A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.

Lélekszakadt hajsza - The Man Who Haunted Himself (1970)

Rendezte: Basil Dearden

A nyitó képsorok rögtön meggyőznek minket arról, hogy ez a film kissé más lesz, mint amit a közismert angol színésztől, Roger Moore-tól megszokhattunk. Az általa eljátszott karakter ugyanis a lehető legszélsőségesebben ábrázolt, mondhatni sztereotipizált és már-már karikatúrába hajló angol úr. Minden stimmel: tökéletes fekete öltöny, keménykalap, esernyő, rendben tartott bajusz és frizura. A vezetés terén meg olyan körültekintő, hogy akár egy atombomba szállítását is rá lehetne bízni. És még inasa is van! Vagyis amolyan igazi karót nyelt ember, ezt rögtön felismeri még a vak is.

Aztán az autópályán valami elpattan benne és kéjes (ám roppant rémisztő) mosollyal az arcán el kezd száguldozni. Annyira furcsa ez a viselkedés a színésztől, hogy ha csak ezt a jelenetet látom a filmből, meg nem mondom, hogy kit is látok voltaképpen. Természetesen a száguldozásnak csúnya vége lesz és hősünket kórházban látjuk viszont, ahol az életéért küzdenek. Bár maga a műtét sikeresen lesz, nagyon hamar kiderül, hogy valami azért nincs rendben.

A főszereplő ugyanis folyamatosan olyan visszajelzéseket kap olyan dolgokról, amit állítása szerint sosem tett meg. Az elején még csak véletleneknek és bizarr tréfáknak gondolja ezeket, de ahogy egyre komolyabb bonyodalmak születnek - többek között egy állítólagos szerető is feltűnik - úgy lesz egyre rémisztőbb is. Lehet hogy valaki szívatja a férfit? Előkerül egy sosem látott ikertestvér? Paranoia? Tudathasadás? Földönkívüliek? Tatárok? A film végére szerencsére megkapjuk a válaszunkat, csak éppen annak mikéntjére nem igazán.

A főszereplő Aiden (Josh Lawson) könyörög egy jobb életért. Utálja az ijesztő bűnügyi helyszínelői fotós munkáját és szívesebben élne hősként a tökéletes nővel az oldalán. Aztán megjelenik az életében egy fiatalabb hölgy (Emma Lung), aki természetesen kissé fura és egy idő után Aiden már nem tudja megkülönböztetni a valóságot a fantáziától.

Amolyan thriller-dráma kombó lesz. Mellékszerepben a szegényt öreg korára mindent elvállaló Ron Perlman (Penge 2, Hellboy 1-2, Mutáns krónikák) és a blog kedvenc gagyigyárosa, a szebb napokat is látott Edward Furlong. Akinek a vonzerejével csak félig-meddig vannak tisztában az alkotók, mert az előzetesben van vagy 2 másodperce, de a nevét kiírják öles betűkkel.

Szigorúan véve 2012-es, de még csak most kerül rendes forgalmazásba.

Dübörög tovább az American Horror Story 3. évada, de talán a legjobb hír most nem is a változatlanul magas színvonal, hanem a 4. évad bejelentése. Biztosítva van tehát, hogy legalább még 20 részen keresztül élvezhetjük Brad Falchukék agymenéseit.

Ahogy a legtöbb rész, ez is egy flashbackkel indult. Megismerhettük Delphine lányait kicsit közelebbről is, ha már az én figyelmemet csúnyán elkerülte az a nem hanyagolható tény, hogy az előző részben ők kopogtattak be, bár kicsit viseletes ábrázattal. Van is bőven okuk bosszút állni anyucin, velük sem bánt ugyanis kesztyűs kézzel.

Megkezdődik hát a kert törpék zombik inváziója, amit viszonylag egyszerűen és könnyedén lerendez Zoe, nagyjából egyedül. Egy nagyon picit (de tényleg csak egy nagyon picit) húztam a számat a mikéntjére, de a láncfűrészes leendő főboszorka azért aranyos volt.

A múlt heti bejegyzéshez sajnos nem lehet hozzászólni, a jól ismert blog.hu-s bug miatt. Ezúton is szeretnék (még egyszer?) mindenkit megkérni, hogy ha ilyet tapasztalt egy bejegyzésnél, akkor szóljon! Figyelembe véve, hogy minket, szerkesztőket ekkor is enged kommentelni, így nem tudjuk leellenőrizni.

A mai részben pedig újabb tök ismeretlen statiszták haltak meg a betegség által. Az külön csodás, hogy az előző évad végén csak öregeket és gyerekeket láttunk, mint menekülteket, itt meg tobzódnak a felnőttek. Persze csak azért, hogy rögtön meghaljanak. Ellenben egy nyugdíjast sem láttam még idén. Biztos külön apartmant kaptak, fene a jó dolgukat.

Az epizód abszolút egy amolyan Keresztapa spin-off keretében zajlott. A készítők a karakterét így a negyedik évadra valami hihetetlen szintű jámborsággal ruházták fel. Jár-kel a betegek között, ott segít, ahol tud és mindenkihez van egy jó szava. Még arra is ügyel, hogy a hullák kivégzése (milyen hülye kifejezés) ne a többiek szeme láttára történjen. Nekem ez a magasztalás -és persze a belőle áradó vég nélküli moralizálás- már sok volt. Egyszerűen túlzásnak éreztem ezt a Jézus-cover attitűdöt.

Az Eaters producereitől...szóval öten egyengették a Beautiful People útját, amelyet az újonc Brini Amerigo vezényelhetett le. A film a "home invasion" filmek sorát gazdagítja. Egy tudóst és családja otthonában tesz-vesz, majd három maszkos alak tör rájuk és túszul ejtik őket. Ám ez még nem minden, mivel a családfő egyik titkos projektjét is véletlenül szabadon engedik.

Uwe Boll 2007-ben készítette el a Seed horrorját (imdb: 2,9), akik látták már talán kiheverték a filmet. Ám a mester - mint több más alkotásához hasonlóan - úgy érezte, hogy kell egy folytatás. A Seed 2: The New Breed címre hallgató produkciót már nem ő dirigálta, sőt még a forgatókönyvhöz sem volt köze, csak producerként vette ki részét a munkálatokból. Marcel Waltz jegyzi a szkriptet és ő állt a kamera mögött.

Christine (Natalie Scheetz) és barátnői (Christa Campbell, Sarah Hayden, Annika Strauss) egy jól sikerült lánybúcsúztatóról tartanak haza. Ám a nevadai sivatagban összefutnak a sorozatgyilkos Max Seeddel és családjával.

Múlt héten Halottak napja alkalmából stílusosan valami zombis filmről akartam írni, ezért előzetes ismeretek nélkül megnéztem ezt. Aztán kiderült, hogy sajnos ez nem zombis, de legalább jó szar. Így legalább annyi haszna legyen, hogy azért megemlékezek róla.

Underground - A mélybe rejtve (2011)

Rendezte: Rafael Eisenman

Legszívesebben csak annyit írnék, hogy ez a film rossz és kerüljétek. Természetesen ez azért kevés lenne, meg még a végén a fordított pszichológia elve mentén tömegével esnétek neki. Az istenekre, csak azt ne!

Egy csapat kartonból kivágott karakter egy balul sikerült tucc-tucc party után egy elhagyatott bunkerben találja magát. A bejáratot meg kívülről lezárták, így keresniük kell egy másik kiutat. Aztán döbbenten veszik tudomásul, hogy a hely egy elhagyott titkos katonai kísérleti telep, ahol vérszomjas "gyíkemberek" garázdálkodnak.

Iszonyatosan blőd és unalmas. Ezt a 83 percet 3 órának éltem meg. Komolyan mondom, inkább válogattam volna kölest. A szereplők mennek, mennek, majd egyenként elhurcolják őket, míg a többiek szájtátva végig nézik. A kommunikáció egymás között meg csak is kizárólag kiabálás útján történik. Iszonyatosan fárasztó.

Csak azért nem kap 1 pontot, mert van egy-két valóban véres jelenet, De tényleg ennyi az összes pozitívuma. Az operatőri munka meg túl sötét és túlságosan is kapkodó.

Többet tényleg felesleges erről írnom, higgyétek el, hogy egyszerűen nem éri meg megnézni!

Értékelés: 2/10