Nyakunkon az év vége, én pedig egy kis lemaradásban vagyok az idei termést illetően. Úgy hogy most kutyafuttában próbálom darálni az arra érdemeseket, elvégre mindenféle ócskasággal nem akarom fárasztani sem magamat, sem a nagyérdeműt. Sajnos ennek ellenére ebben az eresztésbe is bekerült egy borzadály, de a többi az egész fogyasztható.

1. A hívás - The Call 

Rendezte: Brad Anderson

Kezdjük a legismertebbel, ami anno még a magyar mozikba is bekerült és nem meglepő módon nem rengette meg a jegypénztárakat. Mert miért is tette volna, hiszen egy olyan thriller, amiben a főszereplő egy segélykérős diszpécser, az nem tartogathat magában túl nagy izgalmakat.

És valóban eltér egy kicsit a megszokott nyomozgatós filmektől, mert itt a cselekmény főszála ugyanabban az idősíkban mozog: egy elrabolt lány segélyhívása a csomagtartóból. Tetszett, ahogy próbáltak neki telefonon keresztül segíteni, hogy mikkel próbálkozzon, hogy hogyan tájékozódjon és adjon jeleket. Sajnos azonban pusztán maga a tény, hogy ez megtörténhetett már magában foglalja azt, hogy a világ leghülyébb pszichopatájával van dolgunk. Mert mégis miféle retardált nem kutatja át az áldozatát, mielőtt betuszkolja egy csomagtartóba? És ha annyira zavarja a zaj, amit csap, akkor miért nem kötözte meg és tömte be a száját? És még sorolhatnánk...

Technikailag sincs éppen toppon: minek ennyi közeli? Ráadásul ilyen rémesen kivitelezett? A rendező sose volt a kedvencem, mert se A gépész, se a Session 9 és se a Vanishing on 7th Street nem tudott meggyőzni. Jó, még így is ez a legjobb, legösszeszedettebb munkája, de valahogy olyan üres. Tipikusan egyszer nézős, annak ellenére, hogy nincs az a jól ismert "vajon ki a tettes?"-féle egyszer használatos faktor sem. Semmilyen faktora sincs, ez a baj.

Halle Berry anno megérdemelten kapta az Oscar-díjat a Szörnyek keringőjében nyújtott alakításáért, itt viszont nyomott egy laza rutint. Cserébe a frizurája borzalmas, aki kitalálta, azt kötelezném a viselésére is. Az meg külön baki, hogy az áldozatot alakító, már Oscar-díjra jelölt Abigail Breslin (Zombieland, Jelek, A család kicsi kincse) a film végén melltartóban flangál és izé... megmozgatta a fantáziámat, amivel remekül elterelték a figyelmemet minden másról. 

A fesztiválból avanzsált stúdiónak talán ez lesz a legjobb filmje, még ha a Dark Circles története baromi sablonosnak is tűnik. Vagyis igen, friss szülőkké vált házaspár új házba költözik, hogy megszabaduljanak a városi zsivajtól. Aztán ahogy az sejthető, rejtélyes, paranormális jelenségeknek lesznek tanúi, elsősorban egy ismeretlen nő képében.

Azért a trailer szerintem elég ütős lett. Vélemény?

Ja és a poszter se rossz, noha a szem, mint motívum kifejezetten sablonos, a ház meg egyszerűen "ezt már láttam valamiben" érzést kelt az emberben.

Nem karácsonyi, de legalább télen játszódik (és nem, nem pornó). Sőt, kísértetiesen emlékeztet a Dermesztő szélre, csak itt legalább történik valami. (Jobban belegondolva az hasonlít erre.) Amúgy is rég volt szó After Dark horrorfesztiválos filmről, pedig ez a darab itthon is beszerezhető. Na de most!

Stoppos gyilkos - Penny Dreadful (2006)

Rendezte: Richard Brandes

A címben szereplő Pennynek sajátos fóbiája van: fél az autóktól. Mármint bennük ülni. Az sajnos nem derül ki, hogy hol a határ, például egy mikrobusz már okés-e, vagy már a távolsági buszoktól is kiveri a hideg veríték. És akkor még a villamosról vagy vonatról még nem is beszéltünk. Elkalandoztam. Szóval le akarja győzni a félelmét, ezért útnak indul pszichológusával fel a hegyekbe, ahová eredetileg is ment volna családjával az életét beárnyékoló tragédia előtt. Természetesen kettesben egy autóban.

Ahogy azt ilyenkor el lehet képzelni, nagyon nem bírja az utat: állandóan meg kell állniuk, hogy hányhasson és megnyugodhasson. Ez még csak a kezdete a kálváriájának. Ugyanis elütnek egy kapucnis stoppost, akit a drága pszichológus lelkiismeret-furdalásból felvesz. Meg amúgy is ez a legkevesebb.

Az utas azonban nagyon csendes, már-már zavaróan. Amikor pedig előveszi a nyársra húzott nyers húsdarabokat, hogy azzal kínálja meg elgázolóit, tudatosul mindenkiben (a nézőkben is), hogy ezt bizony becumizták. Mert bár sikerül kirakni ott, ahová kérte, mindannyian tudjuk, hogy ezzel nem hogy nincs vége, de még csak most kezdődik.

Ezúttal csak két kerülendő alkotásra hívnám fel a figyelmet. Nincs türelmem megvárni, amíg összegyűlik egy nagyobb adag trágya.

Husk (2011)

Rendezte: Brett Simmons

A blogon már nem egy After Dark Fest filmmel volt dolgunk, azonban ez egy különleges darab, mert ezt a szervezők hozták össze. Ami önmagában örvendetes dolog, hiszen rajongók készíthettek el egy horrort, hát ki ne vágyna erre? Nagy kár, hogy a lelkesedéshez nem párosult tehetség is.

A kukoricatábla valahogy önmagában horrorisztikus, hiszen az ember nem lát ki belőle és könnyen el is tévedhet. Pláne, ha figyelembe vesszük az olyan műveket is, mint az azóta több részt is megélt A kukorica gyermekeit is (na jó, ez talán nem a legjobb példa, de értitek). A helyszín ugyanolyan kukoricás, aminek a közepén van egy elhagyott házikó. Néhány fiatal egy autóbaleset következtében betéved, de a kijutás persze már nehezebb.

Ez egy amolyan szellem-sztori akar lenni, ahol a kísértetek manifesztálódnak, méghozzá madárijesztő formájában. Egyébként a madárijesztő, mint olyan, már önmagában egy félelmetes dolog, aminek a megítélésén még Az Óz, a csodák csodája se tud segíteni. Tehát a főszereplőink elkezdenek hullani, majd egy-egy hátborzongató jelenet kíséretében ilyen varjú-űzőket kreálnak magukból. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy szobában maszkot varrnak maguknak és szögeket vernek a saját ujjaikba. A film egyetlen pozitívumai ezek a jelenetek, amik tényleg képesek a frászt hozni az emberre. Sajnos a körítés már sablonos és unalmas. A háttértörténet meg bibliai, vagyis kb. olyan régire vezethető vissza.

Most nem egy közeljövőben megjelenő alkotás előzetesét pakolom be, hanem egy már megjelent (nálunk még nem) produkcióét. Az After Dark címkével ellátott alkotás úgy kezdődik, mint megannyi film: egy páros elhagyja a nagyvárost és vidékre költözik, új otthonuk azonban azt a békés nyugalmat sugározza, mint amire számítottak. A nőt folyamatosan rémisztő víziók gyötrik és hát a szellemek is kötelező jelleggel jelennek meg.

Adam Gierasch rendező eddig az Autopsy-t és Night of the Demons remake-jét dirigálta, forgatókönyvíróként is jegyzi ezen műveket, valamint ő írta a Krokodil és a Halottasház - A holtak feltámadnak szkriptjét is. A két főszereplő - Leisha Hailey és Gale Harold -  a sorozatok világából érkezett, annyit nyugodtan kijelenthetünk, hogy a Fertile Ground nem fog sokat dobni karrierjükön. De azért az a méretes bökő, amit a főhősnő szorongat még magának Jasonnek is a kedvére válna. 

Sok egyetemista/főiskolás fellélegezhet, hiszen (legalábbis tudtommal) már a vizsgaidőszaknak nagyjából vége van, így nincs más hátra, mint azt a sok stresszt levezetni három olyan filmmel, amiben mások, másképp izzadnak helyettük. A lényeg, hogy nekik is meg kell felelniük. Külön csemege, hogy mindegyik különböző kontinensről származik.

A vizsga - Exam (2009)

Rendezte: Stuart Hazeldine

Ez a film is bizonyíték arra, hogy az angolok horror/thriller terén a XXI. században valódi mesterekké váltak. Előre leszögezném, hogy ez egy eléggé vér nélküli alkotás, ráadásul abszolút egyhelyszínes, mégis lesz miért izgulni.

A sztori nem szokványos: adott egy tucatnyi ember, aki felvételizik egy óriási vállalatnál, amiről ugyan nagyon sok sötét pletyka kering, de attól még az állásajánlat több mint csábító. Magyarul szólván, aki megkapja, annak lesz miből félretennie a gyerekkorára. Az sem mellékes, hogy gyógyszer gyártók lévén az ott dolgozók simán kapnak a méregdrága ellenanyagra. Ja igen, elfelejtettem közölni, hogy ez egy alternatív valóság (vagy közeljövő?), amiben egy elég veszélyes vírus pusztítja a Föld lakosságát. A lényeg, hogy van bőven motívácíó arra, hogy minden résztvevő maximálisan komolyan gondolja a felvételit.

Úgy gondolom, hogy néhanapján fel kell hívnom a figyelmeteket olyan alkotásokra, amiket jobb elkerülni, hogy ha már én végig szenvedtem őket, akkor nektek már ne kelljen. Tudom, egy valóságos szent vagyok :D

Akkor most következzen két okádék:

1. Hit and Run (2009)

Rendezte: Enda McCallion

A rendezőnek ez az első és egyetlen filmje, ami látszik is. A történet több, mint sablonos: részeg fiatal picsa hazafelé autókázik, majd hazaérvén azzal szembesül, hogy bizony elgázolt valakit. Ami hagyján, de a szerencsétlent végig vonszolta magával, ráadásul még csak meg sem halt. A szülők persze nincsenek otthon, így a lány bepánikol és nemes egyszerűséggel agyonveri egy golfütővel, majd elássa a közeli erdőben.

Persze nem egy pszichopatáról van szó, így hamar előkerülnek a lelki szorongások és a tettenérés félelme. Aztán persze az elgázolt férfiról kiderül, hogy még él, majd persze bosszút áll. Ismerős történet, nem? Jaj csak nem láttunk már ilyet a Tudom mit tettél tavaly nyáron-ban is? Vagy pl. a Rémmesékben is volt egy hasonló történet. Mindenesetre nem az ötlettelenség a legnagyobb baj a filmmel.

Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.

Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.

Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)

Örülhettek, mert folyamatosan jön az ihlet, ezen a poszton kívül még legalább 8 ötletem támadt, ami még folyamatosan növekszik az általam elfogyasztott filmekkel egyenesen arányosan. Szóval igyekszem saját magamat utolérni:) Ezért is kaptok megint egy hármas csokrot, lehet örvendezni.

Autopsy (2008)

Rendezte: Adam Gierasch

Ezt a filmet pont tegnap este néztem, szóval kezdjük is ezzel.

Gondolom sokatok hallott már az After Dark Horrorfest-ről, aminek keretében egy fél tucat új horrort meg lehet tekinteni, igazi jó móka lehet, nálunk nem tudom, hogy mennyire lenne nyereséges egy ilyen buli. Arról nem is beszélve, hogy ehhez nem két-három hónapos késéssel kellene levetíteni a mozikban az újdonságokat. Mindenesetre ez a 2009-esen debütált (így visszanézve, jó pár általam említett film kapcsán nem írtam meg, hogy azok is részt vettek az adott fesztiválon, bocsi).

Alapvetően két részre tudnám bontani a filmet: az első fele unalmas és gagyi, amin nagyon érződik az alacsony költségvetés. Nagy türelem kell hozzá, hogy meglássuk az élvezhetőbb részét, ami meg igazából semmi más, mint színtiszta gore, de a jobbik fajtájából, már ha lehet ilyet írni.

Dread (2009)

Rendezte:Anthony DiBlasi

Az már egyből felcsigázza az ember érdeklődését, ha egy filmnek bármi köze is van a horror-mesterhez, Clive Barkerhez. Most is így van, hiszen a Dread eredetileg egy rövid novella, amiről néhány hollywoodi fejes úgy gondolta, hogy érdemes vászonra vinni. Az író pedig még jó szokásához híven még egy produceri posztot is bevállalt. Szerintem nem tévedtek nagyot, mert egy egész jó kis film lett belőle, ami először a tavalyi After Dark Horrorfest-en volt látható.

A középpontban az emberek félelmei, fóbiái vannak, persze nem a "szokványos" tériszonyra és társaira kell gondolni, mert akkor az elég unalmas lenne. Sokkal inkább egyedi, leginkább trauma következtében kialakult szorongások látnak napvilágot. Így találkozhatunk olyannal, aki gyermekként egy baleset következtében három évig süketté vált, emiatt attól retteg, hogy ez egyszer meg fog vele ismétlődni. Vagy az egyik főszereplő lány esete is érdekes, aki kénytelen úgy élni, hogy testének a felét hatalma, egybefüggő anyajegy alkotja. Ő meg nyilván nem szeretne megszégyenülni, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igen, egy eléggé kínos helyzetbe fog kerülni szegényke.