Lustaságomat orvosolandó, kaptunk egy vendégírást, egy "új hústól", Erebos nevű olvasónktól, amit ezúton is köszönünk neki!
Thanatomorphose (2012)
Rendezte: Éric Falardeau
A társadalom belülről rohad. Hallottuk már ezt sokszor, egyfajta oxymoron jelenségre hívva fel a figyelmet, mivel ami él az nem rohadhat, főleg nem belülről. Játszunk el a gondolattal, hogy mégis lehetséges. Megvan?! Akkor itt jön a Thanatomorphose!
Elég beteg dolgot láttunk már a vásznon és ezt mindig megpróbálják felülmúlni az alkotók, megpróbálnak kiugrani. Ez helyes, mivel nem feltétlen kell mindig minden klisét alkalmaznunk, alkothatunk újakat is! Ez vagy bejön, vagy nem. Azt kell mondjam, ebben az alkotásban, be is jött, meg nem is. Filmünk egy lányról szól, aki egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy rohad és egyre rohamosabb lesz ez a folyamat, miközben ő éli az egyre őrültebb életét. A probléma csak az, nem tudunk meg a filmből semmit.
Alapvetően túl sok benne és erőltetett az erotika kérdése, de ha már nem tudunk egy olyan filmbe többet belevinni, amit 28 azaz 28 ember készített, ez még logikus is lehet. De én akkor is azt mondom, lehetett volna ebbe vinni a maszturbáló félig elrohadt lány helyett egy kis oknyomozást, magyarázatkeresést beletuszkolni, mert őszintén, ha te észrevennéd, hogy rohadsz, nem az lenne az első, hogy rohamléptekkel keresed a miértjét és a gyógymódot? Első filmes film, látszik is rajta nagyon, benne van a merész kísérletezés, vannak benne elég szépen átvitt motívumok, mint pl. amikor a hölgy attól élvez el, hogy szétveri a barátja fejét egy kalapáccsal, akivel a nemi aktusuk sem olyan már mint volt, illetve a kishölgy meg is csalja. A probléma megint csak az, hogy egy darab magyarázatot nem kapunk arra, hogy miért is teszi mindezt.
Vannak jó megoldások is a filmben, az abszurd vonalat jól erősíti amikor pl. főhősnőnk körbe szigszalagozza az éppen leváló alkarját, meg varrja vissza a testrészeit, ez még ad is egy kis fekete humort. Egy valamit jól érzékeltettek, a belenyugvást. De időbeliségében abszolút nincs rendjén. Mert egyik pillanatban még olyan lány mint mindenki más, aztán felébred, vért hány és már felfekvései is vannak, és a szeme alatt úgy néz ki, mint egy 70-es évekbeli zombi. Utána érthetetlenül vagy nagyon lassú a folyamat, vagy hihetetlen gyors. Nincs ez így rendjén akárhogy nézem is…
A másik problémát a narratíva szinte teljes hiánya okozza. Vannak filmek amiktől nem kell várnunk, hogy legyen lényegi történet mesélés, ebben viszont azzal kezd. Utána megszakad, majd egy kicsit megint, aztán megint nem. Ezen felül igen pofátlan módon próbálja utánozni Lars von Trier stílusát a film beosztásában, egy az egyben leköveti, és még a kiírások is nagyon hasonlatosak. Az emberre hatnak más alkotók, be lehet építeni dolgokat, de ez így sok, szóval az jut eszembe, mintha a kínaiban vettem volna egy Lars von Trier filmutánzatot, aminek a borítója is darabokban van.
Elképzelhetőnek tartom azt a jelenséget is, hogy végül is ahogy főhősnőnk cselekszik a filmben, az működne talán másoknál is. De erre nagyon kicsi esélyt adok a fentebb kifejtettek miatt. Azok az apró de zavaró tényezők viszont, hogy formálja agyagból a fejet, aztán letörik az ujja, ennek ellenére minden egyes nap folytatja, kb. fél fekvőtámasz állásban van,ettől válik le az alkarja, olyan logikai problémákat vetnek fel, ami már tényleg súlyos. Vannak benne dolgok amiket meg egyszerűen nem tudok mire vélni. Hősnőnk ül a WC-n, fájdalmai vannak, majd elindul valamerre, mert ő mindig megy valamerre a lakásban, nem számít neki, hogy alig tud mozogni, mennie mindig kell. Miután felállt a WC-ről lép párat és maga alá ereszti az ürülékét és a vizeletét. OK. Az még nem is lett volna rossz, hogy a végén amikor megnézi magát a tükörben akkor kinyomja a saját szemét, mert nem bírja a látványt, csakhogy a rothadásnak olyan szakaszában van már ekkor, amikor nem is lenne szeme… Tegyük fel, hogy az agya pont úgy rohad, hogy így butuljon el, de akkor is, teljességgel hibás a viselkedése, nem gondolták át a forgatókönyvet…
Az egész film kicsit hűbelebalázs számomra, pedig ki lehetett volna ebből hozni jót is, még így első filmesen is. Ki kellett volna hagyni belőle a sok felesleges jelenetet és magyarázó jelenetekkel helyettesíteni. A film vége pedig botrányos egyszerűen. Bemutatja, hogy zárjunk le bután 2 perc alatt egy filmet. Amikor azt várná az ember, lesz valami drámai, esetleg megmagyarázó, vagy bármi amit lehetne ahhoz kötni, mi is volt ez az egész. Ehelyett főhősnőnk elsorvad, leesnek róla a húsdarabok, majd a csontváz még egyszer felnyúl és felsikít. Komolyan, a film legrosszabb jelenete. Trashnek is rossz. Felháborítónak tudnám titulálni. Nem elég, hogy folyamatosan egyre nagyobb hibákat vét, a végét ezzel zárja le. Értem én mire akartak menni, jó ábrázolása lehetne annak, hogy bámm és már vége is. Lehetne igen. De nem így.
Az elmúlást egyszerűen lelketlenül, majdnem dokumentaristaként mutatja be, majd beleviszi az érzelmet és azt várja tapsoljuk meg. Ez így nem jó, viszont rossz. Az alapgondolat nem lenne rossz, bár én még mindig azt tartom lehetne egy jó kis magyarázat, de légyen hát, ez jellemzőbb a filmre, rétegebb lesz, de ad egy olyan befejezést ami megteremti az atmoszférát. Gondolták a készítők. A gondolat jó is lett volna, ha sikerül is megvalósítani.
Jól jönnek az új ötletek, az újhullámos, egyre szabadabb gondolkozású szerzők, rendezők, filmesek, csak sajnos túl sokan mennek át a rostán. Ha ezen a filmen még pár évet dolgoztak volna, egy kultusz lett volna. David Lynch a Radírfejet éven keresztül forgatta, és meg is lett az eredménye. A mester első filmje volt, nem kapkodta el. Éric Falardeau várhatott volna, a közönség egyre kiélezettebb, egyre kifinomultabb, a szubkulturális szféra egyre ”finnyásabb” lesz. Egyre több lesz a műfaji film még így szubkultúrán belül is és van ami nem fér bele. Sajnos ez nem fér bele. Hiába trend a minél gyorsabban minél jobbat, van amihez idő kell. Ehhez pedig kellett volna. Ilyenkor kicsit mindig fáj a szívem, de azzal vigasztalom magam, hogy hátha tanulnak a film alkotói a hibákból és a következő jobb lesz. Sajnos nem csak névtelen főhősnőnk rohad el, hanem végül az egész film is. Pontosan olyanná teszi magát ez az alkotás, mint a szereplőit, névtelenné.
Friss kommentek