Deadgirl (2008)
Rendezte: Marcel Samiento és Gadi Harel
Enyhén filozofikus kérdés, hogy ha valaki szexuális aktust folytat egy élőhalottal, az akkor most nekrofília? A film nem ad erre választ, de mindenképp valami olyat láthatunk, amire még nem igazán lehetett az egyszeri néző felkészülve. Ugyanis a történet egy rabláncon tartott meghaló és feltámadó nő szexuális kihasználásáról szól. Magyarul egy zombinak a megerőszakolásáról, amit a cím is takar.
Előzmény nincs, egyszer csak két jóbarát, amolyan Tom Sawyer és Huckleberry Finn párosként rábukkannak egy elhagyott gyártelepen egy leláncolt, meztelen lányra. Persze először megijednek a helyzettől, de az egyikük hamar kap az alkalmon, hogy szexuális vágyait kielégítse. Lényeg a lényeg, hogy a hölgyről kiderül, ő biza nem tud meghalni, de elengedni meg felelőtlenség lenne, hiszen szeret harapdálni, ennek később persze jelentősége is lesz. A bajtárs ehhez persze túl lelkiismeretes és visszahúzódó, amit fokoz az a tény is, hogy hamarosan bevonnak még egy valakit kisded játékaikba.
Közben persze megy a kötelező mellékszál széplelkű pancserünk és az elérhetetlen szépség között, amolyan "iskola dívája" között. Aki persze még azt is cikinek tartja, ha valaki meglátja őket beszélgetni, ismerjük ezt a típust a bárgyú amerikai tini-vígjátékokból. Ahogy a pasija is egy kötelező "élsoportoló-jóképű-pénzes-aggreszív állat", sablon karakter, nélküle nincs is igazi gimis eposz. Persze ez a film görbe tükröt állít ezeknek a bárgyúságoknak, úgy hogy megbocsájtjuk ezt a két egysíkú szereplőt, sőt, már-már rosszabb lenne, ha komplexebb jellemekkel találkoznánk.
Éppen ezért jellemfejlődést csak a három csintalan fiú mutat, nagyon jól tükrözve, hogy mindegyik hogyan éli meg a szituációt, amibe bele keveredtek. Ez leginkább a főkolomposra vonatkozik, aki szinte bele őrül. Míg a jófiú tartja magát egészen a végkifejletig, ami visszájára sül el, hiszen az egyoldalú szerelem teljesen elvakította. Számomra mindig rossz látni az ilyen mértékű hülyeséget, hogy a kis díva a szemébe mondja, hogy utálja, de a srác még az utolsó pillanatig reménykedik valamiben. Gáz.
Ettől függetlenül a cselekmény szépen épül fel, nincs benne kapkodás, bár egyes kitöltő képsorok nekem feleslegesnek tűnnek, nem egyszer pedig egyenesen unalmassá. Azonban néha azért a nézőt sokkolják egy-egy véresebb és/vagy erőszakos jelenettel, ahogy kell. Kellő szemérmet megtartják az alkotók, épp hogy csak a határokat feszegetik, szóval az egyensúly nem borul fel: kellően drámai és véres egyaránt. Még a szegény rabszolgát is meg tudjuk sajnálni, még akkor is, miután el kezd harapdálni.
Az operatőri munka nem vészes, de látszik, hogy az alkotók még nem sok mindent raktak le az asztalra, így a rendezésnek is megvannak a maga gyermekbetegségei. A befejezés meg epikus, bár nem meglepő, sőt, el is várjuk ezt a fajta végkifejletet. A színészek átlagosak, lehetnének persze jobbak is, de például a főperverz egész hitelesen alakít. Hangokat ritkán emelek ki, itt viszont meglepően jól vizsgázott, figyelembe véve a félamatőr szintet. Jól érzékeltetik a távoli sikolyokat, nyöszörgéseket, sőt néha még az adrenalin-szintünket is megemelheti.
Összességében nem egy rossz film, bár többet is ki lehetett volna belőle hozni. Egyszer azért érdemes megnézni. Nyugi, a lány halott.
Értékelés: 7/10
Friss kommentek