Ahogy a legutóbbi rész végén lévő sneak peakből sejteni lehetett, ismét egy kormányzós magánműsort kellett végig néznünk. Akiből szerencsére ismét a felszínre tört a beteg szociopata állat. De menjünk csak sorban!

A kezdés kissé szájbarágós, ahogyan a sakkal illusztrálják azt, amit sejtünk, hogy az újonnan talált tábor felett derék Kormányzónk át akarja venni a hatalmat (pedig a Ki nevet a végén? is stílusos lett volna). Az őt befogadó Jobbkéznek egyébként tudnia illett volna, hogy rossz emberrel húzott ujjat. Én a helyében helyben lelövöm, aztán majd később magyarázkodok. De gondolom élvezte, hogy "Jobbkézből" "Fej" lehetett és ennek a szemétládának parancsolgathat. Amikor mosollyal az arcán hanyagul odaveti Küklopszunknak, hogy foltozza be a tetőt, abban minden benne volt.

Ahogy a legutóbb is írtam, sajnos tényleg átléptünk már az évad második felébe. Rossz érzés ez, mert nagyon múlik az idő és szépen lassan halad a cselekmény, de a tél közeleg. És mint mindig, az tele van iszonyattal!

Sajnos nem tudok sok újat írni az előző részhez képest. Nem voltam megelégedve a hetedik résszel sem, de nem ugyanazon okok miatt. Ott az összecsapottságra és a vér hiányára panaszkodtam, itt pedig főleg az unalom, ami az egész részt végigkísérte. Remélem, csak ideiglenes ez a visszaesés és amolyan vihar előtti csendként altatnak csak minket.

Annak, hogy nem voltam elégedett az aktuális epizódunkkal, sajnos egyértelműen Fiona és Axeman voltak az okai. Civódásuk és végletekig unalmas párbeszédeik egyszerre volt hangulattalan és felesleges. Nem tudom, ki lehet-e bármit hozni az évad végére ebből a kapcsolatból, vagy egyszerűen tényleg csak a perceket múlatjuk vele. De nem gondolnám, hogy akár a cselekményre, akár Fiona személyére bármilyen hatással lenne, hogy végső elkeseredésében egy szellemmel kefélget.

Nem olyan rég sikeresen beégtem (ismét) azzal, hogy egy 2011-es filmet állítottam be újdonságnak. A trailer alapján nagyon fellelkesültem, de a kedves olvasók gyorsan lehűtöttek, hogy bármennyire is jól néz ki, ez egy szar. Emiatt el is ment tőle a kedvem, de most erőt vettem magamon és megnéztem. Elvégre én vagyok az örök árral szemben menő, nem? Most viszont sodródnom kell a tömeggel, ugyanis ez tényleg egy szar.

Cassadaga (2011)

Rendezte: Anthony DiBlasi

Pedig basszus, a kezdést két egymás után következő erős jelenettel oldották meg. Az egyikben egy lánynak öltözött, babázó kisfiút látunk, akit anyuka emiatt nagyon megszid. A fiú elkeseredésében lenyisszantja magának a fütyijét. Kemény. Ezt követi a süket festészetet tanító nő és kishúga kapcsolata. Ami rögtön úgy ér véget, hogy a kislányt halálra gázolják. Mondanom se kell, az alaphangulatot sikerült eltalálni.

Elsőre jó ötletnek tűnik az, hogy a főszereplő süket legyen. Másodjára azonban az alkotóknak szembesülniük kell olyan hátrányokkal, amiket nagyon ostobán elkendőznek. Rögtön megemlíteném a legordenárébbat. A gyászoló hölgy elmegy egy szeánszra, hogy beszélgethessen a húgi szellemével. Egy a bibi, hogy a hangja egy fonográfból jön, vagyis nem tud szájról olvasni! Ő MÉGIS HALLJA BAZZMEG, HALLJA A HANGJÁT!!! Úgy fél órával később a film kapcsol, hogy ez így gáz és kitalálják, hogy a csajszi a "fejében" hallotta a hangokat, de ez szintén baromság, meg ez már túl késői magyarázat. Ugyanis innentől kezdve lehetetlen komolyan venni a filmet. Ja és ez csak egy példa volt...

Ó, hogy mi is a történet? Az, hogy a kasztrált kisfiú időközben felnőtt és szép lányokból csinál marionett bábút. De úgy, hogy levágja a végtagjaikat és újrakapcsozza őket. Betegnek beteg, de ez csak egy ötlet. A brutalitás ki is merült ennyiben. Maradnak a béna ijesztgetések egy áldozat elkeseredett és agresszív kísértete által. Ezek viszont nem csak a kivitelezést tekintve bénák, hanem egyszerűen logikátlanok.

A German Angst alkotói a Kickstarteren próbáltak pénzt szerezni filmjükhöz, kevés sikerrel. Azonban máshonnan mégis sikerült összekaparni a költségvetést az antológiához. Három szegmenst tartalmaz a produkció. Az elsőt Jörg Buttgereit dirigálta, a történet egy fiatal lányról szól, aki Berlinben egyedül él tengeri malacával. Vagyis...egyedül? Egy megkötözött fickó van a hálószobájában.

Ezt követi Andreas Marschall műve, az Alraune, amiben egy egy fiatalember a német fővárosban egy titkos kéjbarlangra lel rá, ahol a legendás mandragora növényből készített drog új élményben részesítik a szexre vágyó vendégeket.

A harmadikat Michal Kosakowski rendezte, a Make a Wish-ben egy süketnéma lengyel párosra szadista neo-náci banda támad rá. Majd egy különös amulett segítségével bosszút állnak kínzóikon.

Az első részt imádtam, a második kissé csalódás volt. A harmadikról volt már kedvcsinálónk, teaser poszterünk és guszta forgatási képünk is. Nem is ragoznám tovább, inkább lássátok!

A Cabin Fever: Patient Zero jövő februárban (valahol júniust írnak) érkezik, először Németországba, ezért is "németes" a plakát és német szinkronos az előzetes, bekapcsolható angol felirattal. Persze, hogy hozzánk mikorra várható, az kérdéses.

Ó én naiv! A múlt heti epizódot Keresztapa spin-offjának tituláltam kissé keserű szájízzel, de akkor még nem gondoltam, hogy az alkotók képeseknek lesznek ténylegesen külön részt szentelni 1 (!) darab karakternek! Íme, a Kormányzó nem akármilyen visszatérése!

Kezdésnek ott vesszük fel a fonalat, ahol legutóbb elhagytuk: a Kormányzó szépen lemészárolta a saját embereit, egyedül Jobbkezet és egy másik talpnyalót hagyott meg. Akik az első adandó alkalommal magukra hagyták. Ezért nem hibáztathatjuk őket. Bár jogos a kérdés, hogy ismerve a félszeműt, miért nem lőtték le inkább? Ki a halál akarna magának egy ilyen ellenséget?

Új hét, új American Horror Story. Sajnos a következő résszel immáron átlépünk az évad második felébe, hiszen egyelőre szünetmentesen, minden héten kapjuk az újabb és újabb dózist a boszorkányoktól. Íme hát a hatodik rész!

Kezdeném a legfontosabbal, amivel azt hiszem, kapásból sokkolni fogom olvasóimat és szerkesztőtársakkal egyetemben többen is mentőért kiáltanak majd. Ez a rész rossz volt. American Horror Story-hoz képest nagyon-nagyon rossz. Több dologba is belenyúltak egy kicsit és olyan elképesztően összecsapottra sikeredett.

Az a bájos a harmadik évad részeiben, hogy a főcím előtti flashbackekben mindig megismerünk egy-egy új szereplőt, akik az epizód közben elég gyakran térnek vissza több százéves halálukból. Hogy is fogalmazzak szépen… itt mindenki potenciális zombi. Nincs ez másként legújabb barátunkkal sem, aki két dologhoz vonzódik betegesen: a jazzhez és a baltájához. Ő volt a híres New Orleans-i baltás gyilkos. Bár ő végül nem is zombiként, hanem egészen fess úriemberként látogat vissza.

A gyilkos egyébként valóban létezett, nem csak kitalált személy, csak éppen soha nem kapták el. Talán tényleg a boszorkányok áldozata lett… Picit hasonlít az egész sztori a Zodiákus-mítoszra, mindketten nagyon vágytak a médianyilvánosságra. Szintén tetszett, hogy IRL-ből szépen átemelték a gyilkosnak azt a kitételét, hogy ahol 1919. március 19-én jazz szól, ott nem gyilkol. Aranyos, így kell stílusosan gyilkolni.