megmagyarázva, hogy ha az ember mondjuk fél órát egy kamrában tölt, akkor az az idő is beleszámít-e a 99 percbe... Az is jó kérdés, hogy ha a párja előtt titkolja az igazi arcát, akkor miért nem éjszakánként randizgat vele? Igazából hiába írták ennyien a szkriptet, jó sok lyukat benne hagytak...

Már nem is sorolom, hogy hány ilyen francia filmes csomag volt a blogon, a lényeg, hogy tudjuk, hogy azért többnyire jó filmeket készítenek. Terítéken újabb három példány.

1. Vidocq (2001)

Rendezte: Pitof

Kezdjük a legismertebbel, amiről a korát tekintve már rég meg kellett volna emlékeznem. Már csak azért is, mert ifjúságom (13 éve... Istenem, hogy öregszem) egyik kedvence volt, amit még eredeti (!) VHS-en (!) nyúztam! Így elhihetitek, hogy ennyi idő elteltével mennyire éles volt a kontraszt, amikor végre DVD-n néztem meg. Sajnos ez által fel is tűnt egy nagy probléma a filmmel kapcsolatban...

Ez pedig az, hogy nagyon érződik a green box használata (jó, annyira nem, mint a Mezsgye-folytatásokban). Bár az alkotók nagyon szépen kidolgoztak egy 19. századi környezetet, mégis feltűnő, hogy pl. amikor a mezőn vannak, hogy a háttér csak oda van vetítve. Ennek ellenére az operatőri munka nagyon pazar, még ha a narancssárga-szűrőt turbó fokozatra állították. Igaz, a közelikből is lehetett volna kevesebb, a legemlékezetesebb, hogy a nyúlszájú szereplő gennyedző sebét milyen gyakorisággal csodálhatjuk meg. Azért szép, na.

Hiába no, ha kéritek (e-mail, Facebook, komment), akkor próbálok annak is eleget tenni. Ráadásul a kettő közül az egyikkel kapcsolatban megkaptam, hogy befért volna a toplistába is. És tényleg? Akkor megint beégtem? Rögtön kiderül!

Haunter

Rendezte: Vincenzo Natali

A Kocka és a Hibrid rendezőjének legújabb műve ezúttal mellőzi a sci-fit és inkább a divatos kísértetes irányzatot képviseli. Egy kis csavarral. Ugyanis a főszereplő egy 16 éves lány, akinek minden napja ugyanúgy telik, mármint szó szerint, tisztára, mint az Idétlen időkigben. Csak ez sokkal rosszabb, mert pl. a családi házat nem hagyhatja el és igazából nem tud semmit se variálni. Természetesen a családja mindenből semmit se érzékel. Így ebben a végtelen monotonitásban telnek a napjai, vagyis izé, pont, hogy nem telnek. Ennek az érzékeltetés egész jól sikerült és szerencsére túlzásba sem vitték.

A film nem csinál túl nagy titkot belőle, hogy bizony mindannyian halottak és csak szellemei önmaguknak. De ugye ezzel egyedül a lányka van tisztában és hiába magyarázná el a többieknek a helyzetet, másnapra úgyis elfelejtik. Vajon ez a purgatórium? Nem az.

Természetesen ez így önmagában elég unalmas lenne, így elég hamar felveszi (először) akaratlanul a kapcsolatot az élőkkel, akik ebben a fordított helyzetben viselkednek ijesztően. Vagyis tőlük kellene megijedni. Frappáns, de lássuk be: ez nem megy. Mégis, mi a francot lehet ártani egy halottnak? Miért izguljunk értük?

Mielőtt gyorsan végig görgetnétek az oldalt (á, kit áltatok, már késő), hogy hozzáfűznivalók elolvasása nélkül csak a címeket nyálazzátok el, jöjjön egy szokásos kis összefoglaló a tavalyi évről!

Bármit is írjanak egyes fanyalgók, 2013 igenis a horror éve volt! Először is, egy jól ismert, iszonyat gáz franchise se végzett terrort a nézőkön. Vagyis elmúlt végre volt egy olyan év, amikor se Resident Evil-, se Underworld-, sőt még Paranormal Activity-film sem mérgezte a közízlést. Igazából már ennyi elég is lehetne, de ahogy végig néztem az idei kritikákat, szembesülnöm kellett azzal hogy az átlagot tekintve még sose pontoztam ennyire kimagaslóan magas átlaggal. Sőt, amióta írom az éves toplistákat, most fordul elő először, hogy nem kerül be egy 6/10-es alkotás sem, ellenben a győztes 10/10-es pontozású lett! Mi több, összesen 11 alkotás érdemelt 7 pontot (ez már nekem is furcsa egy kicsit), vagyis még ez sem volt garancia a toplistában való szerepléshez! (Érdekességképpen 9 pontos egyáltalán nem született.)

A hazai mozikba persze csak két alkotás tudta kiemelkedő méretekben csalogatni nézőket (ezekről később még lesz szó). Persze nem tudhatjuk, hogy ha a több, direkt lemezes megjelenés közül némelyik kap mozira esélyt, akkor azok milyen számokat hoztak volna.

Sajnos idén (vagyis tavaly) kissé ellustálkodtam a friss alkotások nyomon követését, így egy párra egyszerűen már nem jutott se időm, se energiám. Azért szerintem a lista így is "hitelesnek" tekinthető, szerintem semmi lényegesebbről nem maradtam le.

További változás, hogy ezúttal sokkal megengedőbb voltam azon a téren, hogy most mikorinak is tekinthető egy film. Így ne tessék csodálkozni, hogy bizony, lesznek technikailag 2012-es művek is a listában!

Azt hiszem ennyi épp elég volt bevezetőnek. Nosza!

Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!

1. Byzantium 

Rendezte: Neil Jordan

Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!

A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői! 

Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...

A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.

Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)

1. Insidious - A gonosz háza / Insidious: Chapter 2

Rendezte: James Wan

Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).

Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)

Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben... 

Nyakunkon az év vége, én pedig egy kis lemaradásban vagyok az idei termést illetően. Úgy hogy most kutyafuttában próbálom darálni az arra érdemeseket, elvégre mindenféle ócskasággal nem akarom fárasztani sem magamat, sem a nagyérdeműt. Sajnos ennek ellenére ebben az eresztésbe is bekerült egy borzadály, de a többi az egész fogyasztható.

1. A hívás - The Call 

Rendezte: Brad Anderson

Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat.

És valóban eltér egy kicsit a megszokott nyomozgatós filmektől, mert itt a cselekmény főszála ugyanabban az idősíkban mozog: egy elrabolt lány segélyhívása a csomagtartóból. Tetszett, ahogy próbáltak neki telefonon keresztül segíteni, hogy mikkel próbálkozzon, hogy hogyan tájékozódjon és adjon jeleket. Sajnos azonban pusztán maga a tény, hogy ez megtörténhetett már magában foglalja azt, hogy a világ leghülyébb pszichopatájával van dolgunk. Mert mégis miféle retardált nem kutatja át az áldozatát, mielőtt betuszkolja egy csomagtartóba? És ha annyira zavarja a zaj, amit csap, akkor miért nem kötözte meg és tömte be a száját? És még sorolhatnánk...

Technikailag sincs éppen toppon: minek ennyi közeli? Ráadásul ilyen rémesen kivitelezett? A rendező sose volt a kedvencem, mert se A gépész, se a Session 9 és se a Vanishing on 7th Street nem tudott meggyőzni. Jó, még így is ez a legjobb, legösszeszedettebb munkája, de valahogy olyan üres. Tipikusan egyszer nézős, annak ellenére, hogy nincs az a jól ismert "vajon ki a tettes?"-féle egyszer használatos faktor sem. Semmilyen faktora sincs, ez a baj.

Halle Berry anno megérdemelten kapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjében nyújtott alakításáért, itt viszont nyomott egy laza rutint. Cserébe a frizurája borzalmas, aki kitalálta, azt kötelezném a viselésére is. Az meg külön baki, hogy az áldozatot alakító, már Oscar-díjra jelölt Abigail Breslin (Zombieland, Jelek, A család kicsi kincse) a film végén melltartóban flangál és izé... megmozgatta a fantáziámat, amivel remekül elterelték a figyelmemet minden másról. 

Az a helyzet, hogy sokan megrettentek a feladattól, hogy kedveskedjenek nekünk, de azért szerencsére érkezett pár pályamű. Mindegyikért nagyon hálásak vagyunk!

A nyertes vitán felül az az illető, aki nem volt rest videót készíteni! Ez pedig Ralome fedőnevű olvasónk, kinek már nem egy vendégírását olvashattátok a blogon. A videó nem csak hogy humoros, de érződik benne, hogy tényleg egy igazi Horror-Mirror-olvasó készítette. Engem meg is hatott:)

Lássuk:

No és hol a csavar? Ott, hogy Ralome előre jelezte, hogy ha esetleg nyerne, akkor szívesen lemond a poszterről a második helyezett javára!

Avagy a szellem téma jövőre is sláger lesz (mint minden évben).

A Haunt a szokásos panelekkel dolgozik: tinédzser páros egy kísértet járta házban kommunikálni próbál a szellemekkel. Aztán persze csodálkoznak, hogy működik és hogy ez nem is olyan jó móka...

Nagy ritkán foglalkozunk azért a zenékkel is. Egyszer még az ősidőben volt szó halloween-i muzsikákról, most viszont egy speciális csomaggal készültem.

A Stephen King könyveinek filmadaptációiról szóló rovatom nagyon-nagyon lassan halad, így még nem írtam a közkedvelt Kedvencek temetőjéről sem (Pet Sematary - 1983). A regényben többször említésre kerül a The Ramones nevű kultikus punk rock együttes, amit a banda úgy hálált meg, hogy írt a regényről 1989-ben egy, azóta slágerré vált dalt. Hogy a kör teljes legyen, a dalt felhasználták a filmben.

meglátásom szerint nagyon kevés dalt dolgoztak fel ennyiszer, ilyen sokféleképpen.

Lássuk először is az eredetit, klipestül:

Most pedig jöjjenek az újragondolások! A lista korántsem lesz teljes, szubjektív válogatásnak lehettek tanúi!