Szörny csapat / The Monster Squad (1987)

Rendezte: Fred Dekker

Nem is olyan régen írtam Dekker zseniális tiszteletadásáról, a Rémes egy éjszakáról, ideje egy hasonló kaliberű, ám jóval gyermekdedebb filmet bemutatni tőle. Előre szólok, hogy ez sokkal inkább egy ifjúsági teleregény, mint horror, ám aki oda van az Universal legendás szörnyfilmjeiért, magyarul a klasszikusokért, annak kötelező darab.

A rendezőnek a horror iránti rajongása itt is adja magát, elég, ha csak az alapötletet nézzük, hiszen nem kis elszántságra vall az, hogy ezeket a lényeket valaki egy filmbe tömörítse. Persze nem ő találta fel a spanyolviaszt, hiszen ilyen próbálkozások már korábban is voltak, mint pl. a '44-es Frankenstein háza. Sőt, nála se ért véget az ilyesmi, hiszen 2004-ben meg jött a Van Helsing, ami eléggé átértelmezte a német tudósról eddig kialakított képet. Szóval mindig is volt igény az ilyen crossoverekre, hiszen ki ne képzelte volna már el, hogy mikre lennének képesek ezek a kreatúrák együtt? Nos, a film során nem sokra.

A történet: Drakulát még a múlt század elején jól megszívatja az említett professzor, ám most a "jelenbe" érkezik, hogy bosszút álljon, és mellesleg uralkodhasson a Földön. A társa, nem tudni, hogy hogyan, a szegény név nélküli Frankenstein teremtménye, legalábbis, amíg nem jönnek a többiek. Az egyik sarkalatos hiba már ezen a ponton leledzik, hiszen mekkora az esély arra, hogy a Fekete Lagúna Szörnye ugyanannak a kisvárosnak a mocsarában lakjon, ahol egy farkasember lakik? A múmiát meg egyszerűen kisétált a múzeumból, ami még hihető is. Végül is ez megbocsájtható, hiszen a célközönség nem fog ilyeneken kiakadni, a lényeg, hogy benne vannak.

A főszereplők 12 éves srácok, akik még pont abban a korban vannak, hogy a lányok helyett a (horror-) filmek iránt érdeklődjenek. Egyébként érdekes látni, hogy az USA-ban mennyire másképp szocializálódnak a gyerekek: míg náluk apa és fia együtt néznek egy darabolós filmet, addig nálunk meg... Na igen, lehet, hogy itt is sokkal elfogadottabb lenne a műfaj, ha nem lenne az a trend immár 80 éve, hogy a magyar film az egyenlő a vígjátékokkal, a romantikus vígjátékokkal és a művészfilmekkel. Mondjuk régen legalább voltak kalandfilmjeink is, ma már az sincs. Hopsz, kicsit elkanyarodtam, térjünk vissza a kritikára.

Tehát ez a maroknyi gyerek rájön, hogy jaj, pont ebben a szaros kisvárosban megy majd végbe az Apokalipszis, de mivel a felnőttek zöme ez úgyse hinné el, ezért maguk veszik kézbe az irányítást. A cím pedig rájuk utal, mivel ők a "Szörny Csapat", nem pedig a konkrét rémek.

Igazából nem tudom hova tenni ezt a filmet. Ugyan van benne egy-két gyilkolás, meg kísérlet az ijesztgetésre, de az egész roppant gagyin hat, pedig most jóval nagyobb büdzsével rendelkezett a stáb. Az szép és jó, hogy a lények kinézete 80%-ban megegyezik a filmekben láthatókkal, de elfelejtették azt a tényt, hogy régen a technikai szerénység miatt néztek így ki. Továbbá ott fekete-fehér mivoltuknál fogva nem kellett pl. a sminkekre túl nagy gondot fordítaniuk. Itt viszont konkrétan a vámpírunk kinézete nagyon bénán fest. A mocsári hüllő okés, a múmia rendben van, sőt magának a farkasembernek az átalakulása is kifejezetten pofás lett. Frank pedig közepes, hiába, ezzel a jelmezzel nem lehet akárki egy Karloff vagy egy Lugosi...

Egyébként érdemes megfigyelni az olyan apróságokat is, mind a Stephen King póló, vagy a régi moziplakátok. Külön kiemelném a tóparti, kislányos jelenetet, ami egy az egyben az eredeti '31-es Frankenstein-t idézi, ezért pedig kijár a tisztelet. A lényeg, hogy itt is szinte minden egyes képkocka a múlt iránti tiszteletadás körül forog, kár hogy emiatt a háttérbe szorult a forgatókönyv, mert az most elég gyenge lett. Az utolsó kb. 15 percben pedig egymás fölé licitáltak a röhejségi versenyben: pl. a rendőrök hirtelen elfelejtették, hogy nekik van szolgálati fegyverük, ezért puszta kézzel estek neki a lagúna rémének! Akit persze az egyik gyerek simán lelő... A bakikról ne is beszéljünk, mert jócskán vannak. Csak egy kiragadott példa: egy kvíz keretében tisztázzák hogy Frankenstein-nek magát a teremtőjét hívták, ennek ellenére ők maguk is így szólítják a lényt. Ja igen, mert vele könnyen össze lehet barátkozni...

A képi világa szinte ugyanaz, mint amit a Rémes egy éjszakában láthattunk, csak persze kevesebb levágott/szétlőtt testrésszel. Az izgalom szinte a nullával egyenlő, semmiféle váratlan fordulattal nem tudott meglepni. A humora pedig szintén gyermeki, ezeken egy felnőtt maximum csak mosolyogni tud, szemben a nagy klasszikussal, a Kincsvadászokkal, amiben a mai napig vannak megnevettető poénok. Tisztelgésnek jó a Szörny csapat, de amúgy meg semmi más, nem tudom, hogy egy mai 12-13 éves mennyire tudná élvezni.

Értékelés: 5/10