Kivételesen ahelyett, hogy egy nagyon régi Lucio Fulci-s posztomat updatelném, inkább írok egy újat. Akkor lehet, hogy elhamarkodott voltam két film alapján (sőt tuti), de amióta láttam még négyet, azóta megnyugodtam, hogy tényleg egy enyhén szólva túlértékelt rendező. Az ezzel kapcsolatos poszt itt elolvasható. Előre engedtessék meg az a luxus, hogy röviden írok róluk, ennek több oka is van.

3. Zombi - Zombi 2 / Zombie (1979)

Nem, nem két filmről van szó. Ugyanis a magyar cím csak simán "Zombi", míg eredetileg ez egy második rész, noha első az nincsen, legalábbis hivatalosan. Ugyanis Fulci így tisztelgett Romero-nak Az élőhalottak éjszakája előtt. Ez nagyon szép, csak épp a kettő között ég és föld a különbség. Hovatovább pedig a legtöbb (sokszor önjelölt) horror-filmesztéta ezt a filmet tekinti az egyik legkiemelkedőbb alkotásnak. Na ez egy súlyos tévedés.

A történet nem túl izgalmas, legalábbis szerintem: a nő keresi apukáját egy távoli, egzotikus szigeten, egy merész újságíróval. Az apuka persze nem botanikus, hanem orvos, aki egy különleges betegséget tanulmányoz, aminek következtében a holtak feltámadnak és megeszik az élőket. Persze a bennszülöttek vudura gyanakodnak, de ki nem szarja le őket? Igazából kb. ennyi.

Nem bonyolítanám túl, mert nincs mit. Azt elismerem, hogy akkoriban biztos nagy sikere lehetett, hiszen sokkal izgalmasabb, mint Romero '78-as Holtak Hajnala. Na meg a belezések is sokkal jobbak, még ha mai szemmel kissé gagyi is lehet. De legalább nem annyiból áll egy zombi, hogy az embert leöntik hamuval, meg ketchupöt tesznek a szája szélére. Itt rendesen vannak kukacok, meg rothadó test. Röviden ennyi a pozitívum: fasza gore és fasza zombik. Ennyi.

A negatívumokból jócskán van: iszonyatosan lassú és vontatott. A szereplők totál logikátlanul viselkednek. De a legnagyobb baki, hogy kb. 3-400 éves halottakból (is) csinálnak zombikat! Mégis, hogy a jó életbe?! Azokból a konkvisztádorokból már csak csontoknak kellett volna maradniuk! A színészek pocsék alakítást nyújtanak, igazi ripacsok. Fel nem tudom fogni, hogy mi ebben a filmben a jó, a "zseniális". Romero legalább rittyentett egy társadalomkritikát, itt még ez sincs. Ja és tartsatok maradinak, de számomra egy napfényes pálmafás tengerpart nem tud félelmet kelteni bennem, hiába grasszálnak az élőhalottak. A cápa vs. zombi jelenet legalább poén.

Decembertől itthon is lehet kapni, dupla DVD-n, 3000 pénzért. Ezt csak fanatikusok engedjék meg maguknak, aki nem látta, az nehogy megvegye!

Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Ha már az Eden Lake is sok volt, akkor ezt az alkotást messzire kerüld. Ha azonban direkt arra vágysz, hogy egy film tökéletesen kizökkentsen a valóságból és emocionálisan abszolút átvegye fölötted az uralmat, akkor lesd meg a címet, zárd be az ablakot, szerezd be, nézd meg, és gyere vissza. Én szinte semmit nem tudtam korábban a következő filmről, csak hogy kemény, éppen ezért tudott ütni, de kib*szott nagyot. Mindenesetre előre leszögezném, hogy ez nem horror.  Annál rosszabb: dráma, soft-torture porn elemekkel. Ez pedig nem más, mint a...

A horda - La Horde  / The Horde (2010)

Rendezte: Yannick Dahan és Benjamin Rocher

Szerencsénkre a franciák nem akarják abbahagyni a horrorfilmek gyártását, így most a Mutants után egy kifejezetten zombi-filmet kapunk Camembert illattal. A cím pedig elsőre kicsit zavaros lehet, de majd ez is megmagyarázásra kerül, türelem.

A film nem lacafacázik: rögtön egy halottal kezdünk, akinek az arcát olyan sokáig láthatjuk, hogy várjuk, mikor nyílnak ki a szemei, hiszen mégis csak egy zombis produkcióról van szó. De nem nyílnak ki, sőt még egy tisztességes temetést is kap, hiszen rendőr volt az illető. A négy társa pedig megy bosszút állni, egy nagy, emeletes házba, amire már ráférne egy tatarozás. A bosszúból semmi se jön össze, sőt még ők veszítenek el egy embert, mert a mindenféle kisebbségiből összeverbuválódott gengszterbanda (két nigériai, egy cseh, egy arab, meg még ki tudja) ügyesebb volt. A behatolók szisztematikus kivégzését pedig megzavarja az a tény, hogy akiket közben lelőttek (egy lelkes ott lakó és egy túsz), egyszerűen feltámadnak és az emberekre támadnak, szemmel láthatólag táplálékszerzés céljából.

Ugyan Tarantino és Rodriguez egész szépen tálalták anno a kis projektükkel a "Grindhouse-érzést", ami az európaiak többségének kimaradt az életéből. Ez annyit takar, hogy az autós moziban a fiúk-lányok beültek valami béna, nem túl bonyolított horrorra, ahol jóformán csak cicik és brutális gyilkosságok voltak. Mint ahogyan az alábbi kettőben is.

Mil gritos tiene la noche / Pieces (1982)

Rendezte: Juan Piquer Simón

A kezdés csillagos ötös: 10 év körüli kisfiú egy intim-puzzlet rak ki, ami anyunak persze nem tetszik, ezért azt elkobozza. Válaszul a fiacskája felaprítja egy baltával apró darabokra. Azonban annyira hidegvérű, hogy eljátssza a besokkolt, tétlen áldozatot, mintha valaki betört volna. Majd vágás, és egyszer csak a "jelenben" találjuk magunkat. A puzzle ismét előkerül, és bár nem látjuk a tulajdonosa arcát, tudjuk, hogy ki is ő. Azon kívül, hogy a gyilkos, aki majd szépen felaprítja az egyetemista lányokat.

Igazából ez utóbbi kijelentésem egy kicsit túlzás, mert mindegyiktől "csak" 1-1 darabot vesz el, pl. fej, karok stb. A célja pedig a tapasztalt horror-fanoknak pedig nyilvánvaló, így nem marad más rejtély, hogy kicsoda is ő, amivel persze elindul a nyomozás.

The Human Centipede [First Sequence] (2010)

Rendezte: Tom Six

Végre sikerült megnéznem. Már régóta kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam. Már láthattunk a trailert a B-oldalon, olvashattunk róla marketing cikket a Velveten, Most az írásommal pedig a kör bezárul, innentől kezdve már mindenki maga eldöntheti, hogy meg akarja-e nézni ezt a filmet.

Előzőleg annyit, hogy semmi újdonságot nem tartalmaz annak, aki már látta a bemutató videót róla, az sajnos eléggé spoileresre sikeredett. Voltaképpen tényleg nincs másról szó, mint hogy egy őrült tudós három embert összevarr, hogy létrehozzon egy Emberi százlábút. Most mindenki egyre gondolhat: igen, a második az elsőnek a végtermékéből táplálkozik, míg a harmadik a végtermék végtermékéből. Illetve ez utóbbi csak táplálkozna, ha addig kitartana a film, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hollandok már egyszer megpróbálkoztak horrorral, az SL8N8-al, ami mellesleg az első kritikám volt, Ezúttal azonban valóban magasra emelték a lécet. Azonban érdekes, ennek ellenére a két főszereplő lány amerikai, az "orvos" német (nahát... erre még kitérek), a harmadik delikvens pedig japán, aki anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem szólal meg. Szóval igazán nemzetközire sikeredett.

No, csak, hogy lássátok, miket néztem meg mostanság, amik miatt (is) ritkult a posztok száma. Persze ez viszonyítás kérdése, hiszen anno volt, amikor egy egész hónapot kihagytam, igaz akkor még ennél is kevesebb olvasóm volt. Ezekről a filmekről tényleg csak röviden írok, hogy nehogy elkövessétek azt a hibát, hogy bármelyiket is megnézitek.

1. Vicces Fickó - Funny Man (1994)

Rendezte: Simon Sprackling

Szegény Christopher Lee-t nem tudom, hogy mivel győzték meg, hogy ebben a borzalomban akár egy percet is játsszon. Biztos kellett egy kis nyugdíj-kiegészítő, mert az összes idő, amit játszik, lehet maximum 10 perc. Szóval, aki kifejezetten miatta nézné meg, ne tegye.

A film színvonalát jól mutatja a kezdő jelenet: egy csapat fickó pókerezik (pénzben természetesen), a főszereplőnk pedig nyer egy kastélyt, egy JOKERREL! Már itt abba kellett volna hagynom, de fokozták! Volt benne egy fekete csaj, akit szexi démonnak próbáltak beállítani, de ilyen ronda maszkulin fejet nőn én még életemben nem láttam. Először azt hittem, hogy a karaktere transzvesztita. Aztán persze kiderül, hogy boszorkány (!) és még kvázi lézert is ki tud lőni az ujjaiból!

A történet pedig annyi, hogy a főhősünk viszi a kis családját a kastélyba beköltözni, ahol felébresztenek valamiféle démont, aki a joker-kártyán lévő alakokra hajaz külsőleg, persze rondább kivitelben. Na már most a film próbál egyszerre humoros és valamiféle splatter (jó véres) lenni, csak egyik se jön össze. A röhejes kifejezés találó, mert annyira ZS-kategória az egész, hogy azt már egyetemen kéne tanítani.

Nem is ragoznám tovább: a karakterek egytől egyik stilizáltak és az őket eljátszó színészek pedig kukába valók (Lee kivétel persze). A történet rém gagyi, amit megfejelnek a befejezéssel, ami után jogos a felvetés, hogy akkor az egész film nem szólt semmiről. Pozitív az, hogy kegyetlen, gyerekeket is simán megölnek benne, amit egy ilyen kaliberű produkciótól nem várnánk el, sőt, azt hittem, hogy lealacsonyodik majd Kém kölykök szintre, de nem. A maradék apróságokról, mint a technikai kivitelezés vagy a rendezés már szót se érdemel.

A legutóbbi bejegyzésem hatására sikerül egyszerre két kívánságot is teljesítenem: egyrészt hogy legyen "underground" ázsiai, másrészt pedig, hogy legyen egy téma köré csoportosítva. Ez pedig nem más, mint az emberek etetése emberi hússal, természetesen a tudtukon kívül. Amerikában erre legutóbb a Sweeney Todd-ban volt erre példa, ahol a piték voltak megtöltve az utca emberével. Azonban keleten élő embertársaink kicsit brutálisabbra vették a figurát. Íme három film, jó étvágyat hozzá!

Ebola Syndrome  / Yi boh lai beng duk (1996)

Rendezte: Herman Yau

Igen, ez sokaknak ismerős lehet, a már azóta sokszor ismételgetett listám negyedik helyezettje, nem véletlenül. Elég abból kiindulnunk, hogy itt a kannibalizmus csak egy mellékszál, a film nagy része még ennél is durvább. Ez egy igen egyedi, hong-kongi és dél-afrikai koprodukció eredménye, mivel ezen a két helyszínen játszódik, bár a rendőrfőnökön kívül szinte minden főbb szereplő kínai.

A történet főszereplője egy igazi fasz. Nem igazán kell tovább ragoznom, erőszakos, ingerlékeny és még a legyet is röptében. Emellett meg eléggé undorítóan néz ki és viselkedik is. Már az első 5 percben leönt egy kb. 6-7 éves kislányt benzinnel, hogy felgyújtsa, bár szerencsére ez nem jön össze, mert félbeszakítják. A lényeg, hogy elmenekül a távoli Dél-Afrikába, egy kínai étterembe dolgozni, mint kvázi mindenes. Aztán megdug egy haldokló bennszülöttet. Igen, már annyira kanos volt. Pechére elkapta az Ebolát,

De! Mivel ő azon kevesek közé tartozik, akik csak hordozóvá vállnak, ezért letudja az egészet azzal, hogy ő meggyógyult. Így persze tudtán kívül elterjeszti mindkét országban a kegyetlen vírust. Az egyik közvetlen módja pedig az, hogy ledarál néhány embert hamburger húsnak (!), hogy majd azt szolgálja fel a kedves vendégeknek. Na és persze még egyszer-kétszer kufircol, szigorúan gumi nélkül. No nem mintha nyál útján nem terjedne...

The Collector (2009)

Rendezte: Marcus Dunstan

A The Collector nem keverendő össze az 1997-es Kiss the Girls-szel, aminek a drága jó szinkronosaink a Gyűjtő címet adták. A két film között tudtommal semmi összefüggés nincs.

Marcus Dunstan ismerős lehet sokaknak, hiszen a trilógiává kinőtt Dög-széria írója, de még a Fűrész jó pár részében részt vállalt és vállalni is fog a készülő legújabb epizódban. Ennek a hatása pedig meglátszik ezen az első, saját rendezési munkáján. Ez most sokaknak lehet rossz, vagy akár jó hír.

Mert tény, hogy olyan, mint történet nem igazán van. Röviden annyi, hogy egy kedves kis amerikai család felújítja a házát, de az egyik munkás adósságrendezés végett inkább kiegészítené a jövedelmét egy kis betöréssel. A célpont pedig naná, hogy az említett családi házban található széf. "Hősünk" mivel úgy tudja, hogy az épület este üresen fog állni, ezért gond nélkül besurran, mert, hogy ez az igazi soft-target. Aztán persze kiderül, hogy csúnyán téved, mert nem hogy van még valaki rajta kívül, de valóssággal pokollá változtatta az egész vityilót. Az igazi lakók pedig szép sorban meghalnak. Röviden ennyi.

Halálos kitérő 2 - Wrong Turn 2: Dead End (2007)

Rendezte: Joe Lynch

Már korábban említést tettem az első részről itt, szerintem egy igen jó sikerült alkotás, persze a maga műfaján belül. Igazából sok újat nem nyújtott, mert a beltenyésztett kannibál család mészárlásai nem új keletűek (Texasi láncfűrészes mészárlás 1974, Sziklák szeme 1977), azonban itt megspékelték a történetet egy sűrű, erdei környezettel és olyan nyalánkságokkal, mint az íjjal való embervadászat. A megvalósítás korrekt volt, szép képek és jó sok gore, rengeteg vérrel.

A folytatás viszont már kevésbé sikerült olyan jól, tekintve, hogy kb. az első 5 perces jelenetet leszámítva semmi se utal olyan tényre, hogy itt bizony egy rossz leágazás miatt szívnak a leendő áldozatok. Nem, mert a szereplők önként mentek az erdőbe, egy túlélő-valóságshowt játszani, mily ironikus...

A karakterek eléggé szélsőségesek, közepesen kidolgozottak, szóval nem a szokásos "néhány üresfejű kanos tini eltéved, majd jól feldarabolják őket" séma szerint készültek. A játékban hat szereplő van, érdekes összeállításban, mert 4 lány van 2 fiúval szemben. Ami érdekes, szerintem egy jó producer 3-3 arányban osztotta volna fel őket, bár az is igaz, hogy az egyikük leszbikus, aki ráadásul egy Irakot megjárt katona, kár, hogy ez nem látszik rajta. A többiek pedig: a magát jópofának gondoló gördeszkás srác, akinek mellesleg az egész film alatt kívánjuk a halálát, a mindenkivel bunkó vega csaj, az ügyeletes cici mutogatós ribancz, a szentéletű feka ex-sportember és a műsor megálmodójának a nője, aki kénytelen beugrani a hatodik helyett. Őt ugyanis a film elején szépen kettévágtak, amit eléggé eltúloztak, viszont látványosnak látványos volt.

Dread (2009)

Rendezte:Anthony DiBlasi

Az már egyből felcsigázza az ember érdeklődését, ha egy filmnek bármi köze is van a horror-mesterhez, Clive Barkerhez. Most is így van, hiszen a Dread eredetileg egy rövid novella, amiről néhány hollywoodi fejes úgy gondolta, hogy érdemes vászonra vinni. Az író pedig még jó szokásához híven még egy produceri posztot is bevállalt. Szerintem nem tévedtek nagyot, mert egy egész jó kis film lett belőle, ami először a tavalyi After Dark Horrorfest-en volt látható.

A középpontban az emberek félelmei, fóbiái vannak, persze nem a "szokványos" tériszonyra és társaira kell gondolni, mert akkor az elég unalmas lenne. Sokkal inkább egyedi, leginkább trauma következtében kialakult szorongások látnak napvilágot. Így találkozhatunk olyannal, aki gyermekként egy baleset következtében három évig süketté vált, emiatt attól retteg, hogy ez egyszer meg fog vele ismétlődni. Vagy az egyik főszereplő lány esete is érdekes, aki kénytelen úgy élni, hogy testének a felét hatalma, egybefüggő anyajegy alkotja. Ő meg nyilván nem szeretne megszégyenülni, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igen, egy eléggé kínos helyzetbe fog kerülni szegényke.