Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.

Gonosz halott - The Evil Dead (1981)

Rendezte: Sam Raimi

Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.

'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.

A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...

A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.

A V/H/S tavaly akár zseniális lehetett volna azzal az alapötlettel, hogy több, különböző "talált" felvételből rakjon össze egy antológiát. Azonban a kisfilmek erősen hullámzó teljesítményt nyújtottak, ráadásul a kifejezetten ostoba (és szerintem felesleges) kerettörténet is csak rontott a helyzeten. Hogy ez most mennyiben változott, az mindjárt kiderül!

V/H/S 2 (2013)

Rendezte: Simon Barrett, Jason Eisener, Gareth Evans, Gregg Hale, Eduardo Sánchez, Timo Tjahjanto, Adam Wingard

A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.

Erőltetett kerettörténet sajnos megint van: két "magánnyomozó" (vagyis megbízottak, hogy buktassanak le hazug embereket) betör egy házba, ahol elvileg az egyik kliensük pici fiacskája héderezik. A lakás nagyjából (?) ugyanolyan, mint az előző részben és most is akad egy rakás kazetta, meg egy laptop. Utóbbi tartalmaz egy aranyos kis utalást az előzményre.

Aztán szépen sorban előkerülnek azok a bizonyos filmek és "hőseink" beszopják, ahogy kell. Sajnos azonban az alkotások között kettő olyan is akad, ami egyszerűen nem maradhatott titokban, nem lehetett egy mezei kézikamerás felvétel, mert olyan nagyságrendekben gondolkozik, ami egyszerűen túllép a műfaj határain. Így viszont kizökkenti a nézőt a naiv beleélés akol melegétől. Akkor viszont mi szükség van az ilyen tálalásra?

Na de lássuk őket egyenként!

Hamarosan a hazai boltok polcaira kerül a remake, éppen ezért ideje felidézni emlékeinkben a klasszikus eredeti verziót. Azt mondtam már, hogy az alapműveltség része? :)

Egyes boltokban még lehet kapni DVD-n, szerintem egész korrekt kiadást kapott.

A jó horror-vígjáték ritka madár, sajnos kevés szórakoztató produkció készül a témában. Ezúttal az elsőfilmes April Mullen próbálkozik. Egy gimis srác barátaival véletlenül szabadjára engednek egy átkot, ennek következtében az emberek egy része megöli saját magát és zombi démonként, azaz zemonként térnek vissza. Kanadában augusztus 2-án, Amerikában szeptember 6-án mutatják be.

UPDATE: Ahogy egy komment is rámutatott, itthon már láthattuk a Cinemaxon Hajnali hullák néven.

Habár purga szünetet rendelt el, de szerintem a blognak pörögnie kell tovább (remélem nem lesz senkinek kifogása).

Dolph Lundgren ezúttal zombikkal és robotokkal száll szembe. Kétség sem férhet hozzá, hogy az akcióhős megoldja a problémát. A Battle of the Damned története a közeli jövőben játszódik. Egy vírus az emberek többségét vagy megölte vagy átalakította. Lundgren küzd a zombikkal, azonban felbukkan a színen jó néhány üzemzavaros, hibás robot prototípus és ezek sem könnyítik meg az emberek dolgát. Páncélozottak és rendkívül veszélyesek.

Egy férfi felébred egy összetört autóban. Enyhe sérülések, egy harapásnyom a karján. Mellette a felesége, üres, fehér szemekkel mered rá és kapálózik utána, de a biztonsági öv nem engedi. A férj gyorsan kiszáll a kocsiból, de a következő pillanatban már veszi is ki hátulról a csecsemőt. A kislányukat. Mama bizony zombi lett, és apát is megharapták. Az idő fogy...

Cargo (2013)

Rendezte: Ben Howling és Yolanda Ramke

Ausztráliából érkezett ez a rövidfilm, mely egy egészen más köntösbe bújtatja a zombis horrort. Egy apa szemén keresztül tárja elénk a zombiapokalipszis utáni világot, aki mindent megtenne azért, hogy kislánya túlélje ezt az egészet. Még akkor is, ha maga a férfi is megfertőződött. De nem adja fel. Még arra sincs ideje, hogy felfogja a feleségének, gyermeke anyjának a halálát. Nem akarok itt áradozni, de nagyon erős pl. az a kép, mikor az apa már átváltozva próbálja elérni a korábban saját maga által odalógatott szatyor húst, a kislány pedig a hátán gügyög, miközben egy lufi követi őket. A férfi karján a múló percek, órák filccel írva... Dráma és horror eredményezte ezt az érdekes hangulatú történetet kitartásról, szeretetről (meg egyéb közhelyesen hangzó dolgokról, amiket éppen ezért nem is írok le). Ha egy egyszerű, de ötletes, kicsit érzelgős, de eredeti rövidfilmre vágytok, akkor hajrá!

Mikor purga megkért, hogy láttamozzam a sorozatot, akkor gyorsan utánanéztem, hogy mi is ez, és kicsit meg is rémültem. Említettem már Nektek is, hogy nehezen viselem, amikor a zombitémát metaforaként használják. Nem jó, mert nézetem szerint, ha valaki a társadalmi problémákat nem tudja elmondani a valós közegükben, akkor kár erőltetni a dolgot. Nem azt a világot éljük, amikor társadalompolitikai kérdésekről virágnyelven kellene beszélni. A fajüldözés, a nők elnyomása, bűnözők visszatérése, kisebbségek integrálása a társadalomba, vagy a homoszexualitás most már (szerintem hála Istennek ) nem tabu téma, és a filmeseknek / művészeknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy egy közösség vagy társadalmi berendezkedés megfelelően tudja feldolgozni a fenti kérdéseket.

Ezekben a "másságokban" egy közös van, mégpedig az, hogy nem felvett viselkedésformák, hanem veleszületett "másságok"(nyilván a bűnöző nem). Születésünkkor nincs kérdőív, ami így hangozna: "A kórház, ahol jelenleg megszületni igyekszik, egy férfisoviniszta, heteroszexuális, fehér társadalom által üzemeltetett intézmény. Kérjük húzza alá, mi szeretne lenni: férfi/más, fehér/más, heteroszexuális/más." Írásomnak nem célja minősíteni vagy ítélkezni, abban azonban elég könnyen meg lehet egyezni, hogy kisebbségben lenni mindenképpen szívás. Amiért meg tudok bocsátani az In the Fleshnek a zombi téma miatt, az pedig nem más, mint az, hogy a metaforát dinamikusan alkalmazza, vagyis a zombi néha meleg, néha semmibe vett nő, néha meg nem értett gyerek, néha maga az ördög. Aki viszont horrort vár, az becsapva érezheti magát, mert ez a sorozat egy élőholtakkal leforgatott nagyon durva dráma.

Steven C. Miller, az The Aggression Scale és a Silent Night rendezője készítheti el a Terminus zombifilmet. A történet ugyan nem ismert, de összedobtak hozzá videót-előzetest, hogy miképp képzelik el a produkciót. Ezen felül úgy írták körül az alkotást, hogy az a Mad Max, a Harcosok klubja és a The Walking Dead ötvözete lesz.