A legtöbb művész rendelkezik egyedi stílussal, de kevés olyan  különleges alkotó van, mint Giger, akinek minden munkája azonnal felismerhető. Nem csoda, hiszen annyira egyedi világot teremtett magának, amelyet csak ő látott, és próbált megmutatni nekünk. A technika és a szerves formák úgy kerülnek egymás mellé alkotásaiban, hogy az abból fakadó disszonancia eltörpül a művek egészéből sugárzó harmónia mellett.

Hans Rudolf Gigerként született Svájcban 1940. február 5-én egy gyógyszerész fiaként. 22 évesen kerül Zürichbe, ahol az Alkalmazott Művészetek Főiskoláján építészetet és ipari formatervezést hallgat. Már a főiskolai évek alatt jelennek meg rajzai művészeti lapokban, az áttörés, és az elismerés azonban 1966-ig várat magára, amikor a Knoll-Internationalnél kezd dolgozni, mint belsőépítész. 

"A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése. Benne megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng: a tökéletesség időtlen harmóniája." (ismeretlen szerző)

A fenti megközelítés nyilván számos vita alapja lehetne, és maga a tény, hogy vitára ingerel, már önmagában is megerősíti állítását. A vita nyilván arról szólna, kinek mi a művészet, mert nem hiszem, hogy mindenki számára ugyanazt jelentené. Van, aki művészetként éli meg a brutalitás ábrázolását, és van akinek a színek kavalkádja az, mely a teljességéhez hiányzik. Az, hogy ezek a szegmensek miként válhatnak egésszé, az a szemlélőtől függ. Minden mást ő ad hozzá. A művészek pedig úgy vannak segítségünkre, hogy magukból adnak egy keveset. Játékmesterek, akiknek a játékosai mindig nyernek.