Mivel korábban írtam már Polanski filmváltozatáról és a négy részes minisorozatról is én fogok, így szerettem volna, ha a könyvet is én mutatom be a magam módján. Szerencsére alt.end készségesen átengedte a terepet.

A könyv nem rég jelent meg, huszonhárom évvel az első hazai kiadása után, ami akkor még Rosemary gyermeket vár címen futott. Ezúton is szeretném megköszönni az Agave kiadónak, amiért szó nélkül rendelkezésünkre bocsájtott egy recenziós példányt! (Őrület, egyszerűen csak kérni kellett.)

Ira Levin: Rosemary gyermeke - Rosemary's Baby

Bizonyára hazánkban többségében vannak velem együtt azok, akik előbb látták a filmadaptációt, mintsem olvasták volna a művet. Ez sok esetben hátrányt szokott jelenteni olvasás közben (tapasztalat), hiszen akaratlanul is bevillannak egy-egy ismerős helyzetleírásban az odaillő képsorok. De már maguk a szereplők kinézete is élénken él a fejekben, szerencsés esetben persze az adaptáláskor az alkotók ügyelnek a hasonlóságra. Nagyobb probléma persze akkor van, ha a cselekményekben gyökeres eltérések fedezhetőek fel a két médium között. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert így legalább meg tudják lepni a befogadó személyt.

Jelen esetben azonban minimális meglepetésben lesz része az olvasónak, hiszen ahogy maga Levin is írja az utószóban (2003-ban), hogy Polanski talán az, aki képes volt a leghűebben adaptálni könyvet vászonra. Nehéz ezzel vitatkozni, mert utólag belegondolva valóban profi munkát végeztek a stúdióban. A rendező csak azokban az esetekben változtatott, amik oda nem illőnek tűnhettek a forgatókönyv szempontjából. Ilyen például Rosemary vidéki kiruccanása is. Azért nem kell megijedni, hogy felesleges neki kezdeni a regénynek, hiszen az ördög a részletekben lakozik (ha-ha).

A cselekményeket végig a főszereplő, azaz Rosemary szemén keresztül követjük. Eképpen teljes belátást nyerünk azokba a lelki folyamatokba, amiken keresztül megy. Megismerjük összetett személyiségét. Nagyobb hangsúlyt kap katolikus neveltetése, amit a férje kedvéért a háttérbe szorított. Ebből is lehet látni, hogy szegényke megfelelve a nagyvárosba költöző vidéki lány sztereotípiáinak, mennyire naiv és mennyire könnyen befolyásolható. Külön pikantéria, hogy ezzel valamennyire ő maga is tisztában van. A történetet azért nem ismertetem, mert egyrészt feleslegesnek érzem, másrészt meg annyiban el lehet intézni, hogy fiatal pár gyermeket vár, de a körülöttük zajló körülmények egyre furcsábbak...

Így, hogy tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, egészen spirituális élmény volt maga az olvasás. Sokszor éreztem úgy, hogy szabályosan összekacsintok a könyvvel, hogy Rosemaryn kívül "mi tudjuk, hogy mi történt akkor és ekkor a háttérben". Hiszen időközben rengeteg érdekességre lesz figyelmes -vagy pont, hogy nem- főszereplőnk.

Még annak idején elgondolkodtatott, hogy a film milyen könnyen veszi a konkrét nemi erőszakot. Ezt eddig betudtam Polanski khm... sajátos hozzáállásának, de nem. A könyv is ilyen könnyedséggel kezeli. Egyszerűen azért, mert a '60-as években még valamilyen szinten természetes volt, hogy ha a férj szexelni akar, akkor fog is. Sajnos ez a fajta "házastársi kötelezettség" még itthon is a mai napig mérgezi társadalmunkat, de ez már más téma. Arról meg nem is beszélve, hogy ez a fajta mentalitás is híven tükrözi főhősnőnk akarat gyenge személyiségét.

A lezárás tekintetében azonban a könyv jobban teljesít. A moziváltozatban ezt egyszerűen elkapkodják, no meg jellegéből adódóan az érzelmi folyamatokat sem tudják kellő mértékben hűen tükrözni. Így azért már sokkal érthetőbbé vált számomra egy s más. Szóval igenis, abszolút megéri elolvasni, már csak azért is, mert a nyelvezete egyszerű, de mégsem primitív. Mondhatni olvasatja magát. Három, jól elkülöníthető részre tagolódik és az egyes részeket fejezetekre bontották, így az idő múlását is könnyű volt megoldani.

Hogy mennyire horror? Annyira nem, mint a filmváltozat, de azért néhol kellemesen borzongató. Csak ajánlani tudom, jóformán mindenkinek. Főleg kismamáknak ;)

Érdekesség: 30 évvel később Levin megírta a folytatását, ami itthon anno Rosemarynek nagyfia van címmel jelent meg. Na az még érdekes lehet!