Anno a The Girl Next Door-nál említettem, hogy a történetről még ugyanabban az évben készült egy másik filmadaptáció. Többen írták is, hogy az szerintük hatásosabbra sikeredett. Most ennek nézünk utána. Előre szólok, hogy a film még annyira se horrorisztikus, mint Ketchum műve, ez egy kőkemény dráma, de mégis itt a helye a blogon. Meg különben is: neszójjábe!

An American Crime (2007)

Rendezte: Tommy O'Haver

A története szinte ugyanaz, mint a másik feldolgozásé. Természetesen azonban vannak alapvető különbségek. Hiszen míg a The Girl Next Door egy valós esemény alapján készült könyv filmadaptációja, addig ez magának a történéseknek a realistább beszámolója. Ezt megerősítvén időnként bevágnak egy-egy jelenetet a bírósági tárgyalásról, itt most ne valós archív felvételeket vizionáljatok magatok elé. Természetesen magában a cselekményekben is vannak jelentős különbségek, de ezekre mindjárt kitérünk.

Előtte azonban azt had meséljem el, hogy én még sose néztem meg egy filmet se ilyen állapotban. Konkrétan 90 percig sík ideg voltam, mert egyszerűen tudtam, hogy mi fog történni. Előre fel voltam készülve a borzalmakra és a végkifejletre. Alig vártam, hogy vége legyen az egésznek. Szörnyű érzés volt, azt meg kell hagyni. Talán ugyanígy éreznék akkor is, ha még egyszer rászánnám magam az Eden Lake megtekintésére (van olyan aki már legalább kétszer látta?).

Már rögtön az elején szembeötlik egy alapvető különbség: a két lánynak nagyon is élnek a szüleik, csak épp szarnak rájuk. Fontosabb számukra az utazást igénylő munkájuk, mint hogy a gyermekeik rendes családjuk lehessen. De ez még hagyján: szó nélkül rábízzák az egyik szomszédra, hogy ugyan vigyázzon már rájuk pár hónapig. Pénzt meg hetente küldjük csekken, csocsesz. A szomorú pedig az, hogy ez TÉNYLEG így történt! Agyam eldobom komolyan....

Azt már Valentin-napkor kitárgyaltuk, hogy a slasher filmek szeretnek egy-egy ünnepnaphoz igazodni, miért pont a Bolondok napja maradt volna ki?

Ezúttal Ralome kritikáját olvashatjátok, amit ezúton is köszönünk neki! (Még szerencse, mert a mai napra semmi jópofaság nem jutott eszembe.)

April Fool's Day (1986)

Rendezte: Fred Walton

Ez az egyik legkülönlegesebb slasher. Hogy miért? Mert teljesen egyedi.

Na jó, a történet annyira nem egyedi. Fiatal csajszi (Muffy) meghívja egy szigetre a barátait egy kis vidám hétvégi kiruccanásra. A sziget az övé, és a rajta lévő óriási ház is az övé lesz nemsokára (elhunyt anyuka utáni örökség, már csak a 21. születésnapot kell megvárni).

Aztán, ha jól belegondolunk, az "április bolondja"-jegyében előadott poénok többsége se túl eredeti: fingópárna, összerogyó szék, folyató pohár, robbanó szivar, letörő ajtófogantyú, hasba dobott kés - ja várjunk, ezzel kellett volna kezdeni. Ugyanis még a kompon két srác összekap valamin, aztán az egyik a másik hasába hajítja a kését, aki ezután előírásosan bele is esik a vízbe. Hárman rögtön ugranak is utána, hogy kimentsék, de kiderül, hogy ez is csak poén volt, művér meg minden. A rögtönzött mentőosztag egyik tagja bent is marad a vízben, mondván, majd onnan segít kikötni a kompot. Aztán nem igazán sikerül neki a helyére dobni a tartókötelet (értsd: egyáltalán nem sikerül), és a nagy igyekezetben a hajó nekinyomja a fejét a stégnek. A kompos rögvest vissza is viszi a városba a sziget partján posztoló rendőr motorcsónakjával (nem a stéget, a fickót).

Mivel holnap bolondok napja, úgy gondoltam ágyazzunk meg egy kicsit a mókának és kacagásnak. Ezért íme egy elborult, gusztustalan, abszurd, trash horror-vígjáték trilógia. Még nem írtam róluk, de azt már most megmondhatom, hogy az első két rész igazi mindfuck, míg a harmadik már eléggé izzadságszagúra sikeredett. Bár annak a lezárása szintén felér egy gyomrossal. Továbbá a filmekben jobbnál jobb csöcsöket láthatunk, csak úgy mellékesen megemlítem.

Aki azért teheti, majd vegye meg őket. Kapható gyűjtődoboz kiadásban is.

Na most végre sikerült megtekintenem egy igazi 2012-es művet, mert ugye a The Innkeepers esetében rezgett a léc. Kár, hogy rögtön egy csalódással kell kezdenem az évet, de hát tavaly is így volt a Vanishing on 7th street c. borzalomnál. A film előzetesét már mutattuk és én eléggé vártam, de már akkor is féltem, hogy sablonosra fog sikeredni. Igazam is lett. A csudimudiba.

Rogue River (2012)

Rendezte: Jourdan McClure

Adott egy meghatározatlan korú csajszi, aki elmegy egy folyóhoz, hogy apuci hamvait beleszórja. Arra sétál egy kedves, idősebb faszi, aki felhívja rá a figyelmet, hogy ez itten kérem tilos. Beszélgetnek egy jót, aztán hopp, a kislány autóját ellopják a semmi közepén, amihez azért már tehetség kell. A bácsi persze felajánlja, hogy magához viszi a bajba jutott hölgyet, aztán majd együtt kitervelnek valamit. Természetesen a házikó egy eldugott helyen van, a legközelebbi lakott település meg fényévekre. Rutinos horror-kedvelő már tudja, hogy mi fog következni. Úgy van, szopás a köbön.

Igen, a "feleség" kedves, rendezett otthon. Szépen megkajálnak, nevetgélnek, minden idilli. Azonban még az éjjel csak történnek furcsaságok. Hamar kiderül, hogy a vendéglátók pszichopaták, meg hogy egy agyonvert fickó van egy ládába zárva. Meg a szokásos elfojtott szexualitások, kínzások, zavaros monológok. A végére a csaj kiszabadul, bosszút áll stb. Uncsiiiiiiiii!

Az, hogy maga az alapszituáció mennyire unalmas már, gondolom nem kell ragoznom. Nem kezdek bele felsorolásba, inkább csak emlékeztetek mindenkit egy 2008-as, kisköltségvetésű kanadai műre, a Scarce-ra. Ugyanis a lényegen nem változtat, hogy az adott esetben a gazdák kannibálok, szervkereskedők vagy csak valamiféle saját családra áhítoznak. .Mert a képlet mindig ugyanaz, amit már az előbb is felvázoltam. Ennél fogva abszolút kiszámítható. Főleg, ha jelen esetünkben ezt meg is fejelik egy spoileres kezdéssel is, amit komolyan nem értek. A leghülyébb filmes trend evör. Hiányoznak a meglepetések, de még a hiteles dráma is. Az egész üresen hat.

Múlt héten elmaradt a szombati mozi matiné (igaz, nem is hiányoltátok), úgy hogy újfent egy eredeti darabbal kedveskedek. Mint maga a cím is sejteti, ez egy szimpla horror-vígjáték, tele kéjsóvár leszbikus vámpírral. Igazi agymenés, kár hogy a poénok 90%-át a pufi csávó szövegei adják. Egyszer érdemes megnézni, de lehetett volna belőle többet is kihozni.

Még a múlt héten lehetőségem volt ingyen megtekinteni Cronenberg legújabb filmjét, a Veszélyes vágyat. Abban a hiszemben ültem be rá, hogy egy olyan thrillert fogok kapni, amiről esetleg írhatnék is. Ez sajnos nem így lett, ugyanis ez egy dráma, rengeteg szövegeléssel és elfojtott szexualitással. Nem egy rossz darab, de semmi köze a mester korai munkáihoz. Lássunk is egyet abból az időszakából, amikor a párbeszédek helyett a gusztustalan effekteket helyezte előtérbe.

Agyfürkészők - Scanners (1981)

Rendezte: David Cronenberg

A cselekményekbe rögtön bekapcsolódunk, ahogy egy csapat ballonkabátos gyanús alak leteper egy szerencsétlen hajléktalant, aki egyszerűen rosszul lett, mert ránézett egy nőre. Aki még rosszabbul lett. Kiderül róla (amit még ő maga sem tudott), hogy ő az emberiség egy ritka csoportjába tartozik, a "fürkészők" közé. Nekik amolyan telepatikus képességeik vannak, akik tudják irányítani az emberek akaratát, pusztán gondolatokkal. Most pedig a kormány szeretné felhasználni egy megoldandó probléma orvoslására, ugyanis...

Ezzel párhuzamosan egy "über-fürkész" beférkőzik a szupertitkos központba, majd megöl néhány ügynököt, ezzel demonstrálva hatalmát. Az illetőt egyébként nem más alakítja, mint Michael Ironside (Emlékmás, Gyilkos felvonó), akinek elég a nevét kiírni, és máris tudjuk, hogy ő lesz az aktuális rosszfiú. Szegényke nem tehet róla, hogy ilyen zord fizimiskával áldotta meg az ég. Külön érdekesség, hogy itt még volt haja, amivel engem Jack Nicholsonra emlékeztetett.

Kísérletképpen most úgy posztolok ki egy vendégkritikát, hogy hozzáfűzöm egy sajátomat. Fő a változatosság ugye. Ezúttal Lucio Fulci két filmjéről lesz szó, a rendszeres olvasók tudják, hogy nem igazán szimpatizálok a munkásságával, vagy legalábbis a személyi kultuszával. Az írás egy nagyon régi törzskommentelőnk, hErpEsz (újabban dr. hErpEsz) küldte be, ezúton is köszönjük! Kezdjük is talán az övével. Előre szólok, hogy eléggé spoileresre sikeredett (egy bekezdést utólagos engedelemmel ki is vágtam emiatt)!

The Sweet House of Horrors - La dolce casa degli orrori (1989)

Fulci művészete eddig is fényévnyi távolságban volt tőlem, de ehhez a borzalomhoz képest még egy zs++os óriáskroki vs szuperboa-típusú trágya is szuperprodukció! A sokkot Fulci 1989-es "A horror édes háza" című műve (?) okozta. Átkozom a napot, amikor időt pocsékoltam az életemből erre a szemétre.

Bevallom: a film végéig fel sem tűnt, hogy a rendező úr produkciójához van szerencsém, mert már maga a főcím is olyan unalmas és vontatott az idegtépő főcímzenével együtt, hogy elegánsan áttekertem. Már pedig a szóban forgó szörnyűséget Fulci nemcsak rendezte, hanem írta is. Aki jót akar magának, az SOHA-SOHA ne nézze meg, max az ellenségének mutassa meg, ha kínozni vagy vallatni akarja.

Adott egy romantikus olasz (?) kúria, és egy maszkos betörő. Konkrétan nem derül ki, hogy miért alakult így, úgyhogy feltételezem: ki akarja rabolni a házat. Lényeg a lényeg, hogy a betörő és a háziak időben és térben összefussanak, hogy aztán kibontakozhasson a cselekmény. Pechére hazajönnek burzsujék, akiket megöl: a fickónak egy oszlopnál ripityára töri a koponyáját a kötelező dulakodást követően, az asszonynak pedig valami klopfoló alkalmatossággal kiugrasztja a szemgolyóit és betöri a homlokát (majd autóbalesetnek rendezi meg).

Természetesen ma sem maradtok film nélkül, ezúttal tényleg valami különlegessel készültem. A Szörny csapatról korábban már írtam, ami igaz, hogy sokkal inkább egy ifjúsági kalandfilm, mint horror, de remek tisztelgés is egyben a műfaj klasszikusai előtt. Ráadásul itthon nem igazán forgalmazzák, szóval nem könnyű beszerezni. De itt van, továbbra is szinkronosan!

Sajnos a beágyazást a feltöltő letiltotta (aminek nem tudom mi értelme van), úgy hogy ezúttal csak egy linket kaptok.

KATT IDE A FILM MEGTEKINTÉSÉHEZ!

Ismét emlékezzünk meg egy olyan filmről, amit hamarosan remake-elnek, hogy legyen majd összehasonlítási alapunk.

Chopping Mall (1986)

Rendezte: Jim Wynorski

Ó azok a '80-as évek! Szintipop, idióta frizurák, vasfüggöny és robotok! A hármas számú űrbázis, Rövidzárlat, Halálos barát, Robotzsaru és maga a Terminator. Ekkor az emberiség már biztosra vette, hogy csak idő kérdése és hamarosan gépek fognak minket körülvenni. Erre a "kollektív tudatra" pedig Hollywood is felfigyelt és ontani kezdte magával a robotos filmeket különböző műfajokban, amint az az előbbi felsorolásból is kiderül. Alapvetően azonban kétféle megközelítésről beszélhetünk: egy poszt-apokaliptikus vízióról, és egy "alternatív" jelenről, amiben helye az ilyesmiknek. Jelen filmünk tárgya ez utóbbi kategóriába tartozik.

Adott egy pláza, ami ugyanazt a képet adja, amit idehaza is tapasztalhatunk egy átlagos bevásárlóközpont kapcsán: rengeteg üzlet, kajáldák, fiatalok, pörgés ezerrel. Ez mondjuk kissé lehangoló, hiszen ez az "életérzés" elég sokára ért el hozzánk (az más kérdés, hogy ez most jó vagy sem). Azonban valamiért a vezetőség úgy gondolta, hogy az épület biztonságát három, csúcsszuper robotra bízza. Ne kérdezzétek, hogy ez miért jobb, mint pár éhbérért dolgozó hús-vér ember. Mi több, fokozva az elővigyázatosságot (túlzott paranoia?) még James Bond filmeket megidéző biztonsági acélzsilipekkel is lezárják éjszakára a plázát. Már itt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezek a költségek mennyivel emelhették fel a szerencsétlen üzlettulajok bérleti díját...

Ezúttal Ralome rövid kritikáját olvashatjátok egy klasszikus slasher-ről. Ezúton is köszönjük!

Cheerleader Camp (1988)

Rendezte: John Quinn

Táborozni jó, ezt tudja mindenki. Aki nem, kérdezze meg Angelát! Ez azonban még a szokásosnál is mókásabb lesz, mert ez egy szurkolótábor! (Ez a szó így béna, de a filmhez pont passzol.) Klassz társaság, garantált vidámság, izgalmas versenyek! Kik hajráznak a legjobban? Ki a legjobb kabalafigura? Ki lesz Miss Hajrátábor '88?

Csupa-csupa fontos kérdés. Ezt a főszereplő társaság is így gondolja, akik határtalan lelkesedéssel várják a tábort. Illetve... Van, aki előzőleg a szüleivel álmodott, akik nem igazán értékelték az üres stadionban idegesen előadott produkciót. Amikor ébren van, akkor meg gyógyszert szed (nyilván idegesség ellen). Ja igen, ő a főszereplő lány, Alison. Aki egyik pillanatban mosolyog, másik pillanatban meg azon aggódik, hogy az ő kisebbségi komplexusa nem olyan jó, mint a többieké. Szerencsére nincs egyedül a bajban, legjobb barátnője igyekszik tartani benne a lelket, illetve a pasija is mellette van. Már amikor éppen nem a dögös szöszivel flörtöl a másik csoportból. Aki később felvágja a csuklóit. Aztán a srác rámozdul egy másik lányra, aki meg "eltűnik" (legalábbis a csoport így gondolja, amíg meg nem találják ollóval a nyakában). Alison előzőleg két gyógyszerbevétel közt azt álmodta, hogy ő kaszabolta szét a gaz csábítót fémpomponokkal, így kezdi azt hinni, hogy ő ölte meg mindkettőt. Aztán egyre többen halnak meg...