Farkasember - The Wolfman (2010)

Rendezte: Joe Johnston

Tegnap volt szerencsém premier filmet nézni moziban kedvesemmel, úgy hogy össze kötve a kellemeset a hasznossal, íme a kritika, tessék nyammogni.

A farkasemberekről manapság forgatni nem túl hálás téma, hiszen túl sok kreativitást nem lehet belecsempészni, szemben a vámpírokkal, vagy zombikkal. Ráadásul (szerintem legalábbis), a legtöbb nem is túl félelmetes. Mert mi lehet félelmetes egy szőrös emberben? Igaz, vannak kiemelkedő alkotások, elég ha csak a Jack Nicholson-Michel Pfeiffer féle Farkasra, vagy a The Descent-féle Barlang rendezője által készített Démoni Harcosokra (Dog Soldiers) gondolunk. Hányatott sorsát ennek a szörny-karakternek mi sem jelzi jobban, hogy már csak szinte vámpírokkal együtt tudják őket "eladni", most lehet sorolni, hogy: Van Helsing, Underworld vagy akár az Újhold, de tisztességes horror-rajongó ez utóbbit meg sem említi ugyebár.

Akkor mégis mi vonzott, hogy megnézzem? Ezek a kulcsszavak: Sir Anthony Hopkins + Benicio Del Toro + horror + XIX. századi Anglia. Na meg a trailer is jóra sikeredett, amit korábban már itt is bemutattam. A hype-ról már nem is beszélve, rendesen felcsigázták az embereket. Sajnos túlságosan is, így a csalódás nagyobb lett számomra, mint az valójában lehetett volna. Igen, el kell mindenkit szomorítanom azzal, amikor azt írom, hogy: nem lett olyan jó.

Eden Lake  - Gyilkos kilátások (2008)

Rendezte: James Watkins

Előre is elnézést a B-oldal blogtól, amiért kölcsön vettem tőlük az "evörözést", de ebben az esetben jogos, ha azt mondom, hogy ez minden idők egyik leglesújtóbb hangulatú filmje. Tegnap este néztem meg, és egyszerűen muszáj írnom róla, mert még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon kemény film, de nem beteg, sőt, még csak nem is annyira véres, mégis amit látunk, az bőven elég. Az angolok ismét bemutatták, hogy azért van még szufla a filmiparukban. Talán elindult egy angol-francia versengés, amiről mi lemaradunk?

De csak szép sorjában, nehogy össze-vissza írjak és elvesszen a lényeg. Térjünk akkor a történetre, ami nem túl bonyolult, azonban a mondanivalója nem hétköznapi. Igaz, mostanában már az is ritka, ha egy horror-filmnek van egyáltalán ilyenje.

Szóval: van egy szerelmes párunk, akik úgy döntenek, hogy elmennek sátorozni egy kicsit az Eden tó mellé, hogy kettesben lehessenek, romantikázhassanak. Már az elejétől folyamatosan kapjuk a jeleket, hogy itt a gyerekek lesznek a központi szereplők: eleve egy iskolából indulunk, aztán a rádióban az aggódó szülők szólnak meg, sőt még egy motelben is láthatjuk, ahogy egy idegesebb anyuka ad egy pofont hiperaktív gyermekének. Ez persze nem tetszik főszereplőinknek, nyilván ők majd nem így nevelnék őket, gondolják, illetve éreztetik velünk.

Ezzel a bejegyzéssel már vagy kb. másfél éve tartozok. Restellem, de nem is nagyon hiányolta a nagy közönség:) Az első rész itt. Mivel ezek klasszikusok, és a többség úgyis látta és/vagy olvasta őket, ezért nyugodt szívvel fogok spoilerezni, előre is bocsánat.

Cujo (1983)

Rendezte: Lewis Teague

Egész hű a könyvhöz, igaz, nincs annyira túldramatizálva és a mellékszereplők problémái sincsenek annyira előtérbe helyezve. A történet igen egyszerű: egy bernáthegyit, Cujot, megharapja egy denevér, majd veszett lesz és mindenkire rátámad a lakóhelyének a környékén. Igazából ez így önmagában kevés lenne. A lényeg leginkább azon van, hogy egy anyuka, meg a kisfia milyen megpróbáltatásokon megy át. Tekintve, hogy egy autóban rekedve várják a segítséget, a tűző napon.

A könyvben izgalmasabb az egész történet, vászonra vetítve azonban nem lehetett sok mindent kihozni belőle. Már csak azért sem, mert az idő múlása papíron sokkal feszültséggel telibb, addig képkockákon ez baromi unalmas lehet. Jó, itt egész jól bántak az arányokkal, de ettől még nem egy sokszor nézős darab. Igazából szerintem nem is kellett volna erőltetni. Lényegi különbség, hogy a filmesek nem merték megölni a végén kissrácot, had legyen happy end...

Értékelés: 6/10

Köpök a sírodra - I Spit on Your Grave / Day of the Woman (1978)

Rendezte: Mair Zarchi

Először is szeretném leszögezni, hogy 30 éve biztosan vérlázító alkotásnak számíthatott, és a nézőket sokkolhatta, de mai szemmel bizony roppant unalmas. Egy jó film pedig időt álló, ezt rengeteg '30-as évekbeli (horror) film alátámasztja.

Másodjára pedig tudom, hogy nem szép dolog egy olyan alkotásra mondani, hogy "uncsi", amelyikben egy nőt többszörösen is megerőszakolnak és megaláznak, pedig szerintem igenis lehet Aki nem hisz nekem, az nézze meg. Aki viszont megbízik bennem, az kerülje el ezt a celluloid-hulladékot. Előre szólok, hogy szexuális jellegű tartalom lesz, de mivel ezt a blogot elméletileg csak 18 éven felüliek olvashatják, így ezzel nincs is nagy probléma:)

Műfaját tekintve exploitation horror, amit már pedzegettem a papírtokos bejegyzésemben A ház a park szélén-nel. ami sokkal jobb, pedig kevesebb benne az erőszak és a halál is. A sémája a filmnek fárasztóan egyszerű, ami ráadásul folyamatosan ismétlődik.

Kb. ennyi a lényeg: dögös csaj (?) egyedül egy vidéki házikóban --> erőszak --> elmenekül --> erőszak --> elmenekül --> erőszak --> megalázás --> felépülés --> tőrbe csalás --> bosszú1 --> tőrbe csalás--> bosszú2--> tőrbe csalás--> bosszú3--> vége. Igen, ENNYI!

Azért a tovább gomb után még van mit olvasni mazochistáknak (szadistáknak?).

A hétvégén sajnos nem tudtam írni, mivel betegeskedtem, de így legalább jutott időm egy pár filmnek a megtekintésére. Kicsit tematizáljunk, és akkor kapunk három falsúlyos művet frank földről. Érdekesség, hogy mindegyikben "erős" nők a főszereplők, nem tudnám megmondani, hogy ennek mi lehet az oka.

1. A betolakodó - A L'interieur / Inside (2007)

Rendezte: Alexandre Bustillo és Julien Maury

Sokan írják, hogy a francia horror születését a már általam is publikált Magasfeszültséghez lehet leginkább kötni (nahát, már itt is két nőről volt szó...). Ezzel elindult valami, ami ebben a filmben teljesedett ki leginkább.

Előre leszögezném: A betolakodó tökéletes. Minden benne van, ami csak jóvá tehet egy horrort: feszültség, dráma, gore, vér és nem erőltetett fordulatok. A színészek hitelesek, a cselekmény nem ül le egy percre sem, csak úgy visz magával. A rendezés és az operatőri munka is nagyon korrekt. Aminek sötétnek kell lennie, az sötét is, nem úgy, mint sok amerikai filmben, ahol szinte reflektorok vannak az elhagyatott erdőkben...

Miről is van szó? Egy özvegy kismamáról, aki a karácsonyt egyedül akarja tölteni, ami valahol érthető is. Csak hogy, lesz egy nem túl kellemes látogatója, aki igényt tart a gyerekre. A történet kb. ennyi, ha többet írok, az már spoiler. Többet nem is tudnék ehhez hozzáfűzni, be kell érnetek ennyivel. A lényeg, hogy ezt látni kell és kész. Ráadásul hazánkban is lehet kapni DVD-n, mindössze 990-ért, bár igaz, magyar szinkron nincs rajta, de lehet, hogy az csak rontana, mint sok más jó filmen. Ritkán adok maximális pontszámot, most ennek is eljött az ideje.

Sziklák vére - The Hills Run Red (2009)

Rendezte: Dave Parker

Na jó, a cím kicsit csalóka, hiszen attól még egy tisztességes slasher-ről beszélünk, ráadásul eléggé hajaz az örök klasszikusra, a Texasi láncfűrészes mészárlásra (továbbiakban TLM) is, a miértekre mindjárt ki is térek.

A kezdés igen erős: egy kisfiút látunk, aki a tükör előtt ollóval hántja le a saját arcát. Ezzel meg is van alapozva a hangulat. A továbbiakban előkerül a főszereplő, aki egy roppant irritáló filmbuzi. Persze ez utóbbi tulajdonságával nincs baj, de inkább megnézi egy már ezerszer látott horror filmnek a trailerét, mint hogy kielégítse a barátnőjét, aki persze ezért meg is csalja a fickó legjobb haverjával, amit meg is tudunk érteni.

De miről is van szó? A srác annyira, de annyira kíváncsi erre a filmre -aminek szintén Sziklák vére a címe-, hogy elmegy felkutatni. Ugyanis az összes kópia eltűnt a rendezőjével együtt. Találkozik a direktornak lányával, aki természetesen egy szexi, szőke bombázó. Mellesleg sztriptízbárban táncol és heroint lő be magának. Persze ez a karján nem látszik, hiszen semmi tűnyom nincs. Természetesen ez csak szőrszálhasogatás. Mellesleg ez egy nagyon szépen komponált jelent, amikor a srácnak vetkőzik a hölgy, közben meg megcsalják: a színek ellentétesek, a ritmus viszont hasonló, jók a vágások, egyszóval jól néz ki.

Grotesque / Gurotesuku (2009)

Rendezte: Koji Shiraishi

Újabb csemegével szeretném meglepni olvasóimat. Akiknek olyan gyenge a gyomruk, hogy már egy Csáth Géza novellától is kiakadnak, azoknak íme egy rövid kritika, hogy a többit ne kelljen elolvasniuk:

Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi.

Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb.

Elnézést, hogy nem raktam ki ünnepi posztot, egyszerűen nem volt kedvem írni, de reméljük, hamar belelendülök:) A Fűrész VI.-ról már írtak pár helyen, úgy hogy én inkább összefoglalnám az összes részt, élvezzétek!

Ez az a fim, aminek legalább az első részét a horror-rajongók többsége látta. Így rögtön három felé is oszthatjuk ezeket az embereket. Az első csoport az, amelyiknek abszolút nem jött be, a többi részt maximum kényszerből (pl. barát/barátnő befolyása) látták. Ők azok, akik a brutalitását erőltetettnek és feleslegesnek tartják, sőt belekötnek akármibe, ha kell. Általában ezeknek az embereknek a műfajon belül megszűnt a "jó" filmgyártás '94 után.

A második csoport a rajongó. aki minden részt megnéz, beszerez, és már alig várja a következő epizódot, persze ez nem egy szappanopera, így ezekre egy évet kell várni.

No, ha már a legutóbbi posztommal már megszellőztettük a Karácsonyt, miért ne ugorhatnánk egyből a következő évre? Lássunk néhány trailert, amik ígéretesnek tünnek.

1. Daybreakers

Várható premier napja: 2010. Január 8.

Így rögtön az elején egy film, ami igyekszik gyorsan meglovagolni a (még) divatos vámpírtémát, nem is akárhogy (itt zárójelesen megjegyezném, hogy addig divatos is lesz, amíg le nem cseng az Alkonyat harmadik része). A trailer vegyes érzelmeket kelt az emberben; egyrészt látványosnak és pörgősnek ígérkezik, másrészt meg engem eléggé emlékeztet a Pengére. Mindenesetre biztató, hogy Sam Neill szerepel benne, és ha ő egy horror filmben játszik, akkor az általában jóra is sikerül.

Tudom, morbid dolog karácsonyra horror filmet adni ajándékba, pláne olyat, mint pl. A Halál ezer arca, de biztos vannak rajtam kívül még páran az országban, akik igenis szívesen örülnének egy-egy különleges kiadásnak. Ez a poszt pedig a kedves hozzátartozóknak szól leginkább, akik ne tudják mivel meglepi szeretteiket karácsonykor és nem akarnak égni a szokásos tusfürdő vagy borotva csomaggal.

Még valami: mielőtt vád érne, hogy fizettek nekem ezért a "reklámért", (sajnos) nem így van, nincsenek (még) szponzoraim:P Tehát:

1. Hellraiser díszdoboz

Talán az egyik legötletesebb csomag, stílusos, fanatikusoknak kötelező. A doboz tartalmáról a geekz blogon már lehetett olvasni. Igaz, én egy ilyen kaliberű kiadást az összes, az az mind a 8 résszel csináltam volna, bár lehet, hogy akkor túl nagy lett volna a térfogata, vagy nem is tudom... Az első három részt és egy bonusz DVD-t tartalmaz. Figyelem! Kiadtak egy kevésbé dizájnosabb változatot is, ami tényleg csak annyi, hogy az első három rész egy papírdobozban, akkor inkább már ezt válasszuk, hiszen nincs nagy eltérés a kettőnek az ára között. Igaz, a legolcsóbb és legpuritánabb, ha a részeket külön-külön vesszük meg 990 Ft-os darab áron, de mégis csak karácsony van:)

Ár: kb. 8490 Ft (ez a netes ár, de valószínűsítem, hogy lehet olcsóbban is)