Mivel korábban írtam már Polanski filmváltozatáról és a négy részes minisorozatról is én fogok, így szerettem volna, ha a könyvet is én mutatom be a magam módján. Szerencsére alt.end készségesen átengedte a terepet.

A könyv nem rég jelent meg, huszonhárom évvel az első hazai kiadása után, ami akkor még Rosemary gyermeket vár címen futott. Ezúton is szeretném megköszönni az Agave kiadónak, amiért szó nélkül rendelkezésünkre bocsájtott egy recenziós példányt! (Őrület, egyszerűen csak kérni kellett.)

Ira Levin: Rosemary gyermeke - Rosemary's Baby

Bizonyára hazánkban többségében vannak velem együtt azok, akik előbb látták a filmadaptációt, mintsem olvasták volna a művet. Ez sok esetben hátrányt szokott jelenteni olvasás közben (tapasztalat), hiszen akaratlanul is bevillannak egy-egy ismerős helyzetleírásban az odaillő képsorok. De már maguk a szereplők kinézete is élénken él a fejekben, szerencsés esetben persze az adaptáláskor az alkotók ügyelnek a hasonlóságra. Nagyobb probléma persze akkor van, ha a cselekményekben gyökeres eltérések fedezhetőek fel a két médium között. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert így legalább meg tudják lepni a befogadó személyt.

Jelen esetben azonban minimális meglepetésben lesz része az olvasónak, hiszen ahogy maga Levin is írja az utószóban (2003-ban), hogy Polanski talán az, aki képes volt a leghűebben adaptálni könyvet vászonra. Nehéz ezzel vitatkozni, mert utólag belegondolva valóban profi munkát végeztek a stúdióban. A rendező csak azokban az esetekben változtatott, amik oda nem illőnek tűnhettek a forgatókönyv szempontjából. Ilyen például Rosemary vidéki kiruccanása is. Azért nem kell megijedni, hogy felesleges neki kezdeni a regénynek, hiszen az ördög a részletekben lakozik (ha-ha).