Egy fiatal párocska utánajárt egy ősi átoknak (ez lenne "Copiii"), ami olyan jól sikerül, hogy felébresztenek vele valami sötét gonoszt. A trailer első fele arra enged következtetni, hogy found footage-el lenne dolgunk, de a második fele szerencsére megnyugtat, hogy mégsem. Ellenben egész nézhetőnek tűnik, bár ez pont az a műfaj, amiben a legkönnyebb becsapós, hangulatos előzeteseket gyártani.

A poszteren lévő felirat ne zavarjon össze senkit se, a film még csak két fesztivált járt meg (elvileg).

A mai nappal búcsúzunk Balint_bacsitól.

Ezúton is köszönjük az oldalon végzett munkáját!

Természetesen nem feledkeztem meg Karácsony közeledtéről, csak gondoltam -végre- stílusosan Szent Miklós napjához igazítanám az első ilyen posztot. Már csak azért is, mert jelen esetben egy bepipult Mikulásról lesz szó.

You Better Watch Out / Christmas Evil (1980)

Rendezte: Lewis Jackson

Sokszor volt már szó témába vágó horrorfilmekről, de csak nagyon kevés kapcsolódott szorosan hozzá. Még kevésbé találkozni olyanokkal, amelyek nem vitték el jellegéből adódóan a humor irányába. Erre talán a legjobb példa az eredeti Fekete karácsony, ami aztán igazán tönkre tudja vágni a vidám bejglizést. Ugyanakkor míg ott maga az ünnep igazából másodlagos volt, jelen alanyunk igazi szimbiózisban él vele. A Karácsony még sose volt ilyen fojtogató és zavarba ejtő.

A kezdés kimondottan sajátosra sikeredett: 1947-ben járunk, egy bájos családi fészekben a gyerekek meglesik, ahogy a Mikulás jóízűen eszeget és kipakolja az ajándékokat, majd eltűnik a kéményben. Igen ám, de később egyikük meglesi, ahogyan a Télapó kéjesen tapogatja anyucit. Szegény gyereknek ez betett.

Igen, ő lesz a főszereplőnk 33 évvel később. Meglepő módon azonban a fickó nem hogy undorodna az ünneptől, hanem épp ellenkezőleg! Kifejezetten beteges módon vonzódik Jézus szülinapjához. Konkrétan a szerény lakása végig van pakolva játékokkal és mindenféle giccstárggyal, amiket a legtöbb ember évente csak egyszer vesz elő (és utána el is teszi). Még azon se csodálkozhatunk, hogy emberünk egy játékgyárban dolgozik!

Úgy tűnik, hogy a Halálbiztos után Zoe Bell és Tracie Thomes ismét egy neo-exploitationba vágott bele. Mert lássuk be, hogy az erőszakos női börtönös filmek a műfaj sajátjai voltak. Itt is kb. annyi a történet, hogy női rabokat arra kényszerítenek, hogy egymással küzdjenek. Utolsó vérig.

Szerepelni fog még a horror veterán Rachel Nichols (A rettegés háza remake, P2 - A rettegés új szintje, Az erdő) és Doug Jones is. Utóbbi örülhet, hogy végre maszkmester/CGI nélkül lehet a vásznon: ő volt a Hellboy filmekből Abe, A Fantasztikus négyes és az Ezüstutazóból a címszereplő és a Faun labirintusából maga a faun.

A filmet már bemutatták két fesztiválon, de az amerikai nagyközönség majd csak januárban láthatja (illetve nem mindenki, mivel limitált vetítés lesz).

Danny Trejo karakterét megszállja egy vérszomjas vudu démon. A helyszín egy elhagyott őrültek háza. A főszereplő ott keresi eltűnt bátyját. Egyéb kérdés?

Lehet, hogy csak azért, mert feszesre vágták, de nekem kifejezetten tetszik az előzetes. 2014 január 14-én debütál Amerikában egyből DVD-n.

VÉGRE! Eddig a nézők többsége jogosan húzhatta a száját az évaddal kapcsolatban, hogy elég gyenge, de ez az epizód kárpótolt mindenért. Sőt, utólag belegondolva nagyon okosan építették fel azt a cselekménysorozatot, ami idáig vezetett. Mert most aztán történtek dolgok dögivel!

Nyitáskor megkapjuk a Kormányzó elképesztően hatásos, manipulatív beszédét arról, hogy miért kell neki menne egy csapat vadidegen embernek és kiűzni őket a helyükről. Még a nőjét is olyan ügyesen kezeli le, amikor az aggodalmaskodik, hogy azt tanítani kéne valami propaganda tiszti iskolában. Ilyen kormányszóvivővel nem lenne olyan kormány, amit valaha is meg lehetne buktatni. Komolyan mondom, még engem is rá tudna venni arra, hogy a saját vizeletemmel öblítsem le a záptojás ízét. Így nem csoda, hogy hamarosan egy tankkal (tankkal bazdmeg!) nekivágnak a börtönnek.

2007-ben Frank Darabont elvitt minket borzongani Stephen King Ködjébe. Habár Amerikában csupán 25 millió dollárt hozott a mozikban, amikor kijött DVD-n 37 millió dollár folyt be, csak a kölcsönzésekből. Szóval egy jó kritikákat kapó horror szép utóéletet élt. A The Weinstein Company-nál úgy döntöttek, hogy nem szabad elfeledkezni a filmről és kezdeni kellene vele valamit. A stúdió 10 részes sorozatot tervez Darabont művéből, azt sajnos nem árulták el, hogy mire számítsunk. De talán más túlélőkre is lehetne bukkanni, egyéb történeteket is el lehetne mesélni a ködben.

Először nézzük a színészeket: Malcolm McDowell, Lou Diamond Phillips, Lacey Chabert, Robert Englund. Ők játszanak az Image Entertainment horrorantológiájában, amely december 31-án lát napvilágot DVD-n. Bryan Ortiz, Bryan Ramirez és Kerry Valderrama rendezők dirigálhattak le egy-egy szegmenst, a történések egy rémisztő szanatórium falai között játszódnak.

Pontosabban belga-francia-luxemburgi koprodukciós alkotás, de ne szőrözzünk. A lényeg azon van, hogy ha hihetünk az előzetesnek, akkor egy tisztelgést látunk majd a műfaj előtt, természetesen francia újhullámos köntösbe burkolva, aminek mi csak örülhetünk.

A történetről egyelőre csak annyit tudni, hogy egy férfi arra megy haza, hogy eltűnt a felesége. Aztán hirtelen egy megelevenedett rémálomban találja magát. Az előzetes nagyon meggyőző és nem hiszem, hogy ezúttal becsapnak majd minket.

A L'étrange couleur des larmes de ton corps (The Strange Colour of Your Body's Tears - avagy szabadon fordítva A furcsa színei a tested könnyeinek) egy jól összeszökött író-rendező páros, Hélène Cattet és Bruno Forzani műve. Itt megjegyezném, hogy már maga a cím is könnyet csal az egyszeri giallo-rajongó szemébe. A blogon már láthattuk egyik rövidfilmjüket, a The ABCs of Death-ben, övék volt a kissé sajátosra sikeredett "O". De első nagyjátékfilmjük, az Amer is szintén egy neo-giallo, amiről majd próbálok beszámolni, csak tessék rá majd emlékeztetni.

Lustaságomat orvosolandó, kaptunk egy vendégírást, egy "új hústól", Erebos nevű olvasónktól, amit ezúton is köszönünk neki!

Thanatomorphose (2012)

Rendezte: Éric Falardeau

A társadalom belülről rohad. Hallottuk már ezt sokszor,  egyfajta oxymoron jelenségre hívva fel a figyelmet, mivel  ami él az nem rohadhat, főleg nem belülről. Játszunk el a gondolattal, hogy mégis lehetséges. Megvan?! Akkor itt jön a Thanatomorphose!

Elég beteg dolgot láttunk már a vásznon és ezt mindig megpróbálják felülmúlni az alkotók, megpróbálnak kiugrani. Ez helyes, mivel nem feltétlen kell mindig minden klisét alkalmaznunk, alkothatunk újakat is! Ez vagy bejön, vagy nem. Azt kell mondjam, ebben az alkotásban, be is jött, meg nem is. Filmünk egy lányról szól, aki egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy rohad és egyre rohamosabb lesz ez a folyamat, miközben ő éli az egyre őrültebb életét. A probléma csak az, nem tudunk meg a filmből semmit.

Alapvetően túl sok benne és erőltetett az erotika kérdése, de ha már nem tudunk egy olyan filmbe többet belevinni, amit 28 azaz 28 ember készített, ez még logikus is lehet. De én akkor is azt mondom, lehetett volna ebbe vinni a maszturbáló félig elrohadt lány helyett egy kis oknyomozást, magyarázatkeresést beletuszkolni, mert őszintén, ha te észrevennéd, hogy rohadsz, nem az lenne az első, hogy rohamléptekkel keresed a miértjét és a gyógymódot? Első filmes film, látszik is rajta nagyon, benne van a merész kísérletezés, vannak benne elég szépen átvitt motívumok, mint pl. amikor a hölgy attól élvez el, hogy szétveri a barátja fejét egy kalapáccsal, akivel a nemi aktusuk sem olyan már mint volt, illetve a kishölgy meg is csalja. A probléma megint csak az, hogy egy darab magyarázatot nem kapunk arra, hogy miért is teszi mindezt.