Mikor purga megkért, hogy láttamozzam a sorozatot, akkor gyorsan utánanéztem, hogy mi is ez, és kicsit meg is rémültem. Említettem már Nektek is, hogy nehezen viselem, amikor a zombitémát metaforaként használják. Nem jó, mert nézetem szerint, ha valaki a társadalmi problémákat nem tudja elmondani a valós közegükben, akkor kár erőltetni a dolgot. Nem azt a világot éljük, amikor társadalompolitikai kérdésekről virágnyelven kellene beszélni. A fajüldözés, a nők elnyomása, bűnözők visszatérése, kisebbségek integrálása a társadalomba, vagy a homoszexualitás most már (szerintem hála Istennek ) nem tabu téma, és a filmeseknek / művészeknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy egy közösség vagy társadalmi berendezkedés megfelelően tudja feldolgozni a fenti kérdéseket.

Ezekben a "másságokban" egy közös van, mégpedig az, hogy nem felvett viselkedésformák, hanem veleszületett "másságok"(nyilván a bűnöző nem). Születésünkkor nincs kérdőív, ami így hangozna: "A kórház, ahol jelenleg megszületni igyekszik, egy férfisoviniszta, heteroszexuális, fehér társadalom által üzemeltetett intézmény. Kérjük húzza alá, mi szeretne lenni: férfi/más, fehér/más, heteroszexuális/más." Írásomnak nem célja minősíteni vagy ítélkezni, abban azonban elég könnyen meg lehet egyezni, hogy kisebbségben lenni mindenképpen szívás. Amiért meg tudok bocsátani az In the Fleshnek a zombi téma miatt, az pedig nem más, mint az, hogy a metaforát dinamikusan alkalmazza, vagyis a zombi néha meleg, néha semmibe vett nő, néha meg nem értett gyerek, néha maga az ördög. Aki viszont horrort vár, az becsapva érezheti magát, mert ez a sorozat egy élőholtakkal leforgatott nagyon durva dráma.

 4 évvel járunk az Ébredés után. Az Ébredés során a holtak magukhoz tértek, és a túlélésük reményében veszettek módjára kezdték megenni az embereket . A kormány azonban kifejlesztett egy gyógyszert, aminek a segítségével a "korcsok" el tudják nyomni az éhségüket, és emberek módjára tudnak élni. Egy rehabilitációs időszak után többüknek lehetőségük adódik, hogy visszatérhessenek családjukhoz. A film Kieren Wlaker (Luke Newberry) beilleszkedési kísérletét követi nyomon a 3 rész alatt.

Kierennek nem lesz egyszerű dolga, mert az Ébredés után a kormány tehetetlensége miatt megalakult az Emberi Haderő, amelynek nem más a dolga, mint megvédeni az embereket a szabadon kószáló és veszett holtaktól, az E.H. egyik hőse pedig nem más, mint Kieren kishúga, Jem (Harriet Cains). Éppen ezért már a kistesó sem fogadja kitörő lelkesedéssel a bátyus visszatértét. A családi dráma azonban mondhatni semmi, ahhoz képest, ami a kisvárosban történik. Vannak széthúzó családok, ahol a férj kiirtana minden egyes visszatérőt, míg a feleség elszegődik a kormányhoz afféle zombigondozónak. Az E.H. parancsnoka szintén visszakapja fiát, mint zombit. Erről nem akar tudomást venni, és szintén zombigyilkost akar belőle nevelni. Van  szerelmes élőholt is, illetve van az élőholtaknak is prófétájuk, aki az interneten hirdeti az igét, mi több, afféle egyházat üzemeltet, és mellékesen "drogot" árul, amitől az élőholtak ismét önmaguk lesznek, vagyis húsra, vérre éhező szörnyetegek.

A legtöbb válaszról le kell mondanunk, mert nem folytatják a sorozatot. Nagyon sajnálom, részemről még néztem volna egy két részt belőle. Nagyon érdekelt volna például, hogy mi lesz a lánnyal, aki leukémiában halt meg, számára igazi ajándék a visszatérés. Izgat, hogy a halott próféta igaziból kicsoda, és hogy miféle "kánaánt" üzemeltet. Sajnos a csattanó is apró és kiszámítható, bár attól még ütős. 

A kiszámíthatóság egyébként mind a 3 részre igaz. További hibaként rónám fel a szájbarágós stílust. Ami viszont mindenképpen pozitívum, hogy nincsen finomkodás. Brutális, de realisztikus reakciók történnek, amelyek elevenné varázsolják nem csak a szereplőket, de az egész közösséget is. A színészek dicsérgetésével nem húznám az időt, egyrészt azért, mert sokan vannak, másrészt mert senkit nem tudok kiemelni, mindenki nagyon jól játszik véleményem szerint, harmadrészt annyira ismeretlenek előttem, hogy nagyon, nagyrészt angol sorozatokban játszottak.

Végezetül: Mindenképpen ajánlom a három részt megtekintésre. Mély drámát kapunk. Kicsit szájbarágósan magyarázgatós ugyan, de nagyon fontos kérdéseket feszeget. Cserébe le kell mondanunk a horror elemekről, és meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy befejezés nincsen.