Úgy fejeztem be az előző cikkemet, hogy Hannah visszatérésével valami megmozdult és innentől majdnem biztosan elindul felfelé a sorozat. Igaz, ennél lejjebb már aligha kerülhetnénk, ezért innen már csak egy út vezet! Lássuk, sikerült-e a hegymászás.

Egész egyszerűen nem találok szavakat a hetedik részre. Az 50 perc alatt az öngyilkosság összes formája végigfutott a fejemen, pedig a szuicid hajlam nagyon messze áll tőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy Masukából van jobban elegem, Debra várható újabb hisztijei miatt verjem a fejem a falba vagy pedig a Hannah-s szál érdektelenségének netovábbja miatt vágjam fel az ereimet egy vajkenő késsel. Vogelre már mondatot sem pazarlok. Remélem, ott döglik meg az íróasztala mögött.

A jobb sorsra érdemes Sienna Guillory a jó ideje B filmeket készít Eric Roberts-szel játszhat a Wicked Within indie horrorban. Egy család évekkel ezelőtt elvesztette gyermekét, nehezen tudtak túllépni az eseten és évről évre megemlékeznek róla. Majd egyszer egy szeánsz keretében megidéznék szellemét...

Az ABC's of Death horrorantológia folytatódik, 2014-ben fut be a következő rész. 26 rendező fog dolgozni rajta, mindegyik hozzáteszi saját kis alkotását. De a 26. hely még nem kelt el. Úgy, ahogy az előző felvonás esetében is versenyt hirdettek az alkotók és a győztes darabja bekerült az antológiába. Tehát ha úgy gondoljátok, hogy lenne esélyetek mindenképpen érdemes pályázni.

Eddigi horror-mirroros tevékenységemet elnézve nem sűrün dícséretem meg alanyaimat, ellenben hordtam már le filmet, könyvet és sorozatot is. Itt az idő, hogy utóbbi kategóriából bemutassak egy remek darabot is! Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a The Following - Gyilkos hajsza!

Nekünk magyaroknak elsősorban az RTL-Klub nevű, rendkívül magas színvonalú kereskedelmi csatornáról csenghet ismerősen a sorozat, hiszen ott is műsorra tűzték. Eredetileg a FOX üdvöskéje (tudjátok, az a csatorna, amit folyton fikáznak a Family Guy-ban). További referencia, hogy a sorozat teremtője Kevin Williamson, akihez olyan alig ismert filmek és sorozatok köthetők, mint a Sikoly-széria vagy a Vámpírnaplók, ráadásul a stáblistáról egy bizonyos Kevin Bacon is feltűnhet, aki én nagyon kedvelek. Bevallom, nekem minden más név ismeretlen volt, de már az előbbi két ember jelenléte is elég volt, hogy érdekeljen a széria. Lássuk az alapsztorival...

...aminél sablonosabbat nem nagyon tudtam volna elképzelni. Szívesen indítanék valamiféle klisé-számlálót, de 1.: ezt a poént már előtték máshol 2.: úgy is kiakadna. Szóval adott egy ex-ügynök,aki egy rendkívül ravasz sorozatgyilkos elkapása után kiszállt, majd lassan lecsúszott, és alkoholba fojtja bánatát, ami a sötét múltjából ered. Majd' tíz év telik el így, mire az említett gyilkos megszökik a börtönből, és persze csak a főhősünk képes elkapni. Komolyan, amikor elolvastam a szinopszist, már felvontam a szemöldköm, és eleinte tényleg olyan, mint minden második krimi...egyedül a megemlített "gyilkos szekta" keltette fel az érdeklődésemet. Na nem mintha ez nem lenne egy kurva nagy közhely, de legalább az érdekesebb fajtából. Hogy akkor mitől is lesz még is remek a sorozat, ahogy az elején ígértem? A válaszhoz a kíváncsiak és azok, akik látták a sorozatot, tartsanak velem egy kis spoileres kibeszélőre, akik pedig meg akarják nézni, azok ugorjanak az utolsó bekezdéshez.

Mostanában újra futott egy kört a Facebookon az anekdota, miszerint Hemingway egyszer fogadást kötött valakivel, hogy csupán hat szóból is remekbe szabott történetet lehet írni. A mű végül is így szólt: “For Sale. Baby shoes. Never worn” vagyis: “Kisbaba cipő eladó. Soha nem hordták.” Maga a történet nyilvánvalóan kamu, azonban remekül példázza a mesélők legnagyobb kihívását: a sorok közti űr kitöltését. Filmre fordítva a dolgot: Ha képekkel, minimális dialógussal el tudunk mesélni múltat, jövőt, akkor a 40 percben foglalkozhatunk az itt és mosttal. És ez a rész nagyon jó ebben is.

A történet dióhéjban: Grady Edlund (Doug Jones - Pokolfajzat 1-2, Faun labirintusa) egy sikertelen vadászat után 10 napot tölt étlen-szomjan az erdőben. Visszatérése után, nagyon legyengülten, zavarodottan viselkedik. Ápolja a családja, de ahogy minél több időt töltenek vele, egyre inkább úgy tűnik, hogy szentségtelen alkut kellett kötnie az erdőben élő szellemekkel az életéért cserébe. Grady öccse a ranchon dolgozó öreg indiántól kér segítséget, aki nem először lát hasonlót.

Már több, mint egy éve annak, hogy megírtam a horror színészekkel foglalkozó TOP 10-es listámat és azóta gondolkozok ennek a női megfelelőjén. Most eljött az idő. Noha a megszerkesztése ennek sokkal nehezebb volt. Mert most komolyan, fejből tudnátok mondani tíz olyan színésznőt, akikkel megírható lenn egy ilyen lista? Emlékezetes szerepek persze vannak, de legtöbben -férfi társaikkal ellentétben- nem ragadnak bele a műfajba. Aztán persze egy kis kutató munka és máris jönnek a homlokcsapkodások, hogy "ó, tényleg... neki is benne kell lennie!". Ekkor pedig jön a ló túlsó oldala és meg kell húzni egy kényes határt.

Szóval jó szokásomhoz híven a lista ezúttal is szubjektív lesz, persze azért próbáltam bizonyos elvárásoknak megfelelni. Igyekeztem olyanokat összeszedni, akik valamilyen szinten meghatározóak műfajon belül és nem csak egy adott szériához köthetőek. Így esett ki végül Neve Campbell, akiről valljuk be, hogy a Sikoly-szérián kívül más nem ugrik be. Illetve nem akartam megfeledkezni azokról se, akik sorban vállalták el a nem túl ismert B-horrorokat.

A sorrend nem kőbe vésett, inkább tekintsetek rá úgy, hogy van ez a tíz nő, akik egyaránt maradandót alkottak.

Vajon mik egy igazán jó sorozat ismérvei? Nem könnyű ezt eldönteni, de nekem a The Killing  megadta a választ erre. Ha képes vagy átélni azt, amit látsz, ha átszellemülve figyeled a képernyőt és rád ragad a hangulat, akkor az bizony egy jó sorozat. Spoilermentes ömlengés és dicséretáradat, ahogy már megszoktátok tőlem.

A sorozat 2011-ben debütált az Egyesült Államokban, az egyebek mellett a The Walking Deadet felvonultató AMC csatornán. A történet alapjául a dán Forbrydelsen című krimi szolgált, melyről sajnos egyelőre még nem tudok ódákat zengeni, mivel nem jutottam még el odáig, hogy ezt is elfogyasszam.
Erős számokkal nyitottak, amik bár messze elmaradtak az aránylag kevesek által nézett The Walking Dead első évadától (ellentétben a többivel, az első szezont azért nem kísérték annyian), így is a csatorna második legnézettebb pilotja volt. A zombis rokonműsorral ellentétben a The Killing sajnos egyre csak vesztett a nézettségéből, az utolsó évadot például alig tizedannyian követték, mint TWD szintén harmadik szezonját. "Gyilkosság" címmel hazánkban is bemutatta az M1, ám itthon is csalódást keltő számokat hozott eddig. Megmondom őszintén, én ezekkel az adatokkal nem is nagyon szoktam foglalkozni, pláne nem a magyar számokkal. Mi megmaradtunk a Barátok Közt és az Éjjel-nappal Budapest szintjén. Lelkünk rajta… Nem kell nekünk ennyi jó sorozat, nem érdemeljük meg. (A Zöld íjász hazai sikere üdítő kivétel.)

A sorozat eddig elkészült három évada két történetet foglal magába. Az első 26 rész egy átlagos család leánygyermekmének különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolását, míg a harmadik évad egy sorozatgyilkos utáni nyomozást tartalmaz. Mindkét főtörténetet kíséri néhány párhuzamos, ám egymással szorosan összefonódó szál. Természetesen ezek a szálak idővel összekapcsolódnak és egy nagyon szép, kerek egésszé formálják a sorozatot. A cselekmény egy pillanatig sem fullad unalomba, bár vannak benne igen rendhagyó és egyedi részek.

A SyFy vagy az Asylum időnként kitermel magából egy-egy olyan gyöngyszemet, ami annyira szar, hogy mindenki látni akarja. Ilyen volt a Megacápa az Óriáspolip ellen és a Sharktopus is. Ezúttal az alábbi alanyunkat érte meg az a megtiszteltetés, hogy műfajához képest már több milliónak nézték meg. Lássuk, hogy jogosan érdemelte-e ki ezt a megtiszteltetést!

Sharknado (2013)

Rendezte: Anthony C. Ferrante

Az, hogy ez a film szar, az soha nem is volt kérdés. Nem lehet jó, nézhető alkotást alkotni azzal az ötlettel, hogy tornádók kapnak fel cápákat a tengerből és hajítják be őket Los Angeles utcáira. Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ezt a komolytalanságot viszont ügyesen ki- és fel lehet használni, humorforrássá változtatni. Vagyis a maga módján szórakoztató lehet a végtermék, ahogyan a fentebb említett két kultikus mocsok is.

Ezzel szemben meglehetősen komolyra vették a figurát, ami elég abszurdan hangzik így elsőre. A nyitójelenet abszolút megkapó: a kapzsi cápavadászokat lemészárolja egy cáparaj. Az üzenet egyszerű: a természet bosszúja. (Mondjuk amikor 20 ezres rajról beszéltek, akkor azért kitágultak a pupilláim.)

Aztán jön a verőfényes strand és egy csehó, melynek a tulaja az Erkölcs Bajnoka. Ennyire heroikus karaktert még egy Herkules adaptációban se látni. Egy idő után kifejezetten kínossá válik, ahogy szinte kiszagolja azt, ha valaki bajba kerül. Majd természetesen segít mindenkinek, akinek csak tud. Ugyanakkor a lánya utálja, a szerencsétlen exnejnek meg csak azért nem kell őrlődnie közte és az új (természetesen vértapló) pasija között, mert az 2 perc után meghal. Rémesen primitív rendezői megoldás, azt meg kell hagyni.