Korábban már hírt adtunk erről a filmről, ami meglepő módon elég felkapott lett a hazai horror színtéren, már ha fogalmazhatunk így. Tény, hogy érdemes róla beszélni, mert nem egy szokványos darab.

Jug Face (2013)

Rendezte: Chad Crawford Kinkle

Adott egy eldugott kis amerikai redneck közösség, melynek tagjai egy közeli gödröt imádnak. Vagyis nem csak hogy vallásuk tárgyát képzi, hanem konkrétan hozzá imádkoznak, neki hódolnak. Ugyanis a gödör alján lévő víz gyógyító erővel bír: aki megmártózik benne az egészséges lesz. Ehhez azonban néha emberi áldozatot kell bemutatniuk.

Itt jön képbe a film címe: a közösség egyik (kissé defektes) tagját ugyanis néha megszállja valami erő, ami mozgatja kezeit és ez által készülnek el az arcokat mintázó köcsögök. Mondhatni így választódik ki az áldozat. Ahogy ők mondják, a "gödör" így választ.

Érdekes módon valamiért eddig egyiküket se izgatta az, hogy kit fog jelképezni a kancsó. Mert eddig szertartásosan összejöttek, hogy mindenki előtt egyszerre lepleződjön le a bárányka kiléte. Ezúttal azonban az egyik lány (a főszereplő naná) idő előtt megtekinti és persze hogy saját magát látja rajta! Ő pedig az életösztönére hallgatva és ellenszegülve a hitének eldugja mindenki elől, mintha sose készült volna el...

Nem panaszkodhat az idei moziban leadott horrortermés, egyik-másik elég szép eredményt produkált. A minőség már más kérdés, de úgy tűnik, mintha 2013-ban összekapták volna magukat a filmesek ebben a műfajban. A The Conjuring után ismét itt egy alkotás, amelyet nem döngöltek földbe a kritikusok, a You're Next 80 %-on áll a Rotten Tomatoes-on, ami mindenképpen figyelemreméltó.

Nehezen találta meg az utat a mozikba a produkció, 2011 szeptemberében a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Fantastic Festen is leadták, azóta csak arra vár, hogy a vásznakra kerülhessen. A büdzsé nem lehetett túlságosan nagy, hisz a történések egy házban játszódnak, egy családi vacsorát zavar meg egy gyilkos kedvű maszkos alak. A szereplők között nem olvasható sztár neve, a horrorrajongók számára talán A. J. Bowen lehet a legismerősebb, de itt van Sharni Vinson, a hölgy legutóbb a Bait 3D-ben próbált életben maradni.

A film a kedvező vélemények ellenére csak 7,05 millió dollárt összeszedni, ami a bevételi lista 7. helyére volt elegendő. Sebaj, majd DVD-n kapkodni fognak utána. A film posztere és előzetese itt.

Hiánypótló kritika következik, hiszen anno én is nagyon vártam, amit ráadásul a hazai mozikban is bemutatták.

Daybreakers - A vámpírok kora (2009-2010)

Rendezte: Michael Spiering, Peter Spiering

A témával már találkoztunk a Stake Land kapcsán, csak amíg ott egy poszt-apokaliptikus környezetet láthattunk, addig itt egy szabályosan felépített civilizációt, melyben a vámpírok vannak többségben. Természetesen nem alternatív valóságban járunk, hanem egy olyan közeli jövőben, melyben az emberiség 95%-a vérszívóvá alakul. A társadalom ennek megfelelően rendezkedik be: nappal ablak nélkül közlekedő autók, föld alatt gyalogosforgalom és persze minden épületen sötétítő.

A bibi, hogy mindenki vérrel táplálkozik, a készletek -vagyis az emberek- száma pedig apad. Így viszont már nem is olyan menő dolog vámpírnak lenni, hiszen ki vagy szolgáltatva a hatalomnak, ami vagy tud adni megfelelő táplálékot, vagy nem. Vagy van rá pénzed, vagy éhen halsz... ja bocs nem, átalakulsz egy "korcsá". Ami voltaképpen egy emberi denevér formát jelent, megfejelve azzal, hogy a tudat ösztönszerűvé alakul át. Vagyis ezek a véglények csak táplálkozni akarnak és semmi mást. Igazából ez is egyfajta halál...

Brett Simmons, a Husk rendezője dirigálta le a horrort, amely W.W. Jacobs 1902-ben publikált novelláján alapszik. A majommancs talizmán tulajdonosa számára három kívánságot teljesít, ám nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az illető  szeretné.

Slash az egyik producere a Nothing Left to Fearnek, a film október 4-én érkezik az amerikai mozikba, bár csak néhány helyen mutatják be. Pár napra rá, október 8-án DVD-n is kiadják. (Korábbi poszter és előzetes itt.)

Lezárult a verseny és a mai nappal kikerült a PopArt kategória közönségszavazásának eredménye.

Mi pedig örvendezhetünk, ugyanis sikerült idén is bekerülünk a TOP 10-be, még ha csak paraszthajszállal is a tizedikként. Hozzátéve nem kis örömömre, hogy megelőztük a több, mint 7000 lájkolóval bíró HogyVolt blogot, szóval büszkék vagyunk kicsiny keménymagunkra:)

Egyáltalán nem élem meg kudarcként, hogy nem sikerült javítani a tavalyi helyezésünkön. Már csak azért sem, mert teljesen más lett a kategóriák besorolása. Így pl. a tavaly szintén TOP 10-es Comment:com meglepő módon a Közélet kategóriába került. Sok filmes blog meg el sem indult egyikben sem... Nem hibáztatom őket, én is sokat vívódtam, hogy egyáltalán van-e számunkra hely? De a zsűri szerint volt.

Az se mellékes, hogy nagyon kevés az olyan blog, ami zsinórban kétszer szerepelne a TOP 10-ben... (Igaz, a mostani helyzet a fentiek miatt is más.)

Akárhogy is, roppant hálásak vagyunk minden egyes szavazatért!

Köszönjük a töretlen bizalmat!

Az a fura helyzet, hogy papíron ez egy 2011-es film, ami annak idején megjárt két fesztivált, hogy aztán két évig (!) félre rakják. Idén már szintén megfuttatták néhány fesztiválon és holnap szerte Amerikában is látható lesz. Gondolom azóta sikerült úgy megvágni, hogy nézhető legyen.

A történet első ránézésre egyszerű, mint a bot: egy családi vacsorát megzavar néhány maszkos örült, akik egyenként levadásszák a benn lakókat. Persze szép lassan, hogy az áldozatoknak legyen elég idejük rettegni. De hé, már rég láttunk ilyet! Velem együtt biztos sokunk ki van már éhezve egy kis hajtóvadászatos műre... hehe. A rendező Adam Wingard, aki a három legutóbbi horror-antológiából lehet ismerős. (Quack!)

Az előzetes biztató. A Lionsgate miatt talán még egy hazai bemutató is esélyes lehetne, de annyira azért ne reménykedjünk benne.

Hét teljes részt kellett kínkeservesen végigszenvednünk, hogy végre az első olyan epizódot prezentálják nekünk az írók, amit a közepesnél jobbra lehet értékelni. Talán az évad hátralevő része már ilyen ütemben fog zajlani és akkor Dexterhez méltó lezárást kapunk. Ámen!

Hiába volt benne a levegőben végig a cliffhanger, engem őszintén meg tudott lepni Zach hiányos burája. Pedig én már a vacsoránál is vizionáltam magam előtt, hogy Vogel bizony agyvelőt fog felszolgálni – ami persze lehet, hogy így is történt! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, e kis meglepi nélkül is pozitív gondolataim voltak a nyolcadik részt illetően. És tényleg nem tudom, hogy miért.

Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.

Frankenstein's Army (2013)

Rendezte: Richard Raaphorst

Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.

Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).

Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.

Mivel az Asylum a SyFy-al karöltve sorba ontja magából a különböző extrém cápás ZS-förmedvényeket (legutóbb a Sharknado került szóba, mint kiugró siker), jogos lehet sokakban a kérdés, hogy miért nincsenek normális, nézhető cápás horrorok?! Akad azért, nem kell aggódni. Legutóbbi, komolyabb próbálkozás a Cápák éjszakája volt, ami egynek elment, de azért nem tennénk ki az ablakba. Egyeseknek talán még eszükbe juthat a Nyílt tengeren, mint kiemelkedő mű. Sajnos azonban ezen kívül nem marad más, mint a...

Háborgó mélység - Deep Blue Sea (1999)

Rendezte: Renny Harlin

Félreértés ne essék, ha eltekintünk a meglepően magas büdzsétől (78 millió!), a profi kivitelezéstől, akkor ugyanúgy egy trasht kapunk, mint amiket az említett stúdiók hánynak ki magukból. Eleve szuperokos, "tunningolt" példányokkal van dolgunk, ami fel is veti azt a kérdést, hogy nem minősül inkább ez inkább valamiféle szörnyfilmnek? Részletkérdés, ha cserébe úgy képes szórakoztatni, hogy az nem a nevetségességéből táplálkozik - bár sajnos erre is akad példa.

A vízalatti kutatólabor 1999-ben már abszolút nem volt újdonság, még ha az alapszituációból eredendően logikusnak tekinthető a választás. Elég csak A mélység titkára vagy A gömbre gondolni. Vicces, hogy utóbbiban nem csak, hogy Samual L. Jackson ugyanúgy szerepelt, de sikeresen lenyúltak 1-2 emlékezetes jelenetet is... Persze nem csak innen "merítettek ihletet" a készítők, hanem meglepő módon például az Alien 4-ből is. Ugyanakkor ezekért kivételesen nem tudok annyira haragudni, mivel a legtöbb jól simul a film atmoszférájába. Meg nem csak Tarantino kiváltsága lehet az ilyesmi...:)