Egy vámpíros horrorral! Igaz, a The Loveless korábbi, de ott nem egyedül rendezett, úgy hogy jogos a cím, mielőtt valaki okoskodna. Ez is egy hiánypótló írás lesz, mivel bármily meglepő, még nem írtam hegyes fogú barátainkról, na de most. Tekintve, hogy a direktor asszony megkapta a Bombák földjén-ért az Oszit, ezzel a neve közismert lett hazánkban is. Ezzel elindulhat egy olyan lavina, hogy sokan kíváncsiak lesznek korábbi filmjeire is. Előre leszögezném: ezt nyugodtan ki lehet hagyni.

Alkonytájt - Near Dark (1987)

Rendzte: Kathyrn Bigelow

Talán az lesz a legjobb, ha azzal kezdem, hogy látszik, hogy ezt egy nő rendezte. Félreértés ne essék, technikailag semmi gond, érezni, hogy van tehetsége ehhez a munkához. Csak hát ez a film számomra nem is igazán horror, inkább egy gyengébb romantikus film. Azért nem kell rögtön a hasonló című Alkonyatra asszociálni, szerencsére azért annyira nem nyálas, sőt, igazából még maga a szerelmi szál is gyenge.

A történet egyszerű: van egy kortárs cowboy, akinek megtetszik egy eddig sosem látott lány. Aztán romantikáznak. A lány megharapja. A fiúból vámpír lesz. Majd a hölgynek a bandája beveszi "családtagnak". Közben a fiú apja és húga keresésére sietnek. Tömören kb. ennyi. A film próbál egyedi lenni: például maga a "vámpír" szó egyszer hallatszik el. Fogakat nem látunk, ami azért durva. Nem tér ki a vallásra, semmilyen irányba. Nem igazán van eredettörténet sem. Hogy ezek most pozitívak, vagy sem, azokat tessék eldönteni, nekem ez is-is: mert jó, ha valamitől egyedivé válik, de attól még lehetne "vámpírosabb" is.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.

Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).

Pandorum (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).

Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.

A cím annak furcsa lehet, aki nem olvassa rendszeresen a blogomat, úgy hogy máris itt van egy hivatkozás. Ha ezen már túlestünk, akkor íme újabb három film francia földről! Sajnos ezek már kevésbé lettek olyan jók, de még így se vészes a helyzet. Érdekes, hogy megint a nők vannak a középpontban, kivéve talán az utolsót, ott egy férfinak is jut a reflektorfényből.

1. Mutants (2009)

Rendezte: David Morlet

Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s Holtak Hajnala, egy nagy adag 28 nappal később, egy csipet camembert, majd az egészet öntsük havas hegyvidéki tájba. Ezzel kész is a filmünk!

Hiszen a történet csak annyi, hogy van egy vírus, aminek következtében az emberek mutálódnak, majd dühösek lesznek (nahát) és a normális emberekre támadnak. Közben semmi se derül, csak egy mikro-esemény sorozatot látunk, de ez meglehetősen jól ki is dolgozták. Azonban az a  legnagyobb baj, hogy annyira érződik, hogy az egész project az angol 28 nappal későbbre egy válasz, hogy az már fáj. Ezt én úgy értelmeztem végig, hogy "tudunk mi jobbat is", hát nem. De ennyivel ne írjuk le ezt az alkotást. Vannak pozitívumai: sokkal emberibb, sokkal jobban ki van dolgozva az átalakulás, vele minden esti és lelki változással. Na meg a képi világa is szebb.

Azonban semmi újat nem tud felmutatni, ráadásul saját magával szemben is következetlen. A befejezés pedig nagyon giccses lett. Azért próbálkozásnak nem rossz, egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Értékelés: 6/10

Már korábban is párbajoztattam a hasonló filmeket, először a két azonos címűt, aztán a két egyaránt harmatgyenge nagyon-nagyon tini-horrort. Most azonban a nemek harcáé lesz a főszerep: a gyilkosok itt az ágyékunk között találhatóak. Az "összecsapás" jogos, hiszen elméletileg mindkettő horror-vígjáték, de sajnos egyik sem az, erre majd kitérek részletesebben. Nosza, let's fight!

Mély harapás - Teeth (2007)

Rendezte: Mitchell Lichtenstein

Bár maga az alapfelvetés vicces, hogy egy tinédzser lánynak, aki önmegtartóztatást fogadott (erénygyűrű), annak fogak nőnek ott, mégsem nevezhetjük ezt az alkotást egyszerűen horror-vígjátéknak. Igaz, van benne 1-2 poén, de ennyit akármelyik más filmben találhatunk. Nem, kérem itt többről van szó: ez egy zseniális horrorba oltott dráma. Maguk a fogak másodlagosak, itt egyszerűen arról van szó, hogy a pasik mekkora egy szexmániás állatok. Ezzel sajnos átestek a ló másik oldalára: jóformán nincs pozitív férfi karakter, még az apuka sem az. Azonban mégsem hozhatok párhuzamot az Antichristtel, hiszen Trier kerek-perec megmondta, hogy NŐ az eredendően gonosz, itt szerencsére nincsenek ilyen messzemenő következtetések.

Szóval a történetről elég annyit, hogy a mi kis vagina dentatásunk akármelyik pasival találkozik (még a nőgyógyászát is beleértve!) egyszerűen megbolondul és rögtön valami szexuális jellegű tevékenységet akar vele. Aztán persze elég hamar megbánják. Szegény lány meg természetesen kétségbe van esve, de nem csak a fura testi elváltozása miatt, hanem úgy általában a férfiaktól is. Egy igen szép jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, amit nagyon sok körülmény befolyásol, maguk a mellékszálak is érdekesek. Elég, ha csak a mostohatestvérére gondolunk, akinek fóbiája van a nunitól, ezért barátnőjét csak a hátsó bejáraton keresztül látogatja.

Egyszer már volt a közismert Bagman, de most jön valami sokkal jobb, komolyan. Ebben a kis negyed órás eposzban több a vér és a poén, mint akármelyik eddigi horror-vígjátékban (igen, még a Hullajót is túlszárnyalja szerintem).

Ez egy igazi trash, annyira abszurd és egyben szatirikus is, hogy arra nincs szó. Na és persze kegyetlen is, ezért is jelzem, hogy szigorúan csak felnőtteknek! Angol nyelvű, de amolyan "easy English", meg a képek amúgy is magukért beszélnek. Hajtás után a vidi.

A hétvégén sikerült asszonykámmal belelendülni a dévédézésbe, így rögtön kaptok két ismertetőt is, hasonló (magyar) címekkel. Mindkettőt lehetett látni már hazai mozikban, szóval most egy kicsit mainstreamezünk. Enjoy!

1. Hívatlanok - The Strangers (2008)

Rendezte: Bryan Bertino

Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!

De nincs minden veszve. Maga a film felépítése egész jó: rögtön egy nem mindennapi jelenetet kapunk, amiben megjelenik a fiatal párocska egy romantikusan berendezett kis vityillóba. Csak éppen a hangulatuk olyan, mint akik temetésről jönnek, pedig pont hogy ellenkezőleg. Kicsit lelkiznek, aztán megjelenik egy hölgy az ajtóban, aki keres valakit, persze elég furcsán.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

Kabinláz 2 - Cabin Fever 2: Spring Fever (2009)

Rendezte: Ti West

Akkor ez a hét legyen "Ti West hét", már csak azért is, mert amint láttam a keresett kifejezések között, van igény egy ilyen kritikára. Arról nem is beszélve, hogy az első részről már korábban írtam is, ráadásul egész jó színben tüntettem fel. Sajnos a folytatás nem hozta a remélt színvonalat. Látszik, hogy ezt már nem Eli Roth rendezte. Érdekes, hogy már a Motel harmadik részét sem ő fogja.

Kissé ironikus, hogy míg a rendező olyan zseniálisan hozta a '80-as évek hangulatát a House of the Devil-ben, addig itt ezt elfelejtette, holott Roth első filmjének is szintén ez volt az erőssége. Nem csak ezzel, de a szereplőkkel is sikerült azt a sajátos, kicsit elvont atmoszférát megölni, ami végig kísérte az előző részt.

Egyetlen pozitívuma, hogy megpróbálták az eddigi cselekményeket szorosan folytatni, az elején még meg is tréfálnak minket, na ezt nem lövöm le, hogy mivel. Azonban mégis sikerült következetlennek maradni: hová lett a kerti party csapata, akiknek a limonádéjukban a fertőzött víz volt? Vagy őket egyszerűen eltüntették az ismeretlen katonák, akik majd az iskolát is blokád alá fogják helyezni? Nincs rá semmi utalás. Aztán hogy gyógyult meg 1-2 nap alatt a kanos-bajszos rendőrünknek a feje? Még egy snittben emlékeztetnek is a történésekre! Aztán ez az átvezető / záró rajzfilm is elég erőltetett volt, nem hozta meg nekem a kellő "feelinget".

31%-al győzött a kísértetes / okkult téma. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott!

Volt egy olyan megérzésem, hogy ez fog nyerni, de aki a Paranormal Activity-re lenne kíváncsi, azt ki kell ábrándítanom, nem arról fogok írni. Sőt, még csak nem is lesz benne szellem. Tudom, ez most csalás és félrevezetés, de nem hiába volt a "/" jel:) Akkor kezdjük is:

The House of the Devil (2009)

Rendezte: Ti West

Bevallom őszintén, én ezt a filmet úgy néztem meg, hogy semmit sem tudtam róla, pusztán a neve miatt esett rá a választás. Talán jobb is így, legalább nem befolyásolt semmi sem. Éppen ezért megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy ez bizony egy tavalyi alkotás, mivel a képi világa, a kivitelezése, abszolút a korai '80-as évekre hajaz. Tökéletesen be tudja etetni az egyszeri nézőt, hogy ez egy jó öreg klasszikus, amiről biztos azért nem hallott eddig, mert hogy annyira kult. Ez egy jó pont. Kár, hogy maga a végeredmény pocsék.

A történet egyszerű, bár próbálja magát bonyolítani, kevés sikerrel. Szóval van egy egyetemista lány, aki albérletbe akar költözni, mert a kollégiumi szobája a lakótársa miatt kibírhatatlan. Eleve azzal nyit, hogy íme, egy szép ház, meglepően olcsón, ilyenkor persze az a reakció, hogy "na, ez az ördög háza", pedig nem. Ez a fajta beetetés / becsapás is remek ötlet volt így utólag belegondolva. Kisvártva talál egy jól fizető babysitter munkát, amivel csak az a baj, hogy nem gyerekre, hanem egy idős nőre kell vigyázni, amit ha elsőre nem is, de alkudozással elvállal.

Deadgirl (2008)

Rendezte: Marcel Samiento és Gadi Harel

Enyhén filozofikus kérdés, hogy ha valaki szexuális aktust folytat egy élőhalottal, az akkor most nekrofília? A film nem ad erre választ, de mindenképp valami olyat láthatunk, amire még nem igazán lehetett az egyszeri néző felkészülve. Ugyanis a történet egy rabláncon tartott meghaló és feltámadó nő szexuális kihasználásáról szól. Magyarul egy zombinak a megerőszakolásáról, amit a cím is takar.

Előzmény nincs, egyszer csak két jóbarát, amolyan Tom Sawyer és Huckleberry Finn párosként rábukkannak egy elhagyott gyártelepen egy leláncolt, meztelen lányra. Persze először megijednek a helyzettől, de az egyikük hamar kap az alkalmon, hogy szexuális vágyait kielégítse. Lényeg a lényeg, hogy a hölgyről kiderül, ő biza nem tud meghalni, de elengedni meg felelőtlenség lenne, hiszen szeret harapdálni, ennek később persze jelentősége is lesz. A bajtárs ehhez persze túl lelkiismeretes és visszahúzódó, amit fokoz az a tény is, hogy hamarosan bevonnak még egy valakit kisded játékaikba.

A cím kicsit csalóka, hiszen a most következő filmek közül csak egy az, ami 2000 után készült, akkor mégis mire fel? Azért, mert a német horrornak tekintélyes múltja van, elég, ha csak a korszakalkotó Nosferatu-ra (és a többi expresszionista alkotás), vagy annak a remake-jére gondolunk. Sajnos a következő művek egyike sem tudta hozni ezt a színvonalat.

Der Fan (1982)

Rendezte: Eckhart Schmidt

Ez az a film, aminek ha az utolsó tíz percét levágnánk, akkor csak egy sima, unalmas, nyugat-német drámát kapnánk. Ellenben a készítők többet akartak, ezért a befejezése elég véres lett. Éppen ezért muszáj lesz spoilereznem, különben nem értenétek, hogy mi a francot keres ez itt.

A történet elég egyszerű: van egy középiskolás diáklány, aki halálosan (tessék komolyan venni) beleszeretett egy "R" nevű, világhírű német popsztárba. Annyira szerelmes, hogy rendszeresen ír neki levelet, nem érdekli az iskola, meg úgy a többi ember se. Aztán egyszer csak erőt vesz magán és nekiindul stoppal, hogy élőben is találkozhasson szerelmével. Az idáig tartó felvezetés elég unalmas és hosszú, ezért a rendező úgy kompenzált, hogy az énekes rögtön kiszúrja szegény lányt a tömegből, majd magához édesgeti.

Mondanom se kell, a fiú csak üríteni akar, a lány csalódott, ezért meggondolatlanul megöli választottját. Majd feldarabolja, kisüti, megeszi, végül a csontokat ledarálja és szétszórja. Igen, kb. ennyi a véres rész benne, az sincs kellő mértékben kidolgozva, nem elég sokkoló, hogy kontrasztot teremtsen az eddigiekkel. Persze '82-ben nyilván ezt másképpen gondolták, de attól még a film 3/4-e merő unalom.

Nem lehet azonosulni a főszereplővel, nem tudom elfogadni, nem tudom megérteni. Ha meg ez hiányzik, akkor az egész film érdektelenségbe csap át. Lehet, hogy a női nézőknek bejön, mivel ők tudják milyen fiatalon rajongani egy-egy hírességért, de ez nekem akkor is "üres" volt.